Figyelem, idő, ingerküszöb – mitől jó a jó befogadó?

"Ha például rászánsz egy hetet egy vaskos regényre, akkor elment egy heted ugyan, de lehet, hogy kaptál valami olyat, amitől több lettél emberként. Ez egy jó üzlet. De ha rászánsz egy hetet üres kattintgatásra, akkor az az egy heted ugyanúgy elment, de cserébe semmit nem kaptál, sőt veszítettél is."

Imre Eszter



Van egy javaslatom. Holnap reggel, amikor először a kezedbe veszed a telefonod, vagy először laptophoz ülsz, kezdd el figyelni, hogy hányszor kattintasz tudatosan – vagyis úgy, hogy megjelenik előtted a link, felfogod, hogy mit ígér, és mi lehet mögötte, aztán eldöntöd, hogy igen, szeretnél oda menni – illetve hányszor kattintasz teljesen automatikusan. Próbáld valahogy számon tartani, nem baj, ha csak utólag jut eszedbe, de próbálj a nap végére egy összesítést végezni: hány kattintás, abból mennyi tudatos, és mennyi az automata pilótáé. Azt gondolom, hogy még akkor is, ha ezt a felvetést most közhelyesnek tartod, és arra gondolsz, hogy igen, ezt mindannyian tudjuk, a csapból is ez folyik, az információáramlás, a túltelítettség, nemjóezígy stb., van rá esély, hogy ha kipróbálod, nagyon meg fogsz lepődni. Már magán a kattintásszámon is, de azon méginkább, hogy ezek közül mennyit nem is te kattintottál, mert éppen akkor nem voltál ott, csak az ujjad a touchpad-en, vagy az egéren. Számtalanszor elmondták, leírták, kikutatták-kimutatták már, hogy mennyire károsak a tartalomfogyasztási szokásaink, és minél fiatalabb egy nemzedék, és minél inkább technikailag túlterhelt, ezek annál súlyosabbak. Én most kifejezetten egy adott kontextusban szeretnék erről beszélni, éspedig a művészetek, és méginkább a befogadás kérdése felől. Mert meggyőződésem, hogy a mindennapi viselkedésünk és életformánk alapvetően meghatározza a művészetekhez való viszonyulásunkat és azt, hogy milyen befogadók vagyunk.


Jó kiindulópont az elmúlt két hónapunk, a korona-karantén. Szemtanúi voltunk annak, ahogyan a művészetek gyakorlatilag egyik napról a másikra megpróbáltak digitalizálódni. Persze, eddig is volt egy ilyen tendencia, nem most láttunk először online színházat, és a virtuális múzeumot is ismerjük már legalább a Google Art Project óta, ahol talán először tehette meg az ember, hogy nem csak képeket néz nagy felbontásban, hanem egész galériákat jár be. Mindez viszont eddig csak egy trend volt, aminek a létjogosultságát és működőképességét lehetett vitatni, és noha egyre nagyobb teret nyert, a karantén világszerte olyan exponenciális növekedést eredményezett ezen a téren, amire talán senki nem számított. Most pedig függetlenül attól, hogy az ember melyik oldalon áll, az igenlők, vagy az elutasítók táborában, a helyzet és a tény mindenki számára ugyanaz: az orrunk elé került a művészet, se szeri, se száma a virtuálisan bejárható kiállításoknak, nappaliból megnézhető színházi- és operaelőadásoknak, a fürdőkádból meghallgatható koncerteknek. Az én Facebook-falam két hónapja semmi másról nem szól, csak egy hatalmas kínálat az egész, és egy kattintáson múlik, hogy egy háromórás londoni színházi előadást nézek meg, vagy eltöltök hat órát egy múzeumban. Görgetek, görgetek, és már nincs különbség Rubens és Goya között, Manu Chao konyhája és a Müpa között, mert bármelyikben lehetek, hogyha akarok. Engem őszintén szólva elkeserít ez, és rossz érzéssel tölt el, mert nem szeretnék a konyhámban mosogatás közben, pizsamában meghallgatni egy olyan koncertet a Müpából, amire egyébként előtte egy órát készültem volna, hajat mosok, kivasalom a ruhámat, majd még egy órát utazom a villamoson, a helyszínen pedig udvariasan köszöngetek az ismerősöknek, aztán beülök a terembe, és pisszenés nélkül ülök három órán át, és rajtam és a zenekaron valamint a zenén kívül nincs semmi más. De most nem ez az elsődleges kérdés, csak a témához ez is szervesen hozzátartozik. Amit viszont szemléltetni szerettem volna a karantén-felhozatal példája által, az a választás lehetősége és fontossága. Ez egy nagyon plasztikus példa: előttem van egy színházi előadás, egy múzeum és egy koncert, nekem pedig el kell döntenem, hogy melyiket választom. De ez mindig így van, nem csak most. Eddig is pont ugyanígy volt: az, hogy mit fogyasztunk, egy konkrét döntés. Csak azért néztél meg valamit, mert éppen ott volt, vagy azért, mert egyébként is megnézted volna? Ez a kérdés ugyanannyira érvényes karantén idején, mint amennyire korona előtt is az volt. Könnyebb észrevenni, hogyha az ember megnézett egy színházi előadást, mert azt általában nem szoktuk véletlenül megtenni. Olyan még előfordul, hogy hajnali 3-kor, amikor már teljesen lezsibbad az ember agya, akkor azon kapja magát, hogy hopp, miért olvasok egy Wiki-szócikket a mexikói drogdílerek védőszentjéről, de olyan már ritkábban, hogy a színházban egy előadás közepén azon kapom magam, hogy hoppá, itt vagyok, hogy kerültem ide. Viszont úgy, ahogy az ember megválasztja, hogy mire megy el a színházban, milyen kiállítást néz meg, úgy azt is meg kellene válassza, hogy úgy általában napközben milyen tartalmakat visz/enged be. Ez pedig szerintem minden kattintásra vonatkozik. Egyrészt azért, mert mindannyian hatalmas mennyiségű olyan tartalmat fogyasztunk, ami nélkül ugyanolyan jól meglennénk, másrészt pedig olyan tartalomból is sokat fogyasztunk, ami kifejezetten rosszat tesz. Biztos mindenkinek megvannak az olyan emlékei 12-13 éves korából, amikor látott valamit az interneten, amit nagyon nem akart volna látni, és a kép azóta is kísérti. És ha az ember nem tanul meg tudatosan élni online is, akkor nap mint nap beviszi ezeket a káros tartalmakat. Az, hogy mit nézek/hallgatok meg, mit olvasok el, mire kattintok, az én felelősségem, nem azé, aki az orrom elé teszi. És igen nagy felelősség ez. Szerintem az ember nem engedheti meg azt, hogy az automata pilóta cselekedjen helyette. Azzal pedig, ahogy nap közben viselkedünk a laptop és a telefon előtt, nagyon mélyen befolyásoljuk és meg is határozzuk a művészetekhez való viszonyulásunkat, és a befogadói működésünket. Hiába tudom én, amikor belépek a színházba, hogy most színházban vagyok, ami a hétköznapiságról teljesen leválasztott, elszigetelt helyzet, hiába kapcsolom ki a telefonomat, és hiába ülök ott három órán át, ha az agyamat és a figyelmemet már kondicionáltam egy bizonyos működésre, ami nem kompatibilis a helyzettel. Ugyanígy attól, hogy egy galériában megállok egy festmény előtt, még nem kapcsoltam ki az agyamnak azt a működését, amit az évek alatt megszokott a telefonom és a laptopom képernyője előtt. És a művészetekkel való találkozás során rendkívül látványosan megnyilvánul az, hogy mire szoktattuk rá magunkat. Ha a figyelmemet éveken keresztül szétszórtam és szétapróztam, akkor nagyon hosszú és tudatos munka szükséges ahhoz, hogy változtassak a működésén.


A figyelmünk eleve rettentően szét van aprózva, és soha, vagy csak nagyon ritkán összpontosul egyetlenegy helyre. A mindennapi működésünk szerves része lett a telefon folyamatos rezgése, a push notification-ök, és a villódzás, amit a szemünk sarkából akkor is látunk, ha épp nincs a kezünkben a telefon, de mindig ott van a közelünkben. Amikor pedig eltelik úgy egy-két óra, hogy nem jön üzenet, értesítés, nem villog, nem szól, nem rezeg, akkor a tudatunkban úgyis ott van a lehetőség, hogy bármelyik pillanatban villoghat, szólhat, rezeghet. Állandó készenlétben vagyunk. Ez pedig alapjaiban irtja ki a lehetőségét is annak, hogy teljesen elmerüljünk valamiben. Félreértés ne essék, nem kenyerem a „bezzegelés”, eszembe sem jutna egy okostelefon nélküli világért sírni. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy mennyire fontos tudatosan kezelni ezeket a dolgokat, és felelősséget vállalni a saját figyelmünkért, időnkért, és az egészséges működésünkért. Meg nem is azt mondom, hogy ne nyomkodja az ember a telefonját, mert régebb is megvolt ez, az emberek nyomkodták a távirányítót este anélkül, hogy igazán néztek volna bármit a tévében. Kellenek ezek az üresjáratok, de fontos, hogy tényleg üresjáratok legyenek, ne pedig olyan hosszú időintervallumok, amelyek során anélkül, hogy észrevennénk, szépen lassan elszívódik a teljes figyelmünk, és ebből adódóan egy idő után a jelenlétünk és energiánk is. Szerintem a figyelem a kulcsszó, mert ez az, amivel a legdrágábban fizet az ember. És azt gondolom, hogy művészetkedvelő embereknek mindennél fontosabb megtanulni fegyelmezni, és nagyon gondosan beosztani a figyelmüket. Ha igazán akarod élvezni azt az élményt, amikor majd a karantén után ismét lecövekelhetsz egy kép elé egy galériában, akkor kezdd el szigorúan megszűrni azt, hogy mit fogyasztasz online, mert a galériába azt viszed magaddal, amire megtanítottad és nevelted magad akkor, amikor éppen nem a galériában voltál. Szerintem a művészetkedvelő ember két legnagyobb értéke a figyelme és az ideje. Mindkettő vészesen fogyó eszköz, és egyik sem pótolható. Az az idő, ami elment, az már elment, és mindig egyre csak kevesebb marad belőle. A jó hír viszont az, hogy lehet az időt olyasmire fordítani, ami kompenzál érte, és amit ad, az ugyanannyira értékes, mint a ráfordított idő. Ha például rászánsz egy hetet egy vaskos regényre, akkor elment egy heted ugyan, de lehet, hogy kaptál valami olyat, amitől több lettél emberként. Ez egy jó üzlet. De ha rászánsz egy hetet üres kattintgatásra, akkor az az egy heted ugyanúgy elment, de cserébe semmit nem kaptál, sőt veszítettél is. És ugyanígy van a figyelemmel is, az is fogyó eszköz, mert minél többet figyelsz, annál kevésbé tudsz már egy idő után figyelni, ezért érdemes olyasmibe beletenni ezt a munkát, ami hozzád tesz valamit. (És ez tényleg munka, még akkor is, ha nem tűnik annak: nagy feladat az agynak feldolgozni azt a végtelen sok ingert, ami folyamatosan éri, ezért érzed úgy egy monitor előtt, online eltöltött irodai munkanap végén, hogy ki vagy csavarva, míg ha ugyanannyi időt töltesz a hegyekben egy túra során pl., akkor felfrissülsz.)


Figyelem és idő nélkül nincs művészet, mert nincs sem alkotás, sem pedig befogadás. A művésznek, legyen színész, festő, zenész, vagy író, kifogástalanul kell tudnia összpontosítani, rendkívül fegyelmezettnek kell lennie a munkája során, és tökéletesen kell csatornáznia a figyelmét, valamint az idejét. Ismernie kell saját magát, kell tudja, hogy mikor és mennyitől fárad, mi kezdi ki a figyelmét, és mi az, amivel segíteni tudja. Elő kell készítse magának a terepet ahhoz, hogy nagyon hosszú időintervallumokon keresztül egyetlen egy dologra összpontosítson, és semmi ne vonhassa el a figyelmét. (Persze ugyanez igaz a szívsebészre is, most csak azért beszélek a művészekről, mert a témánk a művészetek befogadása, és szeretném alátámasztani a kijelentésemet, miszerint figyelem nélkül nincs sem alkotás, sem befogadás.) De ugyanezt a feladatot el kell végeznie a felelős művészetfogyasztónak is, és igazából a saját élvezete érdekében. Mert minél inkább képes valaki a fegyelmezett figyelemre, annál nagyobb élvezet lesz neki elmerülni a művészetekben. Az életben a legnagyobb, legkatartikusabb élmények azok, amik elsodorják az embert, amik megszüntetik körülötte a világot. De ehhez elő kell készíteni az elmét, legalábbis a modern embernek mindenképpen, és meg kell tanulni kikapcsolni a készenléti állapotot. Önmagában a telefon kikapcsolása a színházban még semmit nem jelent azon kívül, hogy nem fogja hangosan megzavarni az előadást. Az agyat ugyanúgy meg kell tanulni kikapcsolni, és meg lehet, akkor is, ha egyébként egész nap nyomkodja az ember a telefonját. Elhatározás, odafigyelés és tudatosság kérdése csak, bele kell tenni a munkát, de semmi akadálya.


Ami pedig a folyamatos tartalomfogyasztást illeti, a mi szempontunkból ez önmagában még nem is probléma: gondoljuk a nagy írókra, filozófusokra, akik a könyvtárszobájukban élték le az életüket, és látástól vakulásig (sokszor szó szerint) olvastak. Tartalmat fogyasztottak ők is egész nap. Ebből az látszik, hogy nagy különbség van fogyasztás és figyelem között, mert más az, hogy mindig van valahol az elmém, és más az, hogy tényleg odafigyelek valamire. A tudatosság a kulcs, és itt jön még valami, ami legalább annyira fontos a művészetek kapcsán, mint a figyelem maga: az ingerküszöb.


Gondoljunk csak arra, hogy milyen volt a kilencvenes évek filmjeinek a képi- és hangvilága, és milyen a mai filmeké, sorozatoké. De akinek kedve van, és filmrajongó, visszatekerhet az időben és összehasonlíthatja Godard képeit Wes Andersonéival például, és egyből érezni fogja, hogy sok esetben ugyanazok a színek, kompozíciók, ma már egyáltalán nem ütik meg az ingerküszöböt, és intenzívebben, jóval hivalkodóbban kell őket tálalni. Ez sem újdonág, hogy az érzékeink egyre tompábbak, és sokkal erőteljesebb ingerekre van szükségünk, hogy úgy érezzük, élményben van részünk. A valóság képeire azért elkel egy jó filter, ami élénkebbé, vibrálóbbá teszi azokat. Ez megint olyasmi, hogy önmagában nem baj, de mi látjuk a kárát. Minél tompábbak vagyunk, annál kevesebb az igazán mély élményünk, és minél erőteljesebb ingereknek tesszük ki magunkat, annál tompábbak leszünk. Ez ugyanígy igaz a tartalomra is: nem kell valami feltétlenül ólomnehéz és világmegváltó legyen ahhoz, hogy jó legyen, és nem is kell mindenképpen „nagy” legyen egy téma ahhoz, hogy értékes legyen. A hiba az, hogy a tartalmakat igazítjuk az emberhez, nem pedig az embert a tartalomhoz. Mert lehetne az is, hogy az ember elkezdi átnevelni magát, élesíteni az ingerküszöbét azáltal, hogy fokozottan egyre kevesebbet visz be, ad időt és lehetőséget az érzékeinek is kiéleződni, és akkor már nem kellene a tartalmat folyamatosan kényszeresen „erősebbre” gyártani. Vizuálisan nagyon rászoktunk az erőteljes ingerekre, a vibrálásra az elmélyült tartalom helyett. Ez látszik például az „instagram-költészet” jelenségében is: esztétikus képeken két-három sor, a tartalom ígérete, de igazából tartalom sehol.


Úgy gondolom, hogy a művésznek és a fogyasztónak egyaránt nehéz ma. A művésznek azért, mert gyakran választania kell, hogy a trend – és abból fakadóan a siker, az ismertség – vagy az önazonosság, a fogyasztónak pedig azért, mert sok esetben szerintem ott is lenne igény másra, tartalmasabbra, mélyebbre, de a trend közbeszól. De mindig minden területnek megvoltak azok a képviselői, akik fittyet hánytak az adott trendekre, és önazonosak maradtak. Ma is egyre több író vállalja, hogy megírja az ezer-ezerötszáz oldalas nagyregényt, akkor is, ha megvan az esélye, hogy harminc ember fogja elolvasni, és minden kiadó elutasítja. De rendszerint mégis akad egy kiadó, aki nem utasítja el, és akkor jön a meglepetés: az emberek örömmel elolvassák az ezerötszáz oldalt. Nem kell temetni az irodalmat és a művészeteket, mert a gerinces és bátor írók-művészek mindig garantálták a továbbélésüket, és ez most sincs másképpen. Művészek és fogyasztók közt is egyaránt azok a nyertesek, akik bátrak, és nem riadnak vissza a munkától.

Főtámogató:

© 2020 Éter - Érted.