Vasárnap este minden idők egyik legjobb döntőjével ért véget a 2022-es labdarúgó-világbajnokság. A trófeát – történelme során harmadszor – Argentína emelhette a magasba, miután egy, a végletekig kiélezett mérkőzésen, tizenegyesrúgásokkal felülkerekedett a címvédő Franciaországon, így Lionel Messi világbajnoki győzelemmel koronázhatta meg elképesztő pályafutását, egyben az ezen a tornán nyújtott pazar teljesítményét.
Magyari Mátyás
A számtalan tekintetben rendhagyó világeseményen rajta kívül sok más labdarúgó nyújtott kiemelkedőt. Az alábbiakban a szubjektivitástól nem teljesen mentes, de objektív tényezőket is mérlegelni igyekvő szempontok alapján megkíséreltem összeállítani a torna álomcsapatát, és néhány sorban méltatni minden olyan játékost, aki erre rászolgált.
Kapus: Dominik Livaković
A horvátok hálóőre óriási szerepet vállalt abban, hogy csapata a legjobb négybe került és végül elhódította a bronzérmet. Leginkább a Brazília elleni negyeddöntőben emelkedett ki a mezőnyből, amikoris nem kevesebb, mint 11 (!) védést mutatott be, ezzel pedig jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a továbbjutás sorsáról büntetőpárbaj döntsön. A tizenegyesrúgások során aztán hatástalanította Rodrygo próbálkozását is, elődöntőbe segítve válogatottját. Már abban is vitathatatlan érdemei voltak, hogy Horvátország egyáltalán megküzdhetett a négy közé jutásért, ugyanis a japánokkal megvívott nyolcaddöntő büntetőpárbajában az ellenfél négy kísérletéből hármat (!) hárított. Úgy a Brazília ellen bemutatott 11 védés, mint a Japán ellen kivédett három büntető minden idők legjobb kapusteljesítményei közé tartozik világbajnokságokon. Gyakran – főleg a brazilok ellen – teljesen kiszolgáltatott helyzetben is hárítani tudott.
A kapusok méltatásakor nem mehetünk el szó nélkül Jasszin Bunu teljesítménye mellett sem, aki fontos láncszeme volt az elődöntőig mindössze egyetlen (ön)gólt kapó marokkói védelemnek, bár az Horvátország, Belgium, Spanyolország és Portugália támadósorával is szembenézett (igaz, Belgium ellen rosszullét miatt nem Bunu állt a kapuban). Marokkó kapuját nyolcaddöntős ellenfele, Spanyolország még büntetőpárbaj során sem tudta bevenni, két lövésüket éppen Bunu hárította. Rajtuk kívül Argentína kapuvédője, Emiliano Martínez is megérdemel néhány szót, aki amellett, hogy a döntő hosszabbításában, egy emberfeletti védéssel megmentette csapatát attól, hogy a 122. percben vereséget szenvedjenek, úgy a Hollandia elleni negyeddöntő, mint a finálé büntetőpárbajában jól teljesített, előbbiben Virgil van Dijk és Steven Berghuis, utóbbiban Kingsley Coman lövésének állta útját.
Jobbhátvéd: Asraf Hakimi
Bunu mellett Marokkó jobbhátvédje is nagyban kivette a részét abból, hogy országa első afrikai nemzetként elődöntőt vívhatott egy világbajnokságon. A Paris Saint-Germain játékosa az egyenes kieséses szakaszban végig a pályán volt, a torna során meccsenként átlagosan 4 szerelést mutatott be (ez jóformán a legtöbb a mezőnyben). A csoportkörben, a Belgium ellen 2-0-ra megnyert mérkőzésen hat szerelési kísérletéből mindegyik sikerrel járt. A védelemben nyújtott teljesítményével egyetemben a támadásokhoz felzárkózva is folyamatos veszélyforrást jelentett, mérkőzésenként átlagosan egy – gólhelyzethez vezető – kulcspasszal járult hozzá Marokkó offenzíváihoz, Kanada ellen pedig egy gólpasszt is jegyzett. A nyolcaddöntőben magabiztosan értékesítette saját tizenegyesét a büntetőpárbajban.
Középhátvédek: Dayot Upamecano és Joško Gvardiol
Az idei világbajnokság legjobb védőjátékosai az én szememben két fiatal labdarúgó, a mindössze 24 éves francia Upamecano és a csupán 20 éves horvát Gvardiol voltak. Előbbi meccsenként átlagosan 70, utóbbi 75 passzt teljesített, egyaránt 90%-os pontossággal. Mindketten viszonylag keveset szabálytalankodtak, mérkőzésenként egyszer, ami még jobb fényben tünteti fel védőmunkájukat. Lapot egyikük sem kapott a torna során. Upamecano meccsenként átlagosan 2 szerelést és 2 tisztázást mutatott be, egyszer hajtott végre megelőző szerelést, egyszer blokkolt és megnyert egy légi párharcot. A döntőben is kifejezetten jól teljesített, a saját képességeikhez mérten visszafogottan játszó franciák egyik legjobbja volt, mindhárom légi párharcát sikerrel vívta meg. A francia csapat védelme egységként egyáltalán nem működött jól, az elődöntő kivételével (amikor Upamecano betegség miatt egyébként nem volt a pályán) minden találkozón gólt kapott, Upamecano egyénileg viszont kiemelkedett belőle. Gvardiol a franciánál sokkal kompaktabb horvát védelem meghatározó tagja volt, minden egyes játékpercet a pályán töltött. Meccsenként átlagosan 5 tisztázás, 2 megelőző szerelés, 1-1 szerelés és blokk fűződik a nevéhez. A bronzmérkőzésen az ő csukafejesével szerezte meg a később diadalmaskodni tudó horvát együttes a vezetést.
A világbajnokságon ezeken kívül is több kiváló középhátvéd-teljesítmény születetett. A teljesség igénye nélkül kiemelném Marokkó csapatkapitányát és védelmének vezérét Romain Szaisszt (meccsenként átlagosan 5 tisztázás, 1-1 szerelés és megnyert légi párharc, Belgium ellen gól), a Szaissz sérülése után remekül beszálló Dzsavad el-Jamikot (m. á. 3 tisztázás, 1-1 szerelés, blokk és megnyert légi párharc), aki számomra a torna egyik legnagyobb pozitív csalódása volt, a korát meghazudtolóan játszó argentin Nicolás Otamendit (m. á. 3-3 tisztázás és megnyert légi párharc, 1-1 szerelés és megelőző szerelés, Ausztrália ellen gólpassz), horvát Dejan Lovrent (m. á. 5 tisztázás, 3 megnyert légi párharc, 1-1 blokk, szerelés és megelőző szerelés, Japán ellen gólpassz) és portugál Pepét (m. á. 3 tisztázás, 2-2 megelőző szerelés és megnyert légi párharc, 1-1 szerelés és blokk, Svájc ellen gól), valamint a klubjában mostanság pocsékul teljesítő angol Harry Maguire-t (m. á. 4 tisztázás, 3 megnyert légi párharc, 1-1 szerelés, megelőző szerelés és blokk, Irán ellen gólpassz).
Balhátvéd: Théo Hernandez
A testvére, Lucas első csoportmérkőzésen történt súlyos sérülését követően Franciaország kezdő balhátvédjévé előléptetett Théo Hernandez leginkább támadásban nyújtott teljesítményével szolgált rá álomcsapattagságára, de védőmunkája sem alábecsülendő. Legjobb mérkőzését talán az elődöntőben játszotta, amelyen már az ötödik percben vezetést szerzett Franciaországnak, áttörve ezzel az addig megbonthatatlannak tűnő marokkói védelmet. A második félidőben nagy szerepet vállalt az ellenfél próbálkozásainak elhárításában, négyszer kísérelt meg szerelni, minden alkalommal sikeresen. Hernández a csoportkörben két gólpasszt is kiosztott, egyet Ausztrália, egyet pedig Dánia ellen. Ezen kívül mérkőzésenként átlagosan 2 kulcspasszal szolgálta ki csapattársait, de bemutatott 3 szerelést, 1-1 tisztázást és megelőző szerelést, sőt, egy légi párharcot is megnyert.
Ezen a poszton védekezésben a legjobb teljesítményt – talán nem meglepő módon – Marokkó kezdő balhátvédje, Nusszair Mazraui nyújtotta. Meccsenkénti három szerelésével és tisztázásával ő is sokat tett azért, hogy csapata az elődöntőig – egy öngól kivételével – egyetlen találatot se kapjon. Támadásban Hernandez mellett a portugál balhátvéd, Raphaël Guerreiro is jeleskedett, aki az Uruguay elleni csoportmérkőzésen gólpasszt, a Svájc elleni nyolcaddöntőben gólt és gólpasszt jegyzett, ezen felül pedig meccsenként átlagosan 2 kulcspasszt is kiosztott.
Védekező középpályások: Szofjan Amrabat és Enzo Fernández
Marokkó sikerének egyik alapköve a világbajnokság egyik leginkább labdabiztos játékosa, a 26 éves Szofjan Amrabat volt. A Fiorentina védekező középpályása úgy védekezésben, mint támadásépítésben igen fontos szerepet töltött be az Atlasz oroszlánjainak játékában, bár feladatköre közel sem volt látványos. Marokkó játékosai közül nála járt átlagosan legtöbbet a labda (meccsenként 45-ször), azt pedig az esetek 85%-ban sikerrel továbbította csapattársainak. Jellemzően tőle indultak az afrikai ország – nem kifejezetten gyakran vezetett – támadásai, és ő volt az, akivel az ellenfeleknek farkasszemet kellett néznie, mielőtt a kőkemény marokkói védelem feltörésével kísérleteztek volna. Igaz, gyakran már Amrabat eszén sem sikerült túljárniuk, hiszen a középpályás meccsenként átlagosan kétszer szerelt és egyszer tisztázott. Az – egyaránt marokkói továbbjutással zárult – Spanyolország elleni nyolcaddöntőben és Portugália elleni negyeddöntőben az összes szerelési kísérlete (szám szerint 4, illetve 3) sikeres volt.
A középpálya közepén a torna legjobb fiatal játékosának hivatalosan is megválasztott Enzo Fernández is kitűnően szerepelt. Ő volt az argentin válogatott legtöbbet szerelő játékosa a tornán, meccsenként átlagosan háromszor akadályozta meg az ellenfelek támadásait, emellett pedig egy tisztázást is bemutatott és egy légi párharcot is megnyert. Mindezt annak ellenére, hogy eleinte nem tartozott válogatottja alapemberei közé, csupán a torna előrehaladtával játszotta be magát a kezdőcsapatba. Szerepköre hasonló volt Amrabatéhoz, ám a marokkói és az argentin válogatottak játékstílusában fellépő különbségek erdeményeként sokkal többet tett hozzá a támadásokhoz, mint poszttársa. A világbajnokságon 88%-os pontossággal passzolt, találkozónként 67-szer kísérelve meg a labda továbbítását. Mérkőzésenként egy kulcspassz fűződött a nevéhez, a csoportkörben szerzett egy gólt és kiosztott egy gólpasszt is. A világbajnokság végére kihagyhatatlanná vált az argentin együttesből, az egyenes kieséses szakaszban végig a pályán volt. A döntőben is kifejezetten jól játszott, nem kevesebb, mint tízszer (!) szerelt, egyszer utolsó emberként.
Úgy érzem, néhány szót a horvát Marcelo Brozović performanszáról is érdemes szólni. Nem kifejezetten látványos munkáját rendkívül hatékonyan végezte a középpályán, meccsenként átlagosan kétszer szerelt, egyszer-egyszer blokkolt és tisztázott, nyert meg légi párharcot, valamint hajtott végre megelőző szerelést. Válogatottjának tagjai közül ő passzolt legtöbbet a tornán, (egy találkozón átlagosan 88-szor) 89%-os hatékonysággal, átlagban egy kulcspasszt kiosztva. Legjobb teljesítményét talán Japán ellen nyújtotta a nyolcaddöntőben, amikoris 115 sikeres passza volt (ebből 4 kulcspassz), megnyert négy légi párharcot és értékesítette saját büntetőjét a tizenegyespárbajban.
Jobbszélső: Lionel Messi
Az argentin szupersztárt 2014 után idén is megválasztották a világbajnokság legjobb játékosának, és bár első alkalommal véleményem szerint nem szolgált rá erre az elismerésre, most kétség sem férhetett hozzá, hogy neki kell ezt a díjat megkapnia. Messi a hátán hordozta a végső győztes argentin válogatottat, jóformán egyedül ő nyújtott extrát a világbajnok csapatból, amely azonban tökéletes körítést biztosított legjobbja tündöklésének. A Lengyelország elleni csoportmeccs kivételével minden találkozón beköszönt, beleértve az egyenes kieséses szakasz összes mérkőzését. Összesen 7 gólt szerzett, igaz, ebből négyet tizenegyesből. A döntőben kétszer is betalált, klasszis teljesítményt nyújtva. Minden összecsapáson közreműködött az argentinok vezető találatában, ha nem góllal, akkor gólpasszal, a lengyelekkel vívott találkozót ismét leszámítva (bár ezt ott is megtehette volna, ha Wojciech Szczęsny nem hárítja a büntetőjét). 7 góljával és 3 gólpasszával a világbajnokság kanadai táblázatának élén zárt, Kylian Mbappéval karöltve. Meccsenként átlagosan 5-ször veszélyeztette az ellenfelek kapuját, emellett 3 kulcspasszt is kiosztott. Teljesítményének köszönhetően a történelem legtöbb világbajnoki mérkőzésen szereplő és holtversenyben minden idők negyedik legtöbb világbajnoki gólját szerző játékosává vált.
Jó teljesítménnyel rukkolt elő a tornán a mindössze 21 éves angol Bukayo Saka is, aki válogatottja egyik legjobbja volt. Nevéhez 3 gól fűződik, az Irán elleni csoportmérkőzésen duplázni tudott, de a Szenegál elleni nyolcaddöntőben is betalált. Meccsenként átlagosan kétszer lőtt kapura és egyszer szolgálta ki kulcspasszal társait. Bár Gareth Southgate inkább támadóként számított rá, az angolok egyik legtöbbet szerelő játékosa volt, egy találkozón átlagban kétszer szabott gátat az ellenfelek támadásainak.
Támadó középpályás: Antoine Griezmann
Bár idei feladatköre közel sem volt annyira látványos, mint a korábbi nagy tornákon, és emiatt talán néhányan fel sem figyeltek teljesítményre, a francia Antoine Griezmann ez alkalommal is jól játszott. Ugyan a döntőben eléggé elhalványult, addig csapata egyik legjobbja volt. A világbajnokságon holtversenyben ő osztotta ki a legtöbb gólpasszt, szám szerint hármat, ebből kettőt az Anglia elleni negyeddöntőben, jelentős mértékben hozzájárulva országa sikeréhez. Mérkőzésenként három kulcspassza volt átlagban, ez holtversenyben szintén a legtöbb a teljes mezőnyben. Némileg védekezőbb szerepkörének köszönhetően meccsenként két szerelést és egy-egy megelőző szerelést, valamint tisztázást is bemutatott.
Joggal pályázhatott az álomcsapatba kerülésre a portugál Bruno Fernandes is, ám mivel Franciaország tovább eljutott, mint Portugália, végül alulmaradt Griezmannal szemben. Fernandes Griezmannhoz és Messihez hasonlóan három gólpasszt osztott ki a tornán, emellett pedig két gólt is szerzett. Meccsenként átlagosan kétszer lőtt kapura és két kulcspassza volt. Leginkább a csoportkörben jeleskedett, Ghána ellen két gólpasszal segítette győzelemhez Portugáliát, Uruguay ellen pedig az ő két góljának köszönhetően diadalmaskodott csapata. Néhány szóra a 22 éves marokkói Azzedin Unahi mellett is meg kell állnom, aki ugyancsak nagyon kellemes meglepetése volt a világbajnokságnak. Védekezésben igencsak fegyelmezetten végezte dolgát, a Spanyolország elleni nyolcaddöntőben például 4-ből 4 sikeres szerelése volt, de amikor lehetett, támadásban is megcsillogtatta tudását, Portugália ellen 3-ból 3 sikeres cselt mutatott be és volt két kulcspassza is.
Balszélső: Kylian Mbappé
A világbajnokság legjobb tizenegy játékosa között természetesen a torna gólkirályának is helye van. A franciák még mindig csak 23 éves csillaga nyolc idei és négy négy évvel ezelőtti találatával már most minden idők hatodik legtöbb világbajnoki gólját szerző játékosa. Góljai mellett két asszisztot is jegyzett, így Lionel Messivel egyetemben a világbajnokság kanadai táblázatának élén zárt. Mérkőzésenként négyszer veszélyeztette Franciaország ellenfeleinek kapuját és két kulcspasszt is kiosztott. A világbajnoki finálé legjobb játékosa volt, mesterhármast szerzett, erre rajta kívül csak egyvalaki volt még képes a történelem során. A döntőben egymaga küzdötte vissza kétszer is a sírból a francia válogatottat, előbb a rendes játékidőben 2-0-ás hátrányból, majd a hosszabbítás utolsó perceiben 3-2-es argentin vezetésről, de ez sem bizonyult elégnek, társai nem tudtak felnőni hozzá sem a pályán, sem a tizenegyesrúgásoknál.
Szintén főleg a csoportkörben nyújtott kiemelkedőt a holland válogatott legjobbja, Cody Gakpo, aki Mbappéhoz hasonlóan 23 éves. A csoporttalálkozók mindegyikén betalált egyszer, a torna során így összesen 3 gólt szerzett. Mérkőzésenként átlagosan két kulcspasszt osztott ki és egy lövést zúdított az ellenfelek kapujára. Hollandia talán annak is köszönheti, hogy már a negyeddöntőben búcsúzott, – igaz, ellenfele a végső győztes Argentína volt – hogy azon a mérkőzésen Gakpo már nem igazán tudott magára találni.
Csatár: Olivier Giroud
Az álomtizenegy összeállításánál talán a csatár kiválasztása bizonyult a legnehezebb döntésnek, hiszen két olyan játékos pályázott ennek a posztnak a betöltésére, akitől előzetesen nem vártunk ilyen kimagasló teljesítményt. Az egyikük, az aranylabdás Karim Benzema sérülése miatt helyzetbe kerülő francia Olivier Giroud volt, aki négy éve, kezdőcsatárként úgy lett világbajnok, hogy egyetlen gólt sem szerzett, a másikuk pedig a mindössze 22 éves argentin Julián Álvarez. A két, egyaránt négy gólt szerző támadó között végül két hajszálnyi szempont döntött Giroud javára: egyrészt találatait valamivel kevesebb játékidő alatt szerezte, mint Álvarez, illetve mérkőzésenként átlagosan többször, szám szerint háromszor veszélyeztette az ellenfelek kapuját, míg a fiatal argentin csupán kétszer. Bár a döntőben egyikük sem játszott jól, teljesítményük összeségében kalapemelést érdemel.
Néhány szónyi méltatásra a brazil Richarlison és az ecuadori Enner Valencia is rászolgált, főleg csoportkörben mutatott teljesítményükkel. Mindkét játékos három gólt szerzett a tornán, előbbi szebbnél szebbeket, utóbbi pedig a második csoportmeccsel bezárólag országa legutóbbi hat világbajnoki találatát (Szenegál ellen már Moisés Caicedo lőtt gólt). Richarlison Szerbia ellen tudott duplázni, Valencia pedig Katar ellen rúgott két gólt, az idei világbajnokság első két gólját.
Vezetőedző: Valid Regragi
A torna legjobb edzője cím szerintem kétségtelenül Marokkó szövetségi kapitányát illeti meg. Az általa irányított válogatott első afrikai csapatként jutott a legjobb négy közé világbajnokságon, ő pedig az első afrikai edzővé vált, aki egyenes kieséses szakaszba juttatta saját csapatát. Regragi Marokkó védelmét ellentmondást nem tűrően szervezte meg, az együttes az elődöntőig egyetlen gólt kapott, egy öngólt.
Az álomcsapat tehát a következő: Livaković – Hakimi, Upamecano, Gvardiol, T. Hernandez – Amrabat, E. Fernández – Messi, Griezmann, Mbappé – Giroud. Vezetőedző: Regragi.
Az összeállítás a játékosok egyéni teljesítményét veszi figyelembe, így lehetséges az, hogy míg Franciaország öt játékost is delegál az álomtizenegybe, a végső győztes Argentína csupán kettőt. Utóbbi – Messi extraklasszisa mellett – annak köszönheti a sikerét, hogy csapatként volt képes egységesen teljesíteni, és valahol itt rejlik a titok a labdarúgásban. Ezért a teljes argentin keret, Lionel Scaloni szövetségi kapitánnyal együtt, külön megérdemel egy sornyi méltatást.
A cikkben közölt (kerekített) statisztikai adatok a Whoscored.com portálról, a fotók a FIFA hivatalos oldaláról származnak.