Louise Joséphine Bourgeois 1911-ben született Párizsban, 98 évesen pedig New York-ban hunyt el. A huszadik századi művészet egyik meghatározó alakja volt, számos huszadik századi képzőművészeti stílusirányzaton belül alkotva maradandót, legyen szó a szürrealizmusról, az absztrakt expresszionizmusról vagy a poszt-minimalizmusról. Több, mint hetven éves pályafutása során festett, rajzolt, sőt performanszokkal is foglalkozott, viszont szobrai és installációi maradnak a legismertebbek és -elismertebbek.
Születésekor családja Párizsban egy, főként gobelinekkel foglalkozó galériát működtetett, később pedig Párizsból kiköltözve egy, a gobelinek restaurálására szakosodó műhelyt nyitottak, ahol maga Louise Bourgeois is besegített a megkopott falikárpitok restaurálásába.
1930-ban matematikát és mértant kezdett tanulni a Sorbonne egyetemen. Édesanyja 1932-ben bekövetkezett halála után kezdte meg tanulmányait művészeti téren az École des Beaux-Arts és École du Louvre művészeti iskolákban.
Édesapja gobelin-kereskedése mellett metszetkereskedést nyitott, ahova, mint vásárló tévedt be későbbi férje, az amerikai Robert Goldwater, művészeti tanár. A harmincas évek végén közösen New York-ba költöztek, ahol folytatta művészeti tanulmányait, majd munkásságát.
A hetvenes évek elején vasárnaponként gyakran szervezett találkozókat amerikai otthonában. Ilyenkor szokás szerint fiatal művészek, tanulók munkái lepték el a szobákat, a művésznő pedig a legnagyobb jóindulattal, de kegyelmetlenül értékelte a bemutatott festményeket, szobrokat, így lassan az esemény címe is „Sunday, bloody Sundays” lett.
Nyers stílusát később is megőrizte. Najmányi László művész 2010-ben, a művésznő halálakor megemlékezett róla. Najmányi arról számol be, hogy az újságírókkal is ércesen bánt el, sőt a brooklyni stúdiójában, 1987-ben, egy szervezett vacasoráról szitkozódva zavarta el a The New York Times újságíróját.
Annak ellenére, hogy a pók már az 1940-es évek számos rajzában felbukkant, sőt sokat tanulmányozta őket, csupán a kilencvenes évek végére lett egyik sorozatának hangsúlyos eleme. Ezen munkáknak egyike a bilbaói Guggenheim Múzeum mellett állandó jelleggel megtekinthető Maman (fr. "anya") című szobra, amely bronzból, márványból és rozsdamentes acélból készült. Méretei felettébb látványosak, hiszen szinte 9 méter magas, több, mint 9 méter hosszú és 10 méter széles, mintegy uralva a múzeum épületén kívül eső területet. Az installáció egy stilizált pókot jelenít meg, viszont az igazán figyelmesek a pók törzse alatt található márványköveket is észrevehetik, amelyek nem mást, mint a pók tojásait hivatottak jelenteni.
Maman - Guggenheim Bilbao Museum, 1999
A Maman révén, mint sorozatának többi darabja által, a művésznő édesanyjára utal, aki egy pókhoz hasonlatos módon számára a védelmezés, gondozás megtestesítője. Ugyanakkor egyszerre lehet erős és törékeny, amit a szobor hatalmas mérete és az egyensúlytalan, vékony lábai közötti ellentét is tovább erősít.
Maman - Tate Modern, 1999
Bourgeois egyszer a következőt mondta az installációról:
,,A pók egy óda édesanyámnak. Ő volt a legjobb barátom. Ahogy csak egy pók is, az én anyám is szőtt. A családom gobelin-restaurálással foglalkozott, édesanyám pedig a műhelyt vezette. Ahogyan a pókok, az én édesanyám is nagyon okos volt. A pókok barátságos jelenségek, amelyek elfogyasztják a szúnyogokat. Mind tudjuk, hogy a szúnyogok betegségeket terjesztenek, tehát nem kívánatosak. Úgyhogy a pókok segítenek és védelmeznek, ahogyan édesanyám is."
Maman - Guggenheim Bilbao Museum
A The New York Times szerint a munkássága során több ismétlődő téma foglalkoztatta, de mindig az emberi testre és a rémisztő világra, az előbbi gondozására való szükségességre összpontosítva.
Források: The New York Times, The Guardian, CNN, artPortal, Librarius
Domokos Ferenc