Eklektika az öltözetben

Ennek a stílusnak az a lényege, hogy látszólag össze nem illő ruhadarabokat képes megkomponálni úgy, hogy az valamilyen érthetetlen oknál fogva mégis képes elnyerni az ember tetszését (vagy nem, de erről később). Ez az össze nem illőség több forrásból fakadhat, mint például minták, színek, formák, anyagok, vagy egyszerűen különböző alkalmakra tervezett darabok egyszerre való viselése.



Bár az lenne az első impressziónk, hogy ez egy rettenetesen költséges divatirányzat, amely folyamatos vásárlást igényel, ezt mégis érdemes felülvizsgálni. Ugyanis nincsenek meghatározott ruhadarabok, amelyek az eklektikát alkotnák úgy önmagában. Gondolok itt olyan ellenpéldára, mint amikor valaki eldönti, hogy a nyolcvanas évek divatja szerint fog öltözködni. Na akkor azért mégis illik beszerezni azt a farmert, a jellegzetes színeket és egy kis indokolatlan válltömést! Az eklektikus viszont bármilyen ruhakörnyezetből ki tud alakulni, mondhatnánk azt is, hogy az eklektika nem a divattervezőkön múlik, hanem mindig a viselőn. Tehát bármilyen ruhásszekrény alkalmas az eklektikus öltözködésre, hiszen a hangsúly a ruhadarabok és kiegészítők összeválogatásán van.



Másrészt felfedezni vélem a minimalizmus egyik aranyszabályát az eklektikában: hogy olyan tulajdonaidat tartsd meg, melyek örömet okoznak. A minimalista influenszerek százai dobják ki erre a mondatra boldogan a ruhásszekrényük tartalmát, de mi van akkor, ha valakinek több ruhadarab is képes örömet okozni? Vagy ha valaki tényleg egy húsz ruhadarabos szekrényt akar megalkotni, még akkor is adódik a kérdés, hogy muszáj-e ezt adott öltözködési törvényszerűségek alapján összeállítani.


Az eklektika célja nem feltétlenül direkt áthágni a divat megrögzött, nagymamáink által szívesen ismételgetett szabályait, de ez általában az eklektika velejárója. Amolyan „miért is ne?” hozzáállást sugároz. Meglátásom szerint az eklektika magabiztosságot tud adni, mert arra készteti viselőjét, hogy elfogadja önmaga vicces, furcsa, meghökkentő kinézetét. Ez persze egy nyitottságot feltételez, mert akkor tud valaki eklektikusan öltözködni, amikor őszintén megkérdőjelezi, hogy most végül is miért ne vehetné fel a pöttyöst a csíkossal? Amikor pedig valaki eljut arra a pontra, hogy szívesen, magabiztosan, vidáman felveszi a pöttyöst a csíkossal, akkor már nincs megállás.



És miért is ne lenne ez hasznos és jó, főleg akkor, amikor mindenki önmaga brandjét jó alaposan kidolgozza, aztán bemutatja? Persze adódik a kérdés, hogy egyáltalán megkerülhető-e ez. Az eklektika mindenképp a spontaneitás hirdetője, ami valamennyire szembemegy mindennel, ami nagyon komolyan veszi az ént, ami görcsösen ragaszkodik a megfelelő énképhez.





Az éles határvonalak hiánya ellehetetleníti az eklektikus stílus behatárolását, vagyis nehéz megmondani, hogy akkor ez most már az vagy ez még nem az. De a stílus attitűdjét követve ez szinte mindegy is. Mindenesetre én bátran ajánlom mindenkinek az eklektikus stílus kipróbálását, jó mókának tűnik és még boltba se kell menni!


Kirner Katalin


Képek forrásai: Pinterest