Bezáratni vagy átneveztetni a kávézót pontosan az, ami ellen a 89-es forradalmárok harcoltak, és amilyen taktikával butították a népet a kommunisták. Semmiképpen sem tilthatjuk meg, hogy úgy nevezzék el a kávézókat, ahogy szeretnék. Az egyetlen dolog, amit tehetünk ebben a szabad és csodálatos országban, hogy nem a Che Guevarában isszuk meg a bodzaszörpünket, hanem a fölötte, mögötte, tőle balra vagy jobbra fekvő kávézókban.
A cikkekben megfogalmazott vélemények a cikk írójához tartoznak, és nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját.
Müller Tibor
Kincses városunk legfőbb terén, Mátyás király jobbján virágzanak a kávézók, éttermek és régiségboltok. Rajzanak a sznobok a drága italok illatára, a szuvenírekre és egyéb különlegességekre. Kolozsvárnak ezen apró turisztikai központjában találjuk meg az elbűvölő Che Guevara kávézót. Gyerekkorom óta a Lábas ház lábai között található ez a hangulatos kis helyecske, mindig zúg belőle a reggae, és gyönyörű pálmafák szegélyezik a stílusos faasztalokat. A bejárat mellett természetesen a névadó díszeleg teljes pompájában.
De ki volt Che Guevara? Akinek ilyen hangzatos neve és gyönyörű fizimiskája van, biztos belevaló celeb, nem pedig tömeggyilkos kommunista. Mert neki csak nem lehetne kocsmája a főtéren, igaz?!
Ernesto Rafael Guevara de la Serna 1928-ban született Argentínában. Orvosként kezdte a pályafutását, két szesszió között pedig hatalmasakat utazott motorkerékpárján Dél-Amerikában, amit pedig látott, lesokkolta. Az egyenlőtlenség és a vállalhatatlan életkörülmények látványa vetette el a marxista magot az ifjú Guevara fejében, és miután Guatemalában megismerkedett a Castro testvérekkel, velük tartott Kubába. Castroék gerillaháborút folytattak az akkori diktátor hatalmának megdöntése céljából, itt még csak felCher volt mindenki kedvenc kommunistája. Ahogy viszont apadtak a résztvevők, Guevara fontos katonai vezetővé vált, és buzgón járta a dzsungeleket, terrorizálva a kormánypárti seregeket, s egyesek szerint Kuba népét. A gerillaháború végül, 1959-ben sikerrel ért véget, Guevara miniszter lett, Castro meg államfő.
Amit eddig írtam, kis mértékben okoz majd Caps Lock-kal írt anyámat és teremtőket szidó kommenteket, de a következő sorok megosztóak lehetnek! Che Guevara tetteiből attól függően mazsolázgatnak a kutatók, hogy terroristaként vagy megváltóként akarják lefesteni.
Ha azt akarjuk, hogy ellensége vérében forgó vadember legyen hősünk, felhozhatjuk a La Cabaña-i mészárlást, mikor jóformán tárgyalás nélkül végeztetett ki többszáz hajdani kormánypártit, valamint saját dezertőreit, és mindenkit, akit kémnek gondolt; Kubába hozatta a szovjet atombombákat, ezzel majdnem nukleáris apokalipszist okozva (és a krízis megoldódását követően még büszkén csapdosta a mellét, hogy ő bizony kilőtte volna a nukleáris lövedékeket); durva cenzúrát vezetett be a sajtóban, és az emberek fizetését gyakran morális kuponokkal helyettesítette. Aki élt már kommunista országban, sejtheti, miért emigráltak tízezrével a szigetország lakói (mondjuk így közvetetten neki köszönhetjük a Scarface-t).
Ha viszont a szabad ember megmentőjeként tekintünk rá, felhozhatjuk, hogy a rezsim, amelyet megdöntött Castróval, sokkal több embert ölt meg, mint ők maguk, vagy, hogy aktív évei alatt drasztikusan lecsökkent a kubai írástudatlanok száma, amely mai napig körülbelül Románia és Magyarország szintjén van. Iskolák és kórházak buzgó építője volt, aki Robin Hood módjára osztotta szét Kubát a lakóinak. Az egyenlőségért való kompromisszummentes küzdelem jelképe és mártírja, hiszen a kubai háború után a világ többi pontjára is vitte a sarlót meg a kalapácsot, először Kongóba, ahol a parasztok passzivitása miatt nem jött össze a rendszerváltás, majd – a szovjetek tanácsainak ellenére – Bolíviába, ahol a CIA és a bolíviai kormány tárt karokkal és csőre töltött fegyverekkel várta. 39 évesen végezték ki, ezzel nagyban hozzájárulva kultuszához, hiszen korai halála miatt még nem mutathatta meg a foga fehérjét, mint diktátor.
Che Guevarát megítélni tehát lehetetlen feladat, sziszifuszi munka, és – véleményem szerint – aki erre vállalkozik, nem érti, hogyan működik egy ember. Valakinek az összes rossz- és jótettét egy mérleg nyelvére feltenni, és eldönteni, merre dől, a Fennvaló feladata, nem a történészeké vagy politikusoké, esetleg unatkozó középiskolásoké. Az igazi kérdés az, kikről nevezzük el tereinket, kávézóinkat, gyerekeinket és intézményeinket. Amerikában már elkezdődött a történelem nyomainak eltörlése, mindenki, akit mai értékek szerint gazembernek ítélnek, nem jogosult szobrokra, vagy róla elnevezett intézményekre. Vakon fröcskölik le Winston Churchill, Thomas Jefferson és más híres személyiségek szobrait, és 16 éves Nostradamusként én azt mondom: nem kell sokat várni, amíg Szent István, Kossuth Lajos vagy Wass Albert szobrait látjuk majd a porba hullani. Ha ilyen, visszamenőleg makulátlan történelmet akarunk, akkor mit keres akárkinek a szobra akárhol?
Visszatérve viszont Che Guevarára, nagyon zavaró, hogy miközben nyugaton a Churchill-szobrokat meggyalázzák,
a Lenin-szobrok sorra emelkednek,
Kolozsváron pedig virágzanak a Che Guevara kávézók (tőle két méterre pedig a 89-ben meghalt ártatlanok emlékműve). Egy posztkommunista ország lakói érthetnék egy marxista vezetőről elnevezett kávézó súlyát, még akkor is, ha ez a vezető a kevésbé véreskezűek közé tartozik. Ez viszont már abszolút szubjektív. Engem megrémiszt a neo-marxizmus terjedése, de van, akit nem. Bezáratni vagy átneveztetni a kávézót pontosan az, ami ellen a 89-es forradalmárok harcoltak, és amilyen taktikával butították a népet a kommunisták. Semmiképpen sem tilthatjuk meg, hogy úgy nevezzék el a kávézókat, ahogy szeretnék. Az egyetlen dolog, amit tehetünk ebben a szabad és csodálatos országban, hogy nem a Che Guevarában isszuk meg a bodzaszörpünket, hanem a fölötte, mögötte, tőle balra vagy jobbra fekvő kávézókban. Ha pedig mindenki így tenne, a tulajdonos hamar megértené, hogy a kolozsváriak nem kérnek kommunistáról elnevezett kávézót a Főterükre. Én nem járok többet Che Guevarába. És te?