top of page
Keresés
    • 2022. júl. 10.
    • 4 perc olvasás

Bort iszik, vizet prédikál

Kirill pátriárka, az egyik hatalmas, az orosz ortodox egyház feje az egyik legjobb példa arra, hogy még a lelki vezetők sem képesek ellenállni a földi javak csábításának, a luxusnak, és hogy még ők sem tudnak hitelesek és hűek maradni a tanításukhoz.

Dudas David cikke


Nem titok, hogy a szakrális világ vezetői már nem olyan hatalmi erők, mint egykor voltak. Tudjuk jól, hogy Michelangelo idejében a pápa olyan fontos szereplő volt, hogy még a hierarchiában magas pozíciót betöltő emberek sem szerették volna felmérgesíteni. Persze ebben nagyon fontos szempont volt a pápa serege, ami akkor komoly fegyveres erőnek számított. Ebből következett az is, hogy a pápa a politikát is befolyásolta valamilyen szinten. De ez a befolyás csökkent, mára már annyira, hogy a szakrális világ vezetői sokkal inkább egy formalitást egészítenek ki a politika világában. Szeretnénk azt hinni, hogyha egy ország két legfőbb vezetője - az egyik a politikai, a másik a vállas képviselője - találkoznak, akkor az utóbbi hatással lesz az előbbire. De tudjuk jól, hogy ez nincs így, hogy az egész formalitás. De tegyük fel, hogy hatással van rá - mi történik ekkor? Ideális esetben a szakrális világ képviselője krisztusi értékek átadását kísérli meg, igyekszik meggyőzni arról a politikai vezetőt, hogy az emberek lelki és szellemi egészsége fontosabb lehet a gazdaság mértéktelen növekedésénél és, természetesen, hogy nagyon fontos megőrizni az emberi méltóságot a kapitalizmus súlya alatt is. Vagy nem.


Kirill pátriárka, az egyik hatalmas, az orosz ortodox egyház feje az egyik legjobb példa arra, hogy még a lelki vezetők sem képesek ellenállni a földi javak csábításának, a luxusnak, és hogy még ők sem tudnak hitelesek és hűek maradni a tanításukhoz.


Még mielőtt továbbmennénk, szögezzük le, hogy mit várunk el egy lelki vezetőtől. Példaértéket. A krisztusi tanításnak - amit ők képviselnek - az egyik alapköve az, hogy fontosabb az embertársak segítése, az emberi szeretet, mint egy 11 millió forint értékű Breguet karóra (BBC). Senki sem várhatja el, hogy a szakrális világ képviselői szegénységben éljenek, de a luxus valahogy nem fér össze a krisztusi tanítással. Egy pátriárkának azt az üzenetet kellene átadnia, hogy a földi javak nem számítanak, sokkal fontosabb az emberi jóság. Ennek ellenére a pátriárka 32 méteres jacht-ot, egy magánrepülőgépet, két moszkvai házat (~1.050.000 $) és egy szentpétervári házat (~114.000 $) tudhat magáénak (Forbes (2009), Meduza (2019)). Ez pedig nem a keresztény híveknek, hanem a mértéktelen, kapitalista tőzsdézőknek bír csak példaértékkel. Ennek semmi köze a krisztusi tanításhoz, a szerzetesi világnézethez. Ez a hamisság arra világít rá, hogy már a szakrális világ vezetői sem tudnak ellenállni a gazdagság kísértésének.


Természetesen nem Kirill pátriárka az egyetlen szakrális vezető aki jól tudja forgatni a pénzt. Nem kell még csak a határainkon túl sem keresni, hogy egy olyan vezetőt találjunk aki ugyanúgy ismeri a kapitalizmust, mint a megváltás teóriáját, vagy még jobban. Daniel pátriárka, bár meg sem közelíti Kirill gazdagságát, azért ő is igyekszik tartani a lépést. Vagyonára vonatkozó adatok nem igazán lelhetőek fel, annyit viszont tudni lehet, hogy a fizetése sok, magas pozícióban elhelyezkedő ember keresetét is meghaladja (több, mint 4.000€ havonta). Nem mellesleg a román ortodox egyház elképesztő működéséről, pénzforgatási rendszeréről egy kiváló oknyomozói videó is készült: "CLANUL MARELUI ALB".


Persze kicsit sem újdonság, hogy az egyház feje gazdag. Ha minden vagyon elosztásra került volna, akkor a katolikus pápa soha nem tudott volna felbérelni egy Michelangelot vagy Tiziano-t, de Kirill pátriárka minden határon túllép, szégyentelenűl hirdeti a földi javak semmisségét, a lelki gazdagság mindenek feletti valóját, miközben már őt is az orosz oligarchák közé sorolják.


Érdekes, hogy ez a dolog szinte teljesen elkerüli az emberek figyelmét.


Az előző állítás úgy tűnhet, hogy ellentmondásos, hisz a mi figyelmünk is erre a dologra irányul. De a mondat mégis valid, abban az értelemben, hogy – bár felháborító ez a képmutatás – az ügy mégis következmények nélkül marad. De milyen következményei is lehetnének? Elképzelhetetlen, sőt röhejes, hogy a pátriárka vagyona mondjuk a keresztény lelkiségnek megfelelő célokra legyen fordítva, vagy hogy a pátriárka lemondjon. Mellesleg az emberek már meg sem lepődnek egy ilyen eseten. Esetleg egy ateista majd bedobhatja ezt egy kereszténnyel folytatott vitába, gúnyos mosollyal megfűszerezve. Keresztény szempontból nézve, úgy gondolom, hogy nyomasztóan demoralizáló az eset. A vallási intézmények mindig elegendő kritikában részesültek, ennek ellenére mindig helyet és okot adtak a kritikának. Viszont más az, amikor az intézményes működést kritizálják és az, amikor az intézmény vallásának az esszenciája van figyelmen kívül hagyva, sőt bemocskolva.


Mégis megállja tényként a helyét az állítás, hogy ez nem fogja befolyásolni egy keresztény hitét sem. Fáj azt megtapasztalni, hogy a tömjénfüsttől Krisztus valódi tanítása már nem is látszik, de jó érzés tudni, hogy a korunk képmutató farizeusai nem feltételei a krisztusi tanításnak, hogy nélkülük is részesülhetünk annak az emberi méltóságosságnak és erkölcsnek az ismeretében, amit Neki köszönhetünk.


Talán nem a végére kellett volna hagynom, de itt kerül csak sor arra, hogy hangsúlyozzam: nem a pátriárka vagyona fájó, hanem a tevékenység, amit vallási vezetőként folytat, a hamissága, ami messziről kiszúrja az ember szemét. Nem a pátriárka az első, de ő testesíti meg leginkább a „bort iszik, vizet prédikál” szólást.


Kirill pátriárka vagyonáról szóló források:




BBC a pátriárka $30.000-os Breguet karórájáról : https://www.bbc.com/news/world-europe-17622820



Oknyomozói videó a román ortodox egyházról: https://www.youtube.com/watch?v=qHTgt82ZGPM&t=1s

bottom of page