NEM Hamvas Béla tiszteletére, születésének vagy halálának évfordulója alkalmából próbáltam írni egy olyan szösszenetet, ami mintha az ő fejéből pattant volna ki. Szerény emlékeztetőül szánom a kedves olvasóinknak ezt a rövid szöveget arról, hogy a magyar irodalomnak volt egy olyan alakja, aki a művészettől kezdve, a politikán keresztül egészen a rántott levesig mindenről szeretett és tudott írni.
Vencz Balázs
A szőnyeg eredete az őskorig nyúlik vissza, és minden civilizációban előfordult: kínaiaktól az aztékokig, a beduinoktól a germánokig. A középkorban rideg kastélyok és katedrálisok falait díszítették velük, és gyakran valamilyen történetet is elmeséltek.
Az, hogy az emberek évezredeken keresztül ragaszkodtak és ragaszkodnak a szőnyeghez, a benne rejlő kettős rendeltetés tökéletes összhangjából ered: egyszerre van gyakorlati (szigetel) és esztétikai (dísz) funkciója. A legértékesebb szőnyegeket a múzeumokban csupán mint anyagba varrt „festményeket” lehet szemlélni. A tárgyi hivatásától itt meg van fosztva és csak műalkotásként létezik. Ugyanakkor, ha hiányol mindennemű szépre törekvést, akkor legfeljebb feltörlőrongynak használja az ember, és a porszívó mellett tartja. Csak az nevezhető szőnyegnek, ami ezt a kettősséget egyszerre hordozza magában. Ha az egyik „képesség” hiányzik belőle, akkor az vagy festmény, vagy rongy, de nem szőnyeg. Ugyanakkor minden szőnyegnek, még, ha futószalagon készült is van saját „tudása”, ami magában a darabban rejlik. Az ember egy bizonyos térbe helyezi, és ez által értelmet, azaz célt ad a szőnyegnek. Az elsődleges kérdés nem a mi, hanem a hol? lesz.
Az otthon berendezésének utolsó lépése - amit mindenki még megtesz-, az a szőnyegvásárlás. Ez szertartás is egyben: a lakás megkoronázása. A bútorokhoz, a fényviszonyhoz és a padlóhoz ki kell választani a megfelelő darabot. Az ember ezen a ponton kerülhet a legközelebb a képzőművész szerepéhez: mérlegel, figyel a helyiség berendezésére és a szőnyegen a színek, a formák és a minták között végbemenő összjátékra. Sokan teljesen beleélik magukat, és képesek hónapokon keresztül a boltokat és a vásárokat járni. Ez természetesen messze áll a művészettől, de tiszta képet ad a ház szépről alkotott véleményéről, azaz az ízléséről. Ha valaki meg akarja ismerni egy bizonyos otthonban uralkodó szellemi erőket, vessen egy pillantást a szőnyegre: ki hol érzi magát kiteljesedni. Mondhatni annyi szőnyeg, ahány ember: van buta és okos, kéjenc és puritán, higgadt és izgága, lusta és szorgos.
Viszont van egy szőnyeg, aminek a pompája az egyszerűsége. Ez a rongyszőnyeg, ami a többi szőnyegtől eltérően individuum: bármilyen térben van értelme, nincs szüksége a külvilágra, hogy meghatározható legyen, önmagában egész. Jól mutat a nappaliban, a kamrában, a hálószobában, a konyhában, a szűk és a tágas, a fényes és a sötét helyiségekben valamint lábtörlőnek is teljes mértékben alkalmas.
A rongyszőnyeg egy helyiségben nem követel magának nagy teret, alkamasint még ölben is hordozható, mint egy csecsemő, de ha kell, egyedül is betölt egy egész szobát. Csöndben van, nem rikoltozik és nem szószátyár. Ha nála fényesebb dísz mellett találja magát, akkor teljesen a háttérbe vonul, balga versengésben nem vesz részt. Lényegénél fogva nincsen benne semmi hivalkodás vagy nagyravágyás, az ember képtelen vele felvágni, semmilyen társadalmi rangot nem hirdet, annak ellenére, hogy gyakran száz színben pompázik, mint egy paradicsommadár.
Kiválasztása népmesei motívum. A legkisebb királyfi a gebét választja lovának, aki később megtáltosodik, és bajtársa lesz a megpróbáltatásokban. A rongyszőnyeg soha nem hagy cserben. Megóv a felfázástól, de nem is kényezteti a talpat: „Tessék papucsot hordani, kérem! Nem bordélyházban vagyunk!”. Nem pedáns, mint egy paprikás pedellus, de megköveteli, hogy a dolgok a saját helyükön legyenek, legalábbis a saját tartományukban, a padlón. Könnyen betűrődik vagy elmozdul, ezért ha az ember nem akarja naphosszat simítgatni kénytelen oly módon élni a szobában, hogy annak rendjét ne dúlja fel teljesen.
Ugyanakkor megértő (könnyen mosható) és vágyai nincsenek, ezért minden megvan benne az öreg bölcs szikárságától a dadaizmus kaotikusságáig, a rendtől a pajkosságig. Aki egy olyan paradoxonnal akar élni, amitől nem őrül meg, hanem hasznát leli, az készítsen vagy szerezzen be egyet, mert amíg van rongyszőnyegünk, addig nincs elveszve minden.