4+1 választás napjainkból, gyorstalpaló kezdőknek

Aki követi a sajtót, vagy esetleg a hírlevelünket, az valószínűleg tud róla, hogy választások történnek körülöttünk mindenfele. Ebben a cikkben azt akarom boncolgatni egy kicsit, hogy ezek a választások hogy fognak ránk, erdélyiekre hatni a következő pár évben. Induljunk el rögtön a környékünkről, és utána haladjunk Európa közepe felé.

Felemás Zokni



A PNL és az USR-PLUS elnököt vált

Szeptember 25. óta Florin Cîțu a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, leváltva ezzel Ludovic Orban volt elnököt és ex-miniszterelnököt. Október 1. óta pedig Dacian Cioloș a Mentsétek meg Romániát Szövetség és a Szabadság, Egység és Szolidaritás Párt szövetkezetének (USR-PLUS) új elnöke, ahova társelnöki minőségéből avanzsálódott, maga mögött hagyván ezáltal Dan Barna ex-társelnököt. Ahhoz, hogy megértsük, mit várhatunk ezektől a változásoktól, egy kicsit vissza kell mennünk az időben.


Szeptember eleje óta tart Romániában a kormányválság, mert az addig országot vezető PNL-USR-PLUS-RMDSZ koalíció két nagyobbik pártja (a PNL és az USR-PLUS) összeveszett és az USR-PLUS kiszállt a buliból. Na de mi vezetett a nagy összetűzéshez?



Balra: Ludovic Orban, jobbra: Florin Cîțu


Vizsgáljuk előbb a PNL irányából: bár sok tényező játszott szerepet, az egyik legfontosabb tényező a kormányfő (de ekkor még nem pártelnök) Florin Cîțu összeférhetetlensége. FC már április óta borzolta a kedélyeket az USR-PLUS-nál, amikor is felmondott az egészségügyi miniszterének, Vlad Voiculescunak, aki a pártján belül éllovasnak számított. Ezt a párt még le tudta nyelni, de azt már nem, amikor augusztusban ugyanezt eljátszotta az USR-PLUS-os igazságügyi miniszterrel. FC indokai elég felszínesek voltak, és minden bizonnyal azért csinálta inkább ezt, mert következtek a párton belüli választások és meg akarta mutatni, hogy ki a nagy kutya és kivel nem lehet packázni.


Felidézendő, hogy ellenfele, Ludovic Orban, legnagyobb párton belüli kritikusai (Rareș Bogdan, PNL-alelnök, Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, Klaus Iohannis államfő stb.) pont azt fogalmazták meg tavaly decemberben ellene, hogy nem volt elég kemény gyerek a tárgyalóasztalnál a koalíciós partnerekkel és túl sok miniszterséget adott át a fontosak közül az USR-PLUS-nak, annak cserébe, hogy megmaradhasson a házelnök presztízs-pozíciójában. Ez sok PNL-snek nem tetszett, mert ők úgy vélték, hogy megnyerték a választásokat és a régi román mondás szerint “cine împarte, parte-și face” (aki oszt, az magának is szerez), nem nagyon akartak osztozkodni a kormányzásban, a koalíciós partnereket inkább szükséges rossznak tekintették.


Minden bizonyossággal FC ezeknek a nyomására az alfahím szeretett volna lenni és az elmúlt hónapban mindenkinek mindent megmutatott és mindenkinek mindent odaígért párton belül. Főleg nagy lemondatásoknak és PNL-s belső emberekkel történő helyettesítéseknek lehettünk tanúi. FC megtett mindent, hogy megkaphassa a pártelnöki funkciót és sikerült is neki. Közben ezzel a stratégiával rengeteg hidat égetett fel, főként az USR-PLUS szempontjából, de a párt is sokat vesztett népszerűségéből, mert ezek a húzások nagyon sok embert a PSD-re emlékeztettek.


Na de lássuk, hogy az USR-PLUS-nál mi történt mindeközben. Ahhoz, hogy ezt megértsük, még távolabb kell visszamennünk. Tavaly augusztusban az USR és a PLUS, akkor még külön pártok, egyesültek a választások előtt, mert többnyire egyezett a programjuk. Ezzel nem is volt gond, a problémák csak ott jelentkeztek, hogy egyik párt elnöke sem akart lemondani a másik javára. Így hát kompromisszum született: az első belső választásig a pártszövetségnek két társelnöke lesz: Dan Barna az USR részéről és Dacian Cioloș az akkor még kettőjük közül kisebbnek számító PLUS részéről. A túl sok dudás egy csárdában politikai elve alapján előre látható volt, hogy ez sokáig nem fog kitartani.



Balra Dacian Cioloș, jobbra Dan Barna



A két társelnök nagyon különbözőképpen állt hozzá a közös párthoz. Dan Barna, mint a szövetség nagyobb részének elnöke eleinte népszerűbb volt, és nem is félt soha populistább eszközökhöz nyúlni, hogy az USR brandjét erősítse. Kettőjük közül mindenképpen ő volt az erősebb vezető, aki sokkal impulzívabb, megmondóbb és összeveszőbb. Dacian Cioloș egy sokkal mérsékeltebb, higgadtabb fajta pártvezetést képviselt, ami sokkal inkább egy európai stílusú politikust jellemez, mint egy romániait. Miatta az USR-PLUS európai megítélése sokkal erősebb, mint a legtöbb ember sejti, annyira, hogy ő az első romániai politikus, aki egy európai párt elnöke lett, a Renew Europe liberális párté, ami a harmadik legnagyobb párt az Európai Parlamentben. Mivel DC-nak inkább Európában volt dolga, a belföldi parlamenti frakcióért inkább DB felelt, ő volt az egyik miniszterelnök-helyettes is.


Dan Barna poziciójából és temperamentumából adódóan nagyon gyakran került összetűzésbe Florin Cîțuval, mivel mindketten pártjuk kemény gyerekét játszották, és azzal próbáltak népszerűséget szerezni. A kérdés az volt, hogy ki bírja tovább és kinek áll jobban ez a szerep, mert egy kabinetben ez megint a „túl sok dudás” problémájához vezet. És végülis ez, hogy egyikük sem akart már a másiknak adni a magáéból, de inkább FC került felülre a viadalban, a koalíció bomlásához vezetett.


Több, mint valószínű ezért választották inkább DC-t a pártszövetség élére, mert DB egy kicsit leszerepelt, és valószínűleg jócskán megromlott a kapcsolata FC-vel is. Nehezen ülne le vele tárgyalni megint.


Mi lesz ezután?

Innentől minden, amit írok az spekuláció. Minden bizonnyal, mivel lenyugodtak egy kicsit a kedélyek, lejártak a belső választások, újra asztalhoz fognak ülni a koalíciós pártok és előbb utóbb új koalíciós megállapodást kötnek. A kérdés csak az, hogy milyen hangulatban?


Jelenleg az USR-PLUS álláspontja az, hogy még mindig ebben a hárompárti koalícióban képzeli el a jövőt, de FC-t nem támogatja, hogy miniszterelnök legyen, ezért kedden meg fogja szavazni a bizalmatlansági indítványt a PSD-vel és az AUR-ral együtt, ami meg is fogja buktatni a kormányt.


Tulajdonképpen a PNL is ezt a felállást szeretné folytatni, csak inkább alkukon keresztül és FC miniszterelnökségével, mint egy megbuktatással és újabb kormány kialakításával. Egészen odáig mennek, hogy azt nyilatkozták, hogy nem állnak szóba az USR-PLUS-szal, ha az megszavazza az indítványt. Azért ezt a forgatókönyvet nehéz elképzelni, mert, mint írtam korábban, mindenki csak ebben a koalícióban látja magát.


Remélhetőleg újra asztalhoz ülnek majd a pártok és immár nyomás nélkül FC és az amúgy is higgadtabb DC ki tudják tárgyalni a dolgokat. A kérdés inkább csak az, hogy milyen megállapodások születnek. A legvalószínűbb egy hasonló felállás, mint ami egy hónappal ezelőtt még volt, a minisztériumok hasonló leosztásával és kormányfőhelyettesekkel. Ezzel csak három baj van:

  1. FC minden valószínűséggel többet akar majd elvenni, hogy megmutassa párttársainak, hogy ő még mindig keményebb, mint LO.

  2. Maga FC személye, mint miniszterelnök, amit az USR-PLUS nyiltan kimndott, hogy nem támogatna. Itt a lehetséges kimenetel, hogy vagy marad FC, mint miniszterelnök és valahogy kiegyeznek DC-vel, vagy jelöl maga helyett valaki mást, de épp egy ilyen felállás miatt sikerült neki leváltania LO-t, úgyhogy kevésbé valószínű, hogy egy ezt meglépné.

  3. DC nehezen lenne kormányfőhelyettes, pártelnök az USR-PLUS-ban és a Renew Europeban egyszerre és európai parlamenti képviselő. Nagyon kicsi az esélye, hogy ezzel mind zsonglőrködjön, úgyhogy valószínűleg valamiről le fog mondani. Ha nagyon bízik a koalícióban, akkor az európai szerepeiről, ha meg egy csak egy kicsit, akkor a miniszterelnök-helyettességről, egy párttársa javára, aki minden bizonnyal nem DB lesz.


Mindeközben vannak más kevésbé valószínű forgatókönyvek is, ám eddig az előbb vázoltnak van a legnagyobb valószínűsége, a szakértők szerint is.


Mindenesetre, hamarosan kilábal Románia a kormányválságból, így vagy úgy.


Magyarország ellenzéke miniszterelnök-jelöltet választ

6 ellenzéki párt összeállt idén Magyarországon: a Demokratikus Koalíció (DK), a Magyar Szocialista Párt (MSZP), a Jobbik, a Párbeszéd Magyarországért (PM), a Lehet Más a Politika (LMP) és a Momentum, hogy együttes erővel legyőzze a 11 éve regnáló Fideszt. Az összefogás jegyében úgy egyeztek meg, hogy tartanak egy közös előválasztást és még a választások előtt eldöntik, hogy a 6 párt együtt milyen közös ellenzéki jelöltet indít képviselőknek és persze miniszterelnöknek.


Az előválasztás a múlt héten zajlott és nagyon izgalmas volt, látványos vitákkal és visszalépésekkel, de nem tervezek most a képviselőkről beszélni, inkább csak a miniszterelnök-jelöltekről.


5 jelölt mérettette meg magát, ám még csak az első forduló járt le. A második fordulóba az első három jelölt jutott be, amit október 9. és 16. között bonyolítanak le, ez lesz a +1, amire a cikk elején is utaltam. A jelöltek röviden a következők, első fordulós eredményeik sorrendjében:


Dobrev Klára

1. 34,76%-al Dobrev Klára, a DK jelöltje, és nem mellesleg Gyurcsány Ferenc - volt miniszterelnök, a DK elnöke és finoman szólva is megosztó alak - felesége. A DK képviseli a régi vágású szociáldemokrata politikát, ami egyre népszerűbb Magyarországon, mert a leggyorsabban növekvő ellenzéki párt. Sok embernek keserű szájízt hagy maga után Gyurcsány neve, akihez a 2006-os magyarországi kormányválság és öszödi beszéd fűződik. Nem meglepő módon a legtöbb egyéni jelöltet is ők nyerték meg, 33-at.


Karácsony Gergely


2. 27,31%-al Karácsony Gergely, az MSZP-PM közös jelöltje, de inkább 99% Mozgalomként reklámozza magát, közben a Budapest polgármestere. A kezdetektől már az egyik legesélyesebb jelöltnek számított, a két évvel ezelőtti budapesti győzelmének köszönhetően. A mögötte álló pártok viszont némi szemöldökemelgetésre adnak okot. Az MSZP bár egy nagyon régi párt, kihalófélben van, és a PM lassan átveszi a helyét. A PM viszont egykor az LMP-ből vált ki és elméletileg egy nagyon más politikát képvisel. Míg az MSZP régebben a DK szellemi helyét töltötte be, mint A szociális párt, addig a PM egy sokkal inkább fiatalos, társadalmilag szociál-liberális, zöld párt. A két pártot igazából maga KG személye köti össze, akinek az elvei teljes egészében a PM-ével egyeznek. Bár KG személye elég népszerű az egyéni jelöltekből csak a harmadik legtöbbet, 25-öt vittek el (18 MSZP és 7 Párbeszéd).


Márki-Zay Péter


3. 20,43%-al Márki-Zay Péter a jolly joker. Ő a Mindenki Magyarországa Mozgalom színeiben indult, ami egy új párt, ő Hódmezővásárhely polgármestere és ő számít a civil jelöltnek. Az MMM egy olyan kezdeményezés, ami olyan embereket próbál megszólítani, akik amúgy elhidegültek a politikától, és nem szoktak szavazni. MZP is egy kicsit megosztó figura, valamikor Fideszes volt, de aztán pont őket győzte le, mint egy civil jelőlt Hódmezővásárhelyen, ahol addig az egyik legbefolyásosabb Fideszes, Lázár János uralkodott. A politikája ellenzi a bebetonozott karrier-politikusokat, akik nem változást akarnak, hanem „trónolni” a kényelmes pozícióikban, korrupcióellenes és elszámoltatást akar. E mellett gazdaságilag liberális, és úgy általában az elvei jobbról közelítik a mérsékelt közepet. Az MMM az egyéni jelöltekből konkrétan egyet sem vitt el, akit ők állítottak volna, de voltak olyanok akiket ők is támogattak. MZP amúgy egy kicsit meglepetés-siker, ezért neveztem jolly jokernek az elején, mert bár nem tűnt nagyon valószínűnek az indulása, mégis bejutott a második fordulóba.


Jakab Péter


4. 14,10%-al Jakab Péter a Jobbik elnöke és jelöltje. JP talán arról a leghíresebb, hogy ő az ország megmondó-politikusa, és sokszor szólal fel parádésan a parlamentben, mint például amikor krumplit vitt be, vagy amikor párizsis képet töltött fel a Facebookra. A Jobbik egy jobboldali párt, társadalmi kérdésekben, gazdaságilag nehéz eldönteni, hogy merre húznak. Számos cigányellenes, homofób és antiszemita megnyilvánulás kötődik a párthoz, bár sok elkövető személy már kivált belőle és megalapította a Mi Hazánk nevű, még jobboldalibb pártot. A Jobbik leginkább vidéken népszerű, Budapestről szinte le is mondtak és nem is indítottak jelölteket, csak a DK-val szövetségben támogattak pár jelöltet. Ennek ellenére a második legtöbb jelöltet szedték össze, 28-at.


Fekete-Győr András


5. 3,40%-al a legvégén Fekete-Győr András kullog, a Momentum jelöltje. Ő a legfiatalabb, és minden bizonnyal legtapasztalatlanabb jelölt. A pártjával együtt ők a gazdasági liberalizmust képviselik és társadalmilag is a legliberálisabbak, amúgy meg jó kapcsolatban vannak az USR-PLUS-szal és a fentebb említett Renew Europe európai liberális párt tagjai. Bár FGyA elég csúnyán leszerepelt az előválasztáson, a Momentum 15 egyéni jelölt helyett nyert meg. Ebből az következik, hogy úgy amúgy a párt még mindig elég jelentős az ellenzéki térfélen.


Itt még megemlíteném, hogy az említetteken kívül az LMP, ami magyarország első számú zöld pártja, további 5 egyéni helyet elnyert, úgyhogy nekik is lehetnek jövőre bejutó jelöltjeik a választásokon.


Mi lesz ezután?

A +1. választás, ami a második forduló lesz, még hátravan, és az előválasztás szabályai szerint, aki ott kijön elsőnek, azt az egész ellenzék támogatni fogja.


Ha a jelenlegi felállás szerint indul el a három jelölt DK, KG és MZP akkor minden bizonnyal DK nyerne, mert már az első fordulóban a szavazatok több, mint ⅓-át szerezte meg, de nem nagyon valószínű, hogy így lesz. KG és MZP már a választási eredmények felfedésének napján elkezdtek egyezkedni arról, hogy egyikük visszalép a másik javára. Nagyban befolyásolja majd még az eredményt, hogy a Momentum és a Jobbik jelöltjei kiket fognak támogatni. FGyA és a Momentum még nem döntötte el, hogy kit támogasson, hivatalosan, lehet, hogy senkit. JP és a Jobbik viszont úgy néz ki, hogy inkább DK-t támogatja, bár ez még nem hivatalos. Annyit azért szeretnék megjegyezni, hogy elég érdekes, hogy a legjobboldalibb ellenzéki párt a legbaloldalibbal összefog, bár nem ez lenne az első alkalom.


És miért számít mindez?


Magyarország mindenkori miniszterelnöke mindig is nagy befolyással lesz az erdélyi létünkre. Ha változás történik jövőre, amikor az igazi választások lesznek, és egy jelölt indul Orbán Viktor ellen, akkor reális esély van annak leváltására.


Politikai elfogultság nélkül is kimondható, hogy ha változás fog történni Magyarország vezetésében, az minket is érinteni fog. A Magyarországról jövő támogatások és jogok rendszere megváltozhat, és ez nem feltétlenül baj. Míg egyes pártok az ellenzékből nagyon is nyitottak az határon túliak felé és keresik a kapcsolatokat is (Momentum, Jobbik, PM), mások, mint pl a DK inkább ellenzik ezt, a többieket pedig nagyjából hidegen hagyja ez az egész.


Úgy néz ki, hogy ki kell várnunk a végét, s meglátjuk...


Németország kancellárt választ

És íme, végül, de nem utolsó sorban Németországban is választások voltak szeptember 26-án. A Muttinak becézett Angela Merkel, Németország anyukája, aki 18 éven keresztül vezette a német Keresztény Demokrata Pártot (CDU) és 16 éven keresztül volt Németország kancellárja, nyugdíjba vonul. Ezzel keveset mondva is egy korszakot zár le, amelyben Németország iránymutatója és de-facto vezetője volt az Európai Uniónak, és itt találjuk arra a kérdésre a választ, hogy ez miért is kellene érdekeljen minket.


Németország, mint az EU legnagyobb gazdasága és elvi iránymutatója régóta vezeti az európai diskurzust. Nem véletlenül Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke is az AM és Németország keze alól került ki. Nem ritka, hogy egy gazdasági, vagy jogi, vagy elvi kérdéssel kapcsolatos döntést előbb Németországban hoznak meg és utána elterjed az EU többi országában. A személyes információhoz való jog védelme (GDPR), a gazdasági válságból való kilábalás irányelvei (most és 2008-ban is a szankciók Görögországnak), vagy a szelektív szemétgazdálkodás, a zöld gazdálkodás irányelvei, stb. mind ilyenek, hogy említsek egy párat. Tehát nagy valószínűséggel ha No. valaminek precedenst mutat, akkor az előbb utóbb hozzánk is eljut.


El is mondom mindjárt, hogy ez miért lesz nagyon fontos, de előbb lássuk milyen eredmények születtek a választáson:


Olaf Scholz


1. 25,7%-al az SPD (Szociál Demokrata Párt) lett az első, akiknek a jelöltje Olaf Scholz - egy régi motoros a politikában, az előző ciklusban pénzügyminiszter volt. Az SPD 5%-ot javított az előző ciklushoz képest. Nem kell feltétlenül megijedni tőlük, egy németországi szociáldemokrata párt azért sokkal mérsékeltebb és unalmasabb, mint az általunk ismert PSD, az elmúlt 16 évből 12-t kormányon voltak a a CDU-CSU mellett. Az unalmas és mérsékelt megállapítás úgy amúgy is igaz a német politikára, romániai szemmel. Sokkal ritkábban van kormányválság, és általában stabilan szoktak kormányozni egy teljes cikluson keresztül (nem 15 kormány 16 év alatt, mint nálunk).


Armin Laschet


2. 24,1%-al a második a CDU-CSU pártszövetség (Kereszténydemokrata Unió és a Bajorországi Keresztény Szociális Unió, igazából a kettő nagyjából ugyanaz, csak a második regionális), akiknek az új jelöltje Armin Laschet, aki AM cipőjébe próbál lépni, de korántsem olyan népszerű, jelenleg Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke. AM távozásával a CDU sok hitelt vesztett és lecsúszott a dobogó első fokáról ahol eddig az SPD-vel közösen kormányzott. A választások legnagyobb veszteseként 8%-ot esett a múlt ciklushoz képest.


Annalena Baerbock


3. 14,8%-al a die Grüne (a Zöldek) következik, a már két parlamenti ciklust átélt relatív új arccal, Annalena Baerbock jelöltségével. A Zöldek számítanak a nagy nyerteseknek ezen a választáson, mivel majdnem 5 százalékpontot javítottak


Christian Lindner


4. 11,5%-el az FDP (Szabad Demokrata Párt - liberális párt) és a jelöltjük Christian Lindner. Az FDP a társadalmilag legliberálisabb párt (gazdaságilag viszont az egyik legjobboldalibb), kb. ugyanannyi szavazatot kaptak, mint az ezelőtti ciklusban.


5. 10,3%-al az AfD (Alternatíva Németországnak - szélsőjobboldali párt) lett az utolsó előtti befutó kb. ugyanannyi szavazattal, mint az előbbi ciklusban.


6. Végül 4,9%-al a Linke (Bal, kommunista párt) zárja a sort, akinek, bár ki kellene esnie, mert 5% alatt van, a német választási rendszer különlegessége miatt mégiscsak bejuthat.


Mi lesz ezután? És egyáltalán miért érdekel ez minket?

A szemfülesek már észrevehették, hogy az eddig jól működő koalíció az CDU-CSU és az SPD között, nem gyűjtött elég szavazatot, hogy többségük legyen. Így két forgatókönyv van játékban:


1. Még bevesznek egy pártot a buliba. A CDU amúgy kifejezte már nemtetszését az iránt, hogy kisebbségi pártként lépjen be egy koalícióba, és a kérdés az, hogy kiket vennének be? A Zöldek és a CDU nem nagyon egyeznek, mivel a Zöldek a legnagyobb kritikusai a CDU-nak a mérsékelt zöldpolitikájuk miatt. A Linkéhez és az AfD-hez bottal sem akar nyúlni egyik párt sem, elvből ki vannak zárva, mert túl szélsőségesek a kényelmes német és európai politikának. Maradna a FDP akikkel a CDU már volt kormányon, és társadalmi liberalizmusukban az SPD-től sem állnak túl messze, csakhogy…


2. az FPD inkább a Zöldekkel szállna be a buliba és akkor már a CDU-ra nincs is szükség. Egyelőre ez a felállás tűnik a legvalószínűbbnek.


Innen megint csak spekuláció következik.


Aki eddig úgy vélte, hogy a klímaváltozás elleni harc nem elég kemény az EU-ban, az ennek az utolsó hírnek nagyon örülhet.


Ahogy korábban említettem, a német politika nagyon királycsináló az EU-s irányelvekben, úgyhogy ha egy erős balos-zöld kormány kerül az élére, nagyon-nagy valószínűséggel gyökeresen megváltoztatja az EU hozzáállását a klímaváltozáshoz és ez előbb-utóbb hozzánk is lecsöpög. A szennyezők erősebb adóztatása, szigorúbb/gyorsabb energia-dekarbonizációs politikák és csak úgy általában erősebb fellépések a globális felmelegedés ellen várhatóak.


Bár még nincs semmi eldöntve, nagyon izgalmas időknek nézhetünk elébe. Ez a választás lehet a döntő fordulat a klímaváltozás elleni harcban és sok ember nagyon nagy reményekkel nézhet elébe a közös jövőnknek.