A szandál-zokni jelenség akkor hívta fel magára a figyelmet a szememben, amikor már az idősebb korosztály (értsd boomer) is ezzel kezdett el viccelődni Facebook-os posztokban. Nagyjából ilyen stílusban:
Szerintem sokan találkoztunk már ilyen és ehhez hasonló humoros képekkel, mégis az érdekel a legjobban, hogy a szandál-zokni mivel volt képes ennyire magára haragítani … hát mindenkit.
A szandál-zokni mémesedett jelenség már-már olyan fokra hágott, hogy az a benyomásunk, hogy a társadalom kivet magából mindenkit, akinek az ízlése összeegyeztethető ezzel a kombinációval.
Ha beírjuk a Google képkeresőbe a szandál és zokni szavakat egyszerre, akkor pedig ilyesmi végeredményt kapunk:
forrás: BorsOnline
A fentebbi vizuális élmény pedig úgy látszik elég okot adott arra, hogy kollektíven megegyezzünk abban, hogy a szandál-zokni tilos, hacsak nem vágyunk a társadalom peremére szorulni és a nevetség tárgyává válni. Persze, állítólag az egészségügyi szempontok a szandál-zokni mellett szólnak, de mintha a világ összekacsintva megállapodott volna abban, hogy a szandál-zoknit csakis esztétikai szempontból fogjuk értékelni.
Kielégítő válaszok híján a Gyakori kérdések oldalhoz kellett fordulnom, ahol egy felhasználó még 2012-ben szívemből szólt:
Mi a baj vele? Nem azt mondom, hogy ajánlott az emberfiának válogatás nélkül minden alkalomra eképpen öltözködni, csupán utánanézésre méltónak találom, hogy miért is gyűlölt meg az emberiség ennyire egy trendet.
esztétikátlan, looser hatású, a zokni mutogatásával van baj, logikátlan, otthonra oké, egy férfi zárt cipőt hord, vágyölő – ezek voltak a rövid válaszok
Vannak női magazinok, amelyek elég sok lehetőséget vázolnak fel a nőknek szandál-zokni szempontból, hovatovább a zoknit magassarkúval is felvehetőnek tartják. Bár ez egyáltalán nem összeegyeztethető a férfiak szandál-zokni viseletével, hiszen a női magassarkú és zokni kombináció egy meghatározott trendhez tartozik, ami nem vívta ki magának a közutálatot. Tehát a szandál-zokni női excentrikus viselete nem tartozik a témánkhoz, kifejezetten a férfiak lábbelijére koncentrálódik a kérdéskör.
forrás: Noizz.hu
Sokan olyannyira utálnivalónak tartják a látványt, hogy szívesen fényképezik le azokat az önjelölt szerencsétleneket, akik a lázadás mellett döntenek.
forrás: https://bit.ly/3yiqLnE
Mindezek ellenére nehéz megvédeni a szandál-zoknit, mert a folyamatosan változó divatban mégis egy konstans pontot foglal el. Valószínűsíthetőnek tartom, hogy ez a becses lábviselet ténylegesen magában hordoz valamit, ami részlegesen okot ad a heves reakcióknak. Hiszen a zokni – ha cipő van rajtunk – akkor nem kéne látható legyen. Továbbá itt nem csak arról van szó, hogy látjuk a másik ember zokniját, hanem arról is, hogy a cipő keretébe (szó szerint és metaforikusan is) van helyezve, ezzel sokkal inkább hangsúlyossá teszi a kontrasztot az intim és publikus között. Talán ez a két ellentét közötti konfliktus az, ami eredetileg kivívta a szandál-zokni totális elutasítását.
Végül ezzel jutunk el a szandál-zokni viselőjéhez. Bárki, aki napjainkban szandál-zoknit visel, nem tekinthet el a ténytől, hogy ezt mások mennyire lenézik. Sok mindent elmondhatnánk a nonkonformista, bátor, igénytelen viselőkről, de a legfontosabb, hogy nem a szép szerint öltözködnek. A szandál-zokni valóban nem vonzó és „szexi”, ennek ellenére van, aki képes képviselni a lemondást arról az igényről, miszerint a személy ruházata bámulatosan szép kell legyen s lehetőleg mindenki irigyelje a kinézetét. Ez a ritka hozzáállás pedig teljesen önkényesen kezeli a divatot, nem engedi, hogy büszkeségének üldözése tengernyi vásárlásba hajszolja, nem népszerűsíti a másokkal való folyamatos versenyzést sem. Szóval talán mégsem olyan rossz szandál-zoknit hordani.
Telegdy Áron és Olcsvári Péter fényképei