Giuseppe Farina

115 éve ezen a napon, október 30-án született Giuseppe Farina, a Formula-1 első világbajnoka. Lássuk, ki is volt ő és milyen volt a motorsport királykategóriája akkoriban!

Magyari Mátyás


A Nino becenévre hallgató Farina az olaszországi Torinóban látta meg a napvilágot 1906-ban. Bár számos sportágban, többek között sízésben, labdarúgásban, vagy atlétikában is jeleskedett, igazi szenvedélye mindig is az autósport volt és maradt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy bár felsőfokú végzettséggel is rendelkezett (egyes források szerint a politika-, mások szerint a mérnöki tudományok terén), illetve lovassági tisztként szolgált az olasz hadseregben, hivatásaként az autóversenyzést választotta.


Ez sokszor azonban nem bizonyult könnyű keresztnek. Amellett, hogy rendszeresen szenvedett kisebb-nagyobb sérüléseket a versenyek közben bekövetkezett balesetek során, több más pilóta halálával járó szerencsétlenségben is érintett volt. Többek között a budapesti születésű Hartmann László is Farinával ütközött a halálát okozó baleset keretében az 1938-as tripoli nagydíjon.


Nino első nagydíjgyőzelmét 1937-ben aratta Nápolyban. Már ebben az évben olasz bajnokká koronázták, ezt a címét pedig az ezt követő két évben egyaránt megvédte. A második világháború után – amikor a Nemzetközi Automobil Szövetség elődje kidolgozta a Formula-1 nevű szabály- és kritériumrendszert, amelynek a királykategóriában induló járműveknek meg kell felelnie – Farina már Formula-1-es versenyeken vett részt.


A Formula 1-es versenyek először 1950-ben szerveződtek világbajnoksággá, bár ekkor még csak a megrendezett futamok egy része számított bele a végeredménybe. Az első F1-es világbajnokságnak hat európai állomása volt (Nagy-Britannia, Monaco, Svájc, Belgium, Franciaország és Olaszország – érdekesség, hogy a hatból négy államban még idén is ugyanazon a helyszínen rendeztek királykategóriás futamot, mint 1950-ben), valamint részét képezte az indianapolisi 500 mérföldes verseny is.


A futamokon ekkor az első öt helyen célba érkező pilótát pontozták. Az első helyezett 8, a második helyezett 6, a harmadik 4, a negyedik 3, az ötödik pedig 2 ponttal gazdagodhatott, valamint a versenyben futott leggyorsabb körért is járt egy pluszpont.


Farina az Alfa Romeo színeiben indult az 1950-es világbajnokságon, ahol csapattársa és legnagyobb ellenfele a későbbi ötszörös világbajnok Juan Manuel Fangio volt. Farina és Fangio egyaránt három versenyen ért elsőként célba (Indianapolisban egyikük sem indult) és mindketten háromszor futották meg egy verseny leggyorsabb körét, így a világbajnoki cím sorsáról egy három pontot érő negyedik hely döntött, amit Ninonak sikerült három győzelme mellé beszereznie, lévén, hogy argentin csapattársa mindhárom Farina által megnyert futamon kiesett a versenyből.


Farinának, bár még számos idényben rajthoz állt, többé nem sikerült megismételnie 1950-es teljesítményét. 1951-ben Fangio lett a világbajnok, az azt követő két évben pedig – amikor már Farina is a Ferrarinál versenyzett és előbb a pontverseny második, majd harmadik helyén végzett – a Ferrari F1-es csapatának első nagy legendája, Alberto Ascari. Bár 1954-ben és 1955-ben is részt vett világbajnoki futamokon, számtalan balesete miatt többé nem tudott teljes idények erejéig csapata rendelkezésére állni.


Hogy mennyire hivatása volt Farinának az autósport, a halálában is megmutatkozik. Egy autóbalesetben vesztette életét, de már nem a versenypályán, hanem az 1966-os Forma-1-es francia nagydíjra igyekezve, amikor egy villanyoszlopnak ütközött. Farina többek között az ekkor forgatott Grand Prix című film főszereplőjének, a francia Yves Montandnak a dublőre és tanácsadója lett volna a versenyhétvégén.