Balázs-Sőtér Jolán, a magasugrás koronázatlan királynője

1956-1964, atlétika

Balázs-Sőtér Jolán 1966-ban vonult végleg vissza a versenyzéstől, mintegy 230 versenyből 146 alkalommal aratott győzelmet, és összesen 14-szer javította meg a sportág világcsúcsát.

Tempfli Ákos

A II. világháború után az erdélyi magyar sportolóknak már egyre kevesebb esélyük és lehetőségük adódott, hogy saját nemzeti színeiket öltsék magukra és Magyarországot képviseljék a nemzetközi versenyeken. Hasonló helyzettel szembesült az 1936-ban született temesvári Balázs-Sőtér Jolán, avagy Iolanda Balaș, akit a 20. század legjobb női magasugrójának választottak meg. Édesapja magyar honvédként Magyarországon telepedett le, míg ő és édesanyja kénytelen volt Temesváron maradni, amelynek később bőven lett pozitív hozadéka.


Elsőként szomszédjától, Ernst Lujzától hallott az atlétika világáról, aki az 1940-es évek végén Románia leggyorsabb futója volt 100 és 200 méteren. 1948-ban ismerkedett meg a sportággal és még abban az évben megnyerte első magasugró versenyét 1,25 méteres eredményével. 1951-ben, mindössze 14 évesen az 1,47 méter magas ugrásával már országos rekordot ért el, ám pályafutásának valódi sikerei csak ezután következtek.


Új edzőjével, Sőtér Jánossal, aki később feleségül is vette, igazán kiemelkedő eredményeket ért el 1954-től kezdődően. Első fontosabb nemzetközi eredményét az 1954-es berni Európa-bajnokságon érte el, ahol a dobogó második fokán végzett. 1956-ban 1,75 méteres ugrásával már új világrekordot állított fel, így nagy reményekkel készült az akkori melbourne-i olimpiára. Viszont itt, a 19 éves Jolán csupán az 5. helyen végzett, többek között, mert az akkori kommunista rezsim nem engedte meg edzője és egyben férje, Sőtér János kiutazását az olimpiára, aggódva, hogy a pár nem térne többé haza. Ugyanakkor a magyarországi 1956-os forradalom eseményei is megrázták hősnőnket.


Mindezen események viszont csak még elszántabbá és motiváltabbá tették a temesvári sportolónőt és 1957-től újabb világcsúccsal rémisztgette versenytársait. Ezt követően 1961-ig sorra döntötte meg saját legjobbjait és ezáltal az általa felállított világrekordokat is. 1958-ban már Európa-bajnoknak is mondhatta magát, így messzemenőleg a legnagyobb favoritként várta az 1960-as római olimpiát. Férjét, edzőjét viszont Rómába se akarták engedni, így az elszánt Jolán személyesen Gheorghe Gheorghiu-Dej-nek, a Román Kommunista Párt első titkárának mondta el, hogy ő a férje nélkül nem utazik ki a tornára. Esélyeihez mérten simán (14 centiméteres!) előnnyel lett először olimpiai bajnok. Hasonló könnyedséggel húzta be négy évvel később, Tokióban a második olimpiai aranyérmét, ami egyben utolsó nemzetközi elsősége volt, ahol 10 centiméterrel utasította maga mögé a második helyezettet.


Balázs-Sőtér Jolán 1966-ban vonult végleg vissza a versenyzéstől, mintegy 230 versenyből 146 alkalommal aratott győzelmet, és összesen 14-szer javította meg a sportág világcsúcsát. Később sporttanárként dolgozott, amelyhez egyetemi diplomát is szerzett, 1988-2005 között pedig a Román Atlétikai Szövetség elnökeként tevékenykedett. Hosszas betegség után 2016-ban hunyt el.


Joli néni, ahogy a 2000-es években szólították, egy interjúban vallotta be, hogy fájdalomnak élte meg, hogy nem képviselhette nemzetét a versenyeken: „Sajnálom, hogy nem Magyarországnak nyertem olimpiákat. De az ember leginkább önmagát képviseli, és csak azután egy nemzetet. Nekem nem adatott meg, hogy a magyar színeket magamra öltsem, hogy az anyanyelvemen beszélőknek okozzak örömet.”


A magasugrás koronázatlan királynője 2010-ben Mihály királytól kapta meg Bukarestben a „Nihil Sine Deo” királyi kitüntetést, valamint 2012-ben a Nemzetközi Atlétikai Szövetség igazán rangos Hall of Fame-jébe is bekerült.

Főtámogató:

© 2020 Éter - Érted.