A globális hanyatlás története egy emberöltő alatt

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon

Legújabb filmjében szintén tanácsokkal lát el a jövőt illetően, előtte azonban megmutatja azt a hanyatlást, amit ő tapasztalt élete során. És kimondja a nyers valóságot: az emberek eltaposták a világot, ami már nem olyan vad, mint amilyen volt.

Pilbáth Kincső


David Attenborough természettudós, dokumentumfilmes már nagyon sokat megmutatott a bolygónkról. Filmjeiből megismerhettük az óceánok színes élővilágát, betekintést nyerhettünk a vadonok mélyébe, de elkalauzolt a hideg Északi-sarkra is. Amellett pedig, hogy megmutatta mindazt, ami körülvesz, mindig igyekezett felhívni a figyelmet a klímaváltozásra, a környezetünk problémáira is.


A 94 éves Attenborough ma pedig már nemcsak filmjein keresztül üzen az embereknek, Instagram-oldalt is létrehozott, és YouTube-on is válaszolt olyan hírességek kérdéseire, mint Billie Eilish vagy David Beckham, közelebb hozva a fiatalabb generációt is napjaink problémáihoz.


Legújabb filmjében szintén tanácsokkal lát el a jövőt illetően, előtte azonban megmutatja azt a hanyatlást, amit ő tapasztalt élete során. És kimondja a nyers valóságot: az emberek eltaposták a világot, ami már nem olyan vad, mint amilyen volt. (A következőkben azokat a tényeket ismertetem, amelyeket a film közöl. Tehát, ha nem szeretnéd tudni, mielőtt megnéznéd, NE olvasd tovább!)


Az Egy élet a bolygónkon című filmje egy ukrajnai város kihalt képével kezdődik, amely a csernobili események miatt vált elhagyatottá. Egy olyan katasztrófa miatt, amely többek között az emberi mulasztás miatt következett be. Ma ezzel már nem küzdünk, de napjainknak is megvan a maga katasztrófája, amely alig észrevehetően nyomul előre. Ez nem más, mint a biológiai sokféleség elvesztése, ami szintén az emberi mulasztás eredménye.

Kisfiúként a kövületekben látott pusztulást, ma a környezetében


A sokféleség elvesztését több tényező együttese hozta létre: Attenborough-tól megtudtuk, hogy tízezer éven át az átlaghőmérséklet nem változott 1 Celsius foknál többet. Az élővilág pedig ehhez igazodott: a legelők tele voltak vadakkal, az esőerdők növényekkel, a sarki területek jégtakaróval. Voltak évszakok, amelyekhez igazodtak. Ez volt a holocén, a legstabilabb állapot, a mi Édenkertünk.


Azonban azzal, hogy az emberi intelligencia növekedni kezdett, megváltozott az, hogy mire is vagyunk képesek, ez pedig elindította az Édenkert pusztulását. Ezt a változást Attenborough személyesen tapasztalta, ugyanis az évek során készült filmjeihez egyre nehezebb volt bizonyos fajokat megtalálnia. Mi történt velük?

  • a Föld halállományának 30%-át túlhalásztuk

  • az esőerdők felét kivágtuk

  • a Föld termékeny területeinek fele ma már megművelt terület

  • a bolygó madárállományának 70%-a haszonállat

  • a földi emlősök összsúlyának több mint harmadát az ember teszi ki, 60% fogyasztásra tenyésztett állat, a maradék pedig csupán 4%

„Ez már a mi bolygónk, kevés maradt a többi fajnak” – mondja Attenborough.


Ha most születnénk…


Miután felvázolja mindazt, ami volt, és bemutatja annak pusztulását, a jövőre reflektálva folytatja az elkeserítő valóság bemutatását. Ha ma születnénk, a következőknek lennénk tanúi:

  • a 2030-as évekre az Amazonas esőerdője száraz szavannává silányul

  • az Északi-sark jege elolvad, nem veri vissza a Nap energiáját, a globális felmelegedés felgyorsul

  • a 2040-es évekre az északi fagyott talaj kiolvad, metánt bocsátva ki, amely megnöveli az üvegházhatást

  • a 2050-es évekre a korallzátonyok teljesen kihalnak

  • a 2080-as években a globális élelmiszer-termelés válságba kerül

  • a 2100-as években a bolygó 4 Celsius fokkal lesz melegebb, sok ember hajléktalanná válik

Innen pedig már nem lesz visszaút.


Mit tehetünk?


Ahhoz, hogy a bolygó újra vad legyen, a biodiverzitást, a sokféleséget kell visszaállítani. Egyes országokban sikerült bevezetni bizonyos intézkedéseket, amelyek globális szintre emelésével visszakaphatjuk a természetes állapotot. Egy évszázad múlva pedig a bolygónk újra vad lehet.

  • a népességnövekedést japán mintára kellene csökkenteni, a születések számának korlátozásával

  • Marokkó mintájára, amely szükségletei 40%-át maga termeli, ki kellene iktatni a fosszilis anyagokat, helyettük a természet erőforrásait használni (szél, nap, víz, geotermikus energia)

  • meg kellene szüntetni az ipari halászatot, mint ahogy Palauban is tették, ugyanis amikor a halállomány csökkenni kezdett, halászati korlátozásokkal sikerült visszaállítani azt

  • csökkenteni kell a művelésbe bevont területeket, és elkezdeni a termesztést városokon, épületeken belül. Ehhez az étrendünkön is változtatni kellene, kevesebb hús, több növény fogyasztása egyszerűsíti a termelést. Hollandiában a helyhiánnyal küzdő farmerek beltéri növénytermesztéssel megtízszerezték a terméshozamot.

Ez az egész nem a bolygó, hanem saját magunk megmentéséről szól.

„Ez a film David Attenborough tanúvallomása. Kinek kellene még látnia?”

Főtámogató:

© 2020 Éter - Érted.