Egy új világrész és kultúra megismerése más perspektívába helyezi a mindennapokat, kibillent a komfortzónánkból és így tanulhatunk, fejlődhetünk a legtöbbet.
Fülöp Tihamér-Balázs és Gábor Emőke
Egy évvel ezelőtt Bulgáriában nyaraltunk és találkoztunk egy bolgár lánnyal, aki éppen hazament meglátogatni az otthonát egy kis időre és beszélgettünk vele. Feltűnően jól beszélt angolul és megkérdeztük, hogy hol tanulta a nyelvet. Ekkor mesélt nekünk a munkájáról, arról, hogy már több mint 7 éve az USA-ban él és egy kulturális diákcsereprogramot menedzsel, melyet átfogóan Work and Travel-nek neveznek. Mivel egykor ő is diákként vett részt ebben a programban, nagyon sok személyes tapasztalattal rendelkezett. Nagyon megfogott minket ez a lehetőség és biztosak voltunk benne, hogy egyszer majd mi is kipróbáljuk és elmegyünk Amerikába, ami idén nyáron meg is valósult.
Évente majdnem 8000 romániai egyetemista vesz részt a Work and Travel nevű programon, amelynek keretén belül a diákok az Amerikai Egyesült Államokban tölthetik a nyári vakációjukat. Így, a komfortzónájukból kilépve, a világ másik felén felfedezhetik az amerikai kultúrát, utazhatnak az USA-ban, mindemellett lehetőségük van arra, hogy megteremtsék az ehhez szükséges anyagi hátteret. A csereprogramban résztvevő diákok J1-es vízum segítségével juthatnak ki az Államokba, amellyel maximum 4 hónapot maradhatnak ott. Ebben a csereprogramban bárki részt vehet, aki 30 év alatti, van minimum egy lezárt egyetemi féléve és tanulói státusszal rendelkezik egy akkreditált egyetemen. A programban való részvétel egy romániai ügynökség által valósul meg, ami összeköt egy amerikai csereprogrammal és a diákok a kiutazástól a hazautazásig a program vezetőinek felelőssége alatt tartózkodnak az USA-ban, így van biztosított munkahely, egészségügyi biztosítás és szállás is. Így lehetőségünk adódott újra találkozni a bolgár lánnyal, aki történetesen a csereprogramunk menedzsere.
Az utazásra leghamarabb júniusban kerülhet sor, mivel a nyári szezon itt hamarabb kezdődik, mint otthon. A vizsgaidőszak miatt ez nem mindenkinek lehetséges, ezért mi például június közepén utaztunk el, miután mindenből levizsgáztunk. A legtöbb egyetemen a tanárok barátságosak és lehetőséget biztosítanak a diákoknak arra, hogy korábban vizsgázzanak, azonban nekünk ezzel nem volt szerencsénk. Abban bízhattunk, hogy minden tantárgyból lesz egy olyan vizsgaidőpont, amelyen még meg tudunk jelenni, ami szerencsénkre teljesült is, így az elmúlt félévünket is lezártnak tekinthettük.
Az anyagiakat tekintve a kiutazás átlagos ára 3000 amerikai dollár, amit egy-két hónapon belül vissza is lehet keresni. Sok ügynökség még hitelt is felajánl arra az esetre, ha valakinek túl megterhelő lenne ez az összeg egyszerre. Az összeg egyharmada az ügyintézések ára. Ez magába foglalja a vízuminterjút, a megfelelő állás keresését és biztosítását, illetve a kötelező amerikai egészségügyi biztosítást. Az ügynökségen keresztül vásárolt repülőjegy ára további 1000 amerikai dollárba szokott kerülni. Bár ez jóval drágább, mintha az ember magának venné meg a jegyet, sajnos más lehetőség nincs. A maradék 1000 dollár egyszerűen költőpénz. A kiérkezés után rögtön heti lakbért kellett fizetnünk, edényeket és ételt vásárolnunk magunknak, sőt ebből kellett futnia a munkahelyi egyenruhára is. Az első fizetés a munka második hetén érkezett, tehát a költőpénzt addig be kell osztani. A kiutazás összegét két-két és fél hónap alatt lehet visszakeresni, és mivel mi már a harmadik hónapja vagyunk itt, a mi utazásunk megtérült és már októberi kirándulásokra gyűjtünk.
A munkahelyet érdemes jóval a kiutazás előtt kiválasztani, hiszen a népszerűbb pozíciók, a magas órabérrel járó munkahelyek, már áprilisra elfogyhatnak. A munkahelyeken az órabér átlagosan 15 amerikai dollár, de ez természetesen függ a munkahelytől és a betöltött munkakörtől is. Gyakran azok a helyek a legkedveltebbek, ahol borravalót is lehet kapni, aminek az értéke az Államokban átlagosan 20% körüli, így jelentős bevételi forrásnak számít. Mi egy Maine állambeli vidámparkot választottunk, ahol ugyan alacsonyabb a fizetés, de a szállás ár-érték arányban kiváló és mivel közel az óceánpart, így több az álláslehetőség is. Ez azért fontos, mert a túlóra gyakran nem megengedett, ami miatt érdemes több állást is vállalni.
Fontos megemlíteni a kommunikációt is, hiszen itt sok munkahelyen elvárt a középhaladó angol nyelvtudás, azonban enélkül sem lehetetlen elhelyezkedni. Számunkra nagy meglepetés volt az, hogy mindenki nagyon türelmes és segítőkész volt velünk minden olyan helyzetben, amelyben kissé nehezebben tudtuk kifejezni magunkat. Érdekesség, hogy sok kanadai francia turista van itt, akiknek gyakran nehézkesebben megy az angol, mint a kiutazó diákoknak. Számunkra a kommunikáció nem okozott problémát, mert otthon már sokszor kellett használnunk a nyelvet, az ittlétünk alatt pedig megtanultunk folyékonyabban és kifejezőbben beszélni. Abban az esetben, ha valaki úgy utazik ki, hogy már van egy jó alapja nagyon könnyen tud fejlődni és idővel magától is kitalálhatja bizonyos idegen szavak értelmét már a szövegkörnyezetből is. Mi a munkánk alatt a vidámparkban rendszeresen kellett beszélgetnünk a vásárlókkal, míg mások szinte egyáltalán nem kerültek kapcsolatba velük. Véleményünk szerint nem szabad félni az olyan munkaköröktől, ahol sokat kell beszélni angolul, még akkor sem, ha valakinek kicsit nehezebben megy, mert éles helyzetekben lehet a legtöbbet fejlődni.
Mindenki más miatt jelentkezik a Work and Travel programra. Sokan a pénz miatt, sokan pedig az élmények, az utazás miatt. Habár az elején nincs sok alkalom az utazásra, mert ekkor még inkább a munka tölti ki az idő nagy részét, ahogy egyre inkább hozzászokik az ember, egyre inkább előtérbe kerül az utazás és a szórakozás. Sok olyan embert ismertünk meg, akit teljes mértékben a pénz motivált, hogy jelentkezzen, ami egy idő után viszont megváltozott. Ez az idő akkor jön el, amikor már annyit dolgozik az illető, hogy semmi másra nincs energiája, és a kiégés fázisába kerül. Így, hogy az utolsó hónapokban vagyunk, sok emberen látszik, hogy ki van égve és csak a pihenésre vágyik, az utazás motiválja már és nem a pénz. Ki lehet húzni a nyarat heti hetven-nyolcvan munkaórával is, de kérdés, hogy érdemes-e azért, hogy a végére kiégjen az ember. Most már ezek a személyek is rájöttek, hogy a pénz nem olyan fontos, mint maga az élmény, hogy itt vagyunk Amerikában, egy új kultúrában élünk, ami felfedezésre vár. Mi eddig csak néhány szomszédos várost látogattunk meg, hiszen heti 50-60 órát dolgoztunk két munkahelyen. A szabadnapjainkon próbáltunk utazni, és felfedezni a környéket. Most, hogy a vidámpark bezárt a nyár vége miatt, csak egy munkahelyen dolgozunk, és úgy érezzük, hogy több időt tudunk fordítani az utazásra.
Kiutazás után egy erős kulturális sokk érheti a diákokat, azonban az emberek kedvessége és jószívűsége segít abban, hogy pár hét alatt beilleszkedjünk. A Work and Travel nemcsak egy jó lehetőség a függetlenedésre, az angol nyelvtudás tökéletesítésére, az amerikai kultúra megismerésére, hanem annak is talajt biztosít, hogy a világ minden tájáról szerezhessünk új barátokat. Mi például sok bolgár barátot szereztük, akikkel együtt is tervezünk kirándulni. Nagyon érdekes volt számunkra, amikor öt, vagy annál is több, különböző anyanyelvű személy angolul próbálja megértetni magát egymással. Az angol nyelvtudás fejlődését nemcsak magunkon, de a körülöttünk élő, más kiutazó diákokon is megfigyelhettük. Éppen az angol nyelv együtt történő tanulása kovácsolt minket barátokká. A munkahelyünk keretet adott arra, hogy az összes többi diákkal együtt lakjunk, ami megkönnyítette az ismerkedést és a beilleszkedést is. Együtt bulizhattunk más fiatalokkal, sőt gyakran akár a menedzsereinkkel is. Céges bulikból sem volt hiány, például a Pizza’n’rides party a vidámparkban vagy az Arcade night.
Mindent egybevetve számunkra sok bonyodalommal járt a kijutás, ahogy mindenki másnak is, de ennek ellenére sem bánjuk, hogy itt vagyunk. Egy új világ nyílt meg előttünk, amit felfedezhettünk és ezáltal jobban beleláthattunk a működésébe, szépségébe. Szent Ágoston szavaival élve: „A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.” Egy új világrész és kultúra megismerése más perspektívába helyezi a mindennapokat, kibillent a komfortzónánkból és így tanulhatunk, fejlődhetünk a legtöbbet.