Humoros vállalkozásfejlesztés és valóságérzetkorlátozás

Netflix, HBOGO, Youtube. Ami ezeken nincs fent, az vagy geoblokkolt tartalom, vagy nem létezik. Legalábbis a nagyközönség számára. Ezzel a rövid írással talán ezt a burkot próbálom kiszúrni.


Nathan for you. Az amerikai Comedy Central remekműve. 2013-tól ‘17-ig futott, négy évad alatt 32 epizóddal boldogította a közönséget.



Nathan egy fiatal, aki vállalkozásfejlesztő reality show főszereplőjeként keres fel kisvállalkozókat, akiket jobbnál jobb stratégiákkal próbál segíteni. Azt persze nem mondja el, hogy a Comedy Central műsorát forgatják. Az első epizódban egy cukrászdának segít. Szar (igen, jól olvasták, emberi ürülékről van szó, nem jelzőként használtam) ízű fagylalt bevezetését kezdeményezi, hogy ez által lendítse fel a vállalkozást.


Na de most eladok egy, a kakás fagyinál kissé szalonképesebb ötletet. Úgyszint kávézóról van szó, amely közelében nyílt egy Starbucks. Erről a brandről ugye hallottak. Könnyen kiüti a konkurenciát, főleg, ha kisvállalkozókról van szó. Nathan azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy mi lenne, ha ők is használnák a Starbucks megnevezést. Ezt sajnos törvény tiltja, egy bizonyos esetében leszámítva, az úgynevezett Parody Law megengedi a védett brandek használatát kritika, paródia stb. ürügyén. Ahogy Nathan a sorozatban, bemutatom az olvasónak a Dumb Starbucksot. Egy művészeti alkotásként besorolt kávézót, amely teljesen legálisan használja a védjelet. Mint több más hasonló helyzet, ez a történet bejárta az amerikai sajtót, még az epizód megjelente előtt.


Mint legtöbb számomra mesterműnek számító sorozat, ez sem nyújtja egyből a wow-faktort. A tévében háttérben szóló laza humoros műsornak is elmegy, anélkül, hogy túl nagy vizet zavarna. Egy figyelmesebb nézőben viszont felkelti az érdeklődést már az első epizód után.

Szokatlan módon nyújt betekintést a tévés szórakoztatóipar működésére. Több jelenetben nehéz eldönteni, hogy megrendezett párbeszédről van-e szó, behind the scenes bevágásról, vagy a minapi humorpaletta krémjéről. Igazán csak a Nathan (és talán a néző) ismeri a teljes képet. Későbbi epizódokban visszatérő szereplők is megjelennek, mint egy Bill Gates-t imitáló színész, egy magándetektív, illetve egy ügyvéd, akivel valamelyik epizódban egy szerződést iratna alá Nathan, ám az ragaszkodik hozzá, hogy csak a műsor kedvéért írja alá. Az ügyvéd bizonytalan, civakodásba torkollik az interakció.


Az emberi természetet mutatja be, a kontextus fontosságát, szemfüles nézők számára pedig olyan élményt nyújt, mely megkérdőjelezi saját valóságérzetüket is. Azt is megtudhatjuk, mennyire könnyen átverhető a média. A The movement című epizódban egy költöztető cégnek segít Nathan. Megreformálná a fizikai munkát, hiszen egyesek pénzt kapnak azért, hogy dolgozzanak (például a költöztető cég alkalmazottai), mások pedig fizetnek azért, hogy hasonló munkát végezzenek (edzőtermekbe járó súlyzók). Talán egy átlagos humorshowhoz ez már elég lenne, Nathan viszont tovább fejleszti, építi a koncepciót. Fogad egy testépítőt, akinek a csodával határos fogyásáról irat könyvet The movement: How I Got This Body By Never Going To The Gym In My Life (Hogyan lett ilyen testem anélkül, hogy egy percet is töltöttem volna edzőteremben) címmel. (a könyv mai napig elérhető: https://www.amazon.com/Movement-This-Never-Going-Life/dp/1517159393). Bár elég könnyen rá lehet mutatni a kiabáló összeférhetetlenségekre, a testépítő történetét hamar felkapja a sajtó. Több tévéműsorba is elmegy, meggyőzően beszél arról, hogy világéletében csak bútorokat emelgetett, pakolgatott, majd kitér a könyvben leírt további megkérdőjelezhető igazságtartalommal rendelkező történetekre is, mint például, hogy Steve Jobs gyerekkori barátja, vagy hogy sokat önkénteskedett „jungle children – dzsungel gyerekekkel”, akik közül egyet sajnálatos módon elrabolt és megevett egy pávián.


Egy hiteles és igazi hazugsággal világít rá arra, hogy senki meg nem kérdőjelezte a számtalan tévés megjelenése közben a mondanivalója igazságát. Hány sztár adta ki a tökéletes teste titkát tartalmazó könyvét, melyben az avokádó gyógyhatásáról mesél, hogy később kiderüljön, több plasztikai beavatkozáson esett át.

Jimmy Kimmelt és a nagyközönséget is becsapta. A töretlen sikernek örvendő Nathan egy anekdotát mesélt el, amelyet óriási tapssal, nevetéssel díjazott a közönség. Az angolul beszélő olvasónak érdemes megnézni a rövid videót, hogy a humor megfelelően jöjjön át.



Elmesélte, ahogy esküvőre sietett, összekeverte valakivel a csomagját a reptéren, de nem volt már ideje visszacserélni, hiszen az ő táskája már egy órányira volt tőle. A tulajdonossal egyeztetve kiderül, hogy a nála maradt poggyászban is van egy öltöny, amit használhat (még ha nagy is rá). Kocsiba ülve veszi észre Nathan, hogy egy műanyag zacskócska lapul a kölcsönbe kapott öltönye zsebében, amely valami világos port tartalmaz. Túl sok figyelmet nem szánva rá, siet, hogy elérjen az esküvőre, mikor egy rendőr megállítja gyorshajtásért. Zacskócska az anyósülésen: „Nem tudom mi az, nem az enyém”. Természetesen a feszült helyzetet megoldja egy telefonhívás, amelyben az öltöny tulajdonosa elmondja, az édesanyja hamvairól van szó.


A fél évre rá megjelenő epizódban hullik le a lepel e sikeres szereplésről. Amikor a meghívást kapta, Nathan komoly kutatómunkába kezdett, több száz talk show-anekdotát hallgatott végig, kijegyzetelve a leggyakoribb és legizgalmasabb részleteket (reptéren összekevert csomag, esküvő, rendőr megállít gyorshajtásért, stb.) amelyekből felépítette a tökéletes late-night talk show-anekdotát. A műsorhoz hűen nem csak felépítette a történetet, hanem létre is hozta. Meghívatta magát egy esküvőre, összecserélte valakivel a csomagját, akiknek két számmal nagyobb öltönye zsebében édesanyja hamuját tette (jobb híján a hajából vágott le egy keveset amit odafigyeléssel égetett el), majd egy lezárt útszakaszon egy színész rendőrt fogadott, aki megállította gyorshajtásért.

Nathan létrehozta a tökéletes történetét, és ha megrendezett is, talán az övé a leghitelesebb, legigazibb. Elgondolkodtató, mennyi lehet az összes többi hasonló esti műsorban elmesélt tökéltesnek, kicsit kínosnak, de végül humorosnak cicomázott sztori.


Nathan világában nincs határ a valóság és a megrendezett fikció között. Saját életünkben lustaságunk és kényelmességünk miatt sokszor nem is akarjuk meghúzni ezt a vonalat. Elfogadjuk igaznak az a hazugságot, amely minden sebből vérzik, minden szekrényből csontvázak hullanak ki, míg csupán fikciónak, esetenként humornak könyveljük el a Nathan for you és hozzá hasonló sorozatokat.

A nagyközönség számára a Szép új világ sem több, mint fikció, disztópia. Olyannyira, hogy Netflix sorozat is készült belőle. De erről talán a következő cikkben lehet majd olvasni.


Olcsvári Péter