Antropológia - csontba írt történelem

Sok emberben felmerülhet a kérdés, hogy mi hasznunk származik a múltból, hiszen változtatni nem tudunk rajta, mégis miben segíthet nekünk, napjaink nagy problémáinak legyőzésében és világunk megértésében? Az ember identitásához hozzátartozik az elődeinek ismerete, így az antropológia segít múltunk feltérképezésében.

Balogh Adrienne


Az antropológia szó hallatán, az emberek többségének, valamelyik bűnügyi sorozat jut az eszébe, mint például a Dr. Csont, holttestek, csontok és gyilkosság. Ám a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Az antropológus munkája sokban hasonlít egy nyomozóéhoz, hiszen egy kérdés megválaszolása felvet még több kérdést.


Az elmúlt évtizedek során sok érdekes felfedezéssel bővült ez a tudomány. 1972-ben Grönlandon feltártak két inuit (grönlandi eszkimó népcsoport) sírt, nyolc testtel (lásd mellékelt képen). Becslések szerint Kr. e. 1475-be halálozhattak el és fagyott (jégtakaró alatt feküdtek, egy sziklapárkány alatt), száraz sírjuknak köszönhetően mumifikálódtak (alacsony hőmérséklet és nedvesség hiánya miatt, a test összeszárad a bomlás helyett). Antropológusoknak sikerült genetikai vizsgálatok során rokoni kapcsolatokat találni a testek között: a két fiatal nő közül az egyik egy négy éves halott kisfiúnak lehetett az édesanyja, míg két idősebb nő testvér volt közülük. A nyolc testből hét egy törzshöz tartozott (arctetoválásuk alapján), míg egy, nagy valószínűséggel beházasodott egy messzi törzsből, de mostanáig se lehet tudni pontosan melyikből. Haláluknak oka rejtély mind a mai napig, viszont egy biztos, nem éhhalál következménye. [1]


Qilakitsoq-i múmiák (Grönlandi Múzeum fényképe, 2006)


Egy másik érdekes felfedezés az 1984-es Lindow-i ember (lásd mellékelt képen), testét Északnyugat-Anglia cheshire-i Lindow-mocsarában találták meg. A British Museum „multidiszciplináris csapata” (különböző szakág kutatói) bebizonyították, hogy a test nagyjából Kr. u. az 1. századból való, nemét, a szakáll és bajusz alapján férfira becsülték. Életkorát tekintve a húszas évei közepén járhatott a halál beálltakor, jó egészségnek örvendve. Erőszakos halált szenvedett: hátba ütötték, kétszer leütötték, fojtogatták és elvágták a torkát, majd a mocsárba dobták. A kutatók halálának okát nem tudták a mai napig sem megállapítani, de a testnek köszönhetően sok új információval gazdagodott a tudomány az európai ősemberekről. [1]


Lindow-i ember (Ancient History Encyclopedia fényképe, 2013)


Lássuk, igazából mit is jelent az antropológia és mivel is foglalkozik egy antropológus?


Az antropológia egy görög eredetű szó, jelentése embertan, az ember származásával, alaktani sajátosságaival és azok földrajzi variálódásával foglalkozó tudomány. Az antropológia, a biológiai tudományok közé tartozik, magába foglalva: az emberről szóló általános tudományként az etnológiát, archeológiát, szociológiát, valamint a lélektant és a nyelvtudományokat is. Ezen tudománynak két fő ágazata ismert: a kulturális antropológia, valamint a fizikai antropológia. [2]


A kulturális antropológia, a kultúrák fejlődésével és terjedésével, valamint az ember és a kultúra törvényszerűségeivel foglalkozik. A kulturális antropológia kutatásainak többsége törzsi társadalmakkal, korai államalakulatokkal és alávetett társadalmi kultúrákkal foglalkozik. A fizikai antropológia két fő ágazata ismert: a biológiai és a történeti antropológia. A biológiai antropológia a genetikai és környezeti hatásokra kialakult válaszokat vizsgálja, úgy az emberiség kihalt, mint ma élő egyedei körében. A történeti antropológia szorosan összefügg a régészet tudományával, hiszen a csontanyag (lásd mellékelt képen), mumifikálódott testek és művészeti hagyatékok (épület maradványok, ékszerek, hétköznapi eszközök maradványai stb.) alapján próbálja rekonstruálni a régebben élt (mezolitikumtól a középkorig terjedő időintervallumból) közösségek biológiai arculatát. Itt a hangsúly nem magára az egyedre esik, mint az igazságügyi antropológiában, hanem az adott népességre. Az adatok összegzése során kiderül, hogy az adott népesség tagjai milyen egészségi állapottal rendelkeztek, milyen életmódot és fizikai munkát végeztek. [3]


Bolyai 2008 nyári ásatás, 5 sír részleges csontvázzal (fénykép: László Keve, 2008 raport)


Mivel is szolgál számunkra az antropológia és miből áll egy feltárás?


Sok emberben felmerülhet a kérdés, hogy mi hasznunk származik a múltból, hiszen változtatni nem tudunk rajta, mégis miben segíthet nekünk, napjaink nagy problémáinak legyőzésében és világunk megértésében? Az ember identitásához hozzátartozik az elődeinek ismerete, így az antropológia segít múltunk feltérképezésében. Emellett számos olyan betegség létezik, amely kapcsolatban áll a régi korok betegségeivel, így a beteg egyedek vizsgálata hozzájárulhat a napjainkban tomboló betegségek megismeréséhez.


Egy régészeti feltárás során az anyagi hagyaték: épületmaradványok, eszközök és különböző tárgyak töredékei mellett, számos részleges csontváz is előkerül (lásd mellékelt képen). Az ásatás helyszínén minden egyes csontváz egy adatlapot kap, egy leltári számmal, amelyre később felkerülnek a lelet tulajdonságai. A csontvázak vizsgálata során megfigyelik mindazokat a jellegzetességeket, amelyek az elhalálozási életkor és a nem megállapítására alkalmasak. Ezt követően rögzítik a fogazati jellemzőket és a csontváz méreteit. A hosszúcsontok méretei, felnőtt egyedek esetében meghatározzák a hozzávetőleges magasságot, míg gyermekek esetében az életkort is. Az egyéni adatok kitöltése után következik a munka nagyobb része, az adatok összegzése és feldolgozása, mely során meghatározzák a közösség hozzávetőleges tulajdonságait, arányait. Ezek összegzése lehetővé teszi a közösség egészségi állapotának, betegségeinek, gyógymódjainak a megfigyelését, emellett pedig a különböző helyeken, különböző korokban élő közösségek életmódjának az összehasonlítását.


Bolyai ásatás, 3 sír és kerámia sütő (fénykép: László Keve, 2008 raport)


Hogyan is épül be a gyakorlatba az elmélet? Hogyan történik az információ pontos feldolgozása és bemutatása?


2008 nyarán a Marosvásárhelyi Régészeti Múzeum támogatásával, Keve László vezető régészásatást végzett a mai Bolyai Farkas Elméleti Líceum udvarán. Az ásatás célja az előző évszázad során megbolygatott XV-XVII. századi lelőhely azonosítása volt.


Egyházi források szerint az iskola udvara a középkorban a Szent Miklós plébánia területéhez tartozott, kertjében a városi köztemetővel. A plébánia, 1602-ben semmisült meg a 15 éves háború következtében. Krónikások szerint romjait elhordták és beépítették a leégett református Vártemplomba. [4]


Iskolaudvar az ásatást megelőzően (Fénykép: László Keve, 2008 raport)


A kutatások során, beazonosították a XVII. századi Református Kollégium egyik helységének az alapját és egy kerámiasütőt. Emellett feltártak 22 sírt, hiányos szerkezetű csontvázakkal, valamint sikerült a Szent Miklós-templom egyik falának a helyét is megállapítaniuk. [5] A középkori temetkezési szokások közé tartozott a halottak fejjel kelet felé való temetése, valamint a nemnek megfelelő oldalra fektetése, a férfiakat jobbjukra, a nőket bal oldalukra fektették. A Bolyai temetőben a kelet-nyugat irányítottságú temetkezés figyelhető meg, viszont nemtől függetlenül a halottakat hátukra fektették. Így az elsődleges nem megállapítására, csak a sírmelléklet tárgyai utalnak.


Az ásatást követően, a csontvázak a Régészeti Múzeum leltárába kerültek. 2019 nyarán, Bolyais diákként, felmerült bennem a kérdés, hogy jobban megismerjem a középkori marosvásárhelyiek egészségi állapotát és életformáját. Ezt követően levéltári kutatások és régészekkel, valamint történeti antropológussal való egyeztetés során, a leltárból ismét vizsgálatra kerültek a csontvázak (sajnos a 22-ből csak 11-et sikerült elemezni).


A kutatásom során 4 db. koponyát és 7 db. postcranialis vázat (csak a test törzs része, nincs hozzá tartozó fej) vizsgáltam (mivel részleges csontvázakról beszélünk, természetes, ha a testből csak a koponya van épségben, vagy ha nem tartozik hozzá koponya), megállapítva nemüket, hozzávetőleges életkorukat az elhalálozás pillanatában, magasságukat, betegségeiket (fogelemzés és hosszúcsontok vizsgálata) és haláluk hozzávetőleges okát (lásd mellékelt kép).


A koponyák vizsgálata alapján, arra tudtam következtetni, hogy a középkori Marosvásárhely társadalmi betegsége a fogszuvasodás (caries), amely a magas szénhidrát tartalmú növények folyamatos fogyasztásának köszönhető, valamint a B1 vitamin hiányának (ennek következtében a fogakra fokozottan káros hatással lesznek a magas szénhidrát-tartalmú ételek). A középkori marosvásárhelyiek az egyoldalú táplálkozás miatt vitaminhiányban és főleg vashiányban szenvedtek (a koponyák szemgödrének felszínén látható kis rovátkák alapján). A vitaminhiány és az egyoldalú táplálkozás napjainkban is elősegíthetik olyan gyors lefolyású betegségek kialakulását, amelyek halálos végkimenetelűek lehetnek. Képzeljük el, hogy a középkori higiénia és gyógymódok mellett mekkora pusztítást végeztek. Esetemben, a négy koponya tulajdonosai, nagy valószínűséggel a rossz táplálkozási szokásoknak (sok, magas szénhidrát értékű zöldség fogyasztása: szőlő-bor, cékla, répa, petrezselyem) és a megterhelő életkörülményeknek (mezőgazdaság és áruhordás) estek áldozatául...


Fogszuvasodást szemléltető koponya, Bolyai ásatásról (Saját kép, 2019)


A koponyák életkorának a meghatározásában a koponyavarratok (koponyacsontok összetalálkozásának határvonala) összeforrottságának a mértékét vizsgáltam. A nem megállapításában, a koponyák négy, nemre jellemző tulajdonságát figyeltem meg: a nyakszirti dudor (nyakszirtcsont része, fej hátsó része) robusztusságát, a glabella (az orrcsont és a homlokcsont találkozásánál található, a két szemgödörcsont között), a szemgödör és a mentumtájék (az alsó állkapocscsont része, fül alatti rész) erőteljességét. Vizsgálataimból arra következtettem, hogy a négy koponyából három felnőtt férfi egyed (kettő 30 év, egy pedig 40 év feletti), míg egy indifferens (nem lehet megállapítani a nemét, a másodlagos nemi jellegek hiánya miatt), 7-8 év közötti gyerek (a fogazat alapján).


Én, a hosszúcsontok vizsgálata közben (Saját kép, 2019)


A 7 db. postcranialis váz elemzése során nem tudtam egy egységes társadalmi betegséget megállapítani, mert csak egyetlen csontváz esetében figyelhettem meg az artrózis jeleit (az egészséges csont felülete sima, míg az artrózisosé domborúvá válik). A középkori marosvásárhelyiek életformájára utal az artrózis (lásd mellékelt kép) mellett az osteofitac (a hosszúcsontok végein megjelenő kicsi lyukacskák) jelenléte is. Mindkettő a folyamatos nehéz fizikai munkának köszönhetően alakul ki és alátámasztják a koponyák vizsgálatakor említett mezőgazdálkodási tevékenységek jelenlétét. A hosszúcsontok többségén megfigyeltem egy úgynevezett érdes vonalat (linia aspera), amely a folyamatos, nagy teher alatti hosszú gyaloglásnak a következtében alakul ki, tovább erősítve az áruhordás elméletét. Ugyanakkor, a város vásáros jellegét történelmi adatok is megerősítik, hiszen Mátyás király 1482-ben vásáros rangot adományozott a városnak.


Artrózisos felkarcsont részlet, Bolyai csontvázak (Saját képek,2019)


Az egyedek nemének meghatározásakor a hosszúcsontok fejének az átmérőjét vettem figyelembe, a mérések elvégzéséhez tolómércét használtam (lásd mellékelt kép). A nem meghatározásánál a 45 mm-nél kisebb átmérőjű csonttal rendelkező egyedek nők, míg a 45 mm-nél nagyobbal rendelkezők férfiak. Dolgozatom során, 2 női és 3 férfi egyedet különböztethettem meg, valamint egy nem meghatározható neműt, a csontanyag töredékessége következtében.


Hosszúcsontok fejének a mérése, tolómércével (Saját kép, 2019)


A magasság kiszámításánál, szintén a hosszúcsontokat vettem figyelembe. Egyesével lemértem a megfelelő csontokat (pl. combcsont, singcsont stb) egy csontmérőlap segítségével (lásd mellékelt kép), ezt követően az adatokat egy Excel-adatbázisba vezettem be. A program kiszámította az egyes csontok hosszúságának megfelelő magasságokat, ezek átlagából kaptam meg az egyed valószínűsíthető magasságát. Azon csontvázak esetében, ahol nem tudtam ezt a módszert alkalmazni, a teljes elcsontosodás hiánya miatt, a Bernert-féle állandók (egy képlet, ami alapján ki lehet számítani az egyed magasságát egy csont hosszának függvényében, még akkor is, ha az fejlődésben volt még) segítségével határoztam meg a hozzávetőleges magasságukat. Az adatok egyesítése után arra tudtam következtetni, hogy a középkori Marosvásárhely lakosságának átlagmagassága a nők esetében: 159,49 cm, míg a férfiak esetében: 169,8 cm volt.


Magasság kiszámítás, a csontok lemérésével (Saját kép, 2019)


A kormeghatározás során a hosszú- és laposcsontok elcsontosodási állandóit vettem figyelembe: elsősorban a combcsont (lásd mellékelt kép) és a medencekaréj (medencecsont felső pereme) állandóit. A hosszúcsontok és a koponyák adatainak egyesítése után arra következtettem, hogy a középkori Marosvásárhely lakosságának az átlagéletkora (az általam vizsgált csontvázak alapján) megfelel a középkori európai átlagéletkornak, ami ekkor nagyjából 30 év volt. A marosvásárhelyi átlagéletkora 31,5 év a férfiak esetében, 31,25 év a nőknél, valamint 11,5 év az indifferensek (nem megállapítható neműek - „gyerekek”) körében.


Combcsont részleges elcsontosodása, kormeghatározás (Saját kép, 2019)


A halál pontos okát, a postcraniális vázak esetében sem tudtam megállapítani, viszont nagy valószínűséggel ebben az esetben is, egy olyan gyors lefolyású betegség okozhatta, amely nem volt hatással a csontokra.


Dolgozatom segített a középkori marosvásárhelyi lakosság megismerésében, megfigyelhettem betegségeiket, életmódjukat. Elém tárult egy érdekes genetikai variáció is az egyik koponyán, amely sajnos nem öröklődik, így nem volt lehetséges rokoni kapcsolatok kutatása. Úgy gondolom, hogy a munkám segített múltunk megismerésében és így nagyobb rálátást nyertem az antropológia fontosságára.


Bibliográfia


[1] C.Renfrew- P. Bahn 1999

[2] Magyar Néprajzi Lexikon A-E 1977

[3] https://szikmblog.wordpress.com/2014/08/19/az-antropologus-munkaja/

[4] Pál-Antal Sándor 2009

[5] Keve László 2008

Főtámogató:

© 2020 Éter - Érted.