“Pszichológia kutató vagyok, de az anyanyelvem mindig a matek marad.”
Kicsi Anna-Réka, Kiss Etelka
Mi indította el a pályáján? Úgy a matematika, mint a pszichológia terén?
Egyiken sem valami elhatározás. A matematika azért jött, mert elküldtek egy pár versenyre, ott elég jól ment, tehát adott pálya volt, hogy akkor az legyen. Például voltam nemzetközi matematikai diákolimpián, ahol voltak nálam sokkal jobbak is, de azért a csapatba mondjuk belefértem. A pszichológia is elég esetlegesen jött, Illyés Sándor professzor alapított egy új tanszéket az ELTE-n, a kísérleti pszichológia tanszéket s kérdezte, hogy nincs-e kedvem jönni, nekem meg volt.
Mi inspirálta arra, hogy pályát változtasson?
Ez, hogy Illyés hívott. Vagyis nem, nem ennyire egyszerű, mert kicsit a mesterséges intelligencia le is állt akkoriban. Tulajdonképpen, ami miatt ennyire sikeres most a mesterséges intelligencia, annak a nagyrészét már 35 éve is tudtuk, csak az volt a különbség, hogy 35 éve egy sakkprogram, ami most megveri a világbajnokot is, az akkor lépett mondjuk havonta egyet, ma meg lép másodpercenként egyet. Tehát, hogyha havonta lép egyet az ellenfél, azzal nem szívesen játszik az ember, nem lehet kipróbálni, hogy mennyire erős, így, hogy másodpercenként lép egyet, így látjuk.
Hogyha választani kellene, akkor inkább a matematika, vagy inkább a pszichológia? Hova húz inkább a szíve?
Nem jó kérdés ez így, mert nem arról van szó, hogy a szívem hova húz, mert pszichológiát csinálok 35 éve, pszichológia kutató vagyok, viszont az anyanyelvem az mindig a matek marad. Ha pszichológiáról beszélek, akár egy ilyen előadásban, akkor az kicsit olyan mintha egy akcentussal beszélném. Ha pszichológiáról beszélek, akkor azért érzi az, akinek pszichológia az anyanyelve, hogy nekem nem az. Ha a matekról beszélek, az anyanyelvemen szólalok meg, akkor is, ha 30 éve nem művelem.
Hogyan függ össze a pszichológia és a matematika, illetve a pszichológia és a közgazdaságtan tudománya?
A pszichológia és a matek gyakorlatilag sehogy. Jó, a pszichológusok tanulnak valamennyi matematikai statisztikát, de azt csak így eszközként, mintha egy kalapácsot tanulnának meg használni, hogy mennyire hihetünk az adatainknak, ez persze fontos a pszichológiában, de nem egy matematikai modell, mert csak eszköz erre. Nincs egyetlen egy matematikai modell sem, ahol a matek tényleg jól leírná a jelenségeket.
A közgáz az egy kicsit más, azért ott van egy-két olyan matematikai modell, ami viszonylag jól leír jelenségeket, így modellezhetőnek bizonyult matematikával, onnan egy csomó kérdés matematikai kérdés lett.
A pszichológia és a közgadaságtan közti kapcsolat viszont nagyon más. Tulajdonképpen, ha a definíciókat nézzük, akkor a gazdaságtan a pszichológia részterülete kéne legyen, hiszen gondolkodásmódok meg viselkedések. Ez ellen csak két szakma tiltakozna nagyon vehemensen, a pszichológusok és a közgazdászok. A közgazdászok azért, mert ők úgy érzik, hogy azért ennél sokkal matematizáltabb a diszciplinájuk, a pszichológusok meg azért, mert a közgazdászok azért tudtak ilyen matematizáltak lenni, mert abból indulnak ki, hogy az ember egy racionális lény, aki racionális döntéseket hoz, és erre ők meg reggelig tudnának ellenpéldákat mutatni, hogy mennyire nem az. Szóval tényleg teljesen másról van szó. Ez most a viselkedés gazdaságtanban kezd egy kicsit összefutni, de azért még nem igazán.
Mit gondol? A matematika épül a világunkra, vagy a világunk a matematikára?
Wigner Jenő fizikusnak a cikke véletlenül került a kezembe még mikor szakdolgozatot írtam, egy tisztán matek cikkbe ír egy ilyen kis eszmefuttatást, hogy az, hogy a matematika ennyire tüneményesen hasznosnak bizonyult a fizika törvényeinek leírására, az egy ajándék, amit nem is kértünk, és nem is érdemeltünk meg, maximum reménykedhetünk, hogy ez a jövőben is így lesz. Namost, nem minden tudomány ilyen szerencsés, ebből az ajándékból mondjuk a pszichológia nem részesült, de még a kémia is alig, a geológia talán egy picit jobban, de az se nagyon.
Tehát az nem igaz, hogy a matematika mindent leír, úgytűnik, hogy nem, nem minden tudományt, az viszont igaz, hogy a matematikai törvények azok felfedezni valók, azok ott vannak, mi csak éppen esetleg nem ismertük őket.
Nem ez a kérdés, hanem hogy egy féle matek van-e? Hát nem, nem egyféle van, nagyonis sokféle van, és ezek közül, hogy melyik az alkalmazható mondjuk a fizikára, az néha nagy kérdés volt. Például az euklideszi geometria, a Bolyai-féle vagy a Lobacsevszkij-féle a legalkalmasabb a fizika térszerkezetének leírására. Kiderült, hogy a Lobacsevszkij-féle a legjobb, mégcsak nem is a Bolyai-féle. Bolyai abban zseniális volt, hogy felfedezte, hogy nem csak az euklideszi létezik, de az orosz Lobacsevszkij érzett rá jobban.
A matematika csak annyit mond, hogy ő bármelyikkel tud együtt élni, aztán hogy melyik matek az, amelyik ténylegesen jó a fizika térszerkezetére, nem matematikai kérdés, hanemtermészettudományos kérdés.
A könyvei közül van-e kedvence?
Most a legutóbbi, de ez változhat. Egy hete jelent meg Az ész segédigéi című könyv, ez a legfrissebb, úgyhogy most épp ez a kedvenc.
Volt olyan könyve, amelyiket egyszerűbb volt megírni, mint a többit?
Azért nem tudom, mert nem ez a kérdés. Megírni könnyű. Az, hogy megérjen, az sokkal hosszabb idő nálam, ezért is ritkán írok könyvet. Olyan ötévente, vagy néha több.
Miért szeret ön előadni?
Hát mert jól esik. Miért szexel az ember? Nem feltétlenül azért, hogy gyereke legyen.
Nem fárasztó, nem merül ki?
Hát dehogynem fárasztó, de a szex is fárasztó, nőnek is, férfinak is. Nem mindenki jut el oda, hogy szeressen előadni, de az keressen másik szakmát, elég sok szakma van, ahol nem kell előadást tartani.
Ki lenne az a személy, akivel szívesen részt venne egy vitában?
Időről időre van ilyen, hogy társelőadóként veszek részt valahol, és az nem szokott rosszul elsülni, de ilyen csak nagyon ritkán van. Olyan is volt, hogy valakit velem akartak felhozni, az azért nem jó, mert ez mindenképp egy versenyhelyzet, és mi nem vagyunk egy súlycsoport. Most ez nagyképűen hangzik, de azért nem vagyunk egy súlycsoportban, mert nem egyforma gyakorlatunk van. Ugyanúgy, mint ahogy én sem akarok boxolniKokóval (Kovács István), pedig negyven kilóval kevesebb nálam. Ilyen 50-60 kilós, de boksz-világbajnok volt, szóval nem szeretnék vele verekedni.
Hogyan alakult ki önnél a gó szeretet?
Véletlenül. Matematika szakra jártam, és Erdős Pál hozta Magyarországra a gót. Az a néhány évfolyam kipróbálta, és nekem tetszett. De a fiam az, aki igazán gózik, profi vagy közel profi játékos, meglátott benne valamit, amit én nem.
Lát-e pozitívumot Kolozsvárban Budapesthez képest?
Persze, sokmindent. Én már harminc éve járok ide évente többször is, és nagyon változik ez a város. Nem is tudom, mond-e nektek valamit az a név, hogy Funar, a Boc az mond, gondolom. Korábbi főpolgármester volt, egy nacionalista f*szfej. Az ő korában nem fejlődött a város. Aztán valahogy elküldték, Boc-ra szavaztak, és azóta Kolozsvár egészen másként kezdett fejlődni. A diákok is mások, mint ezelőtt harminc évvel, mert normál európai diákok. Az egyetemista az persze mindenhol egyetemista, tehát olyan nagy különbség nincsen.
Budapest egy világváros, Kolozsvár ilyen szempontból otthonosabb és vidékiesebb. Itt jobban megbecsülik azt, ami itteni. Akár a helyieket is. Nyílik egy ilyen Planetarium, itt van kétszáz ember. Pesten azért ez ritka.
Pesten az egyetemisták háromnegyede vagy négyötöde nem pesti, például az ELTE-n a hallgatóink reprezentálják az országot. De Pest inkább működik úgy, mint egy olvasztótégely, mint Kolozsvár, tehát Kolozsváron megmaradsz székelynek vagy partiuminak vagy vásárhelyinek vagy kolozsvárinak. Pesten nem, aki Pestre kerül, az előbb-utóbb pesti lesz.
Kolozsvár is elég befogadó város, nem néznek itt ki senkit, de eleve nagyon nagy román többség van, viszonylag kevés magyar szót hallok az utcán. Még mindig sokkal többet, mint harminc éve, mert harminc éve nem nagyon mertek magyarul beszélni, most meg egy másodpercig se gondolkoztok, hogy magyarul szólaljatok meg az utcán.
Pest azért más, mert Pesten nem kunszt magyarnak lenni, mert mindenki magyarul beszél. Semmit nem jelent ott magyarnak lenni, miért jelentene. Ha külföldivel beszélek, azzal beszélek angolul, de amúgy bárkihez szólok, az magyar. Itt nem.
Mit üzenne az erdélyi magyarság számára?
Jaj, hadd ne üzenjek semmit. Azért nem, mert ami a ti problémátok, azt oldjátok meg ti, nekem fogalmam sincs, hogy milyen kisebbségben élni. Jövök egy olyan városból, ahol mindenki magyarul beszél. Úgy gondolom, hogy van egy csomó olyan problémátok, amit nektek kell megoldani, és Budapestről ebbe csak ne szóljanak bele. Beleértve azt, hogy a románokkal mit kezdjetek. Nem gondolom, hogy lenne bármi üzenetem pont az erdélyi fiataloknak. Van egy csomó minden, ami a ti dolgotok. Tudok tartani olyan előadást, amit élveztek, akkor oké. Eljövök egy ilyen meghívásra, mert egyetértek azzal, hogy legyen Érted kezdeményezés, de elmennék Pannonhalmára vagy a Szivárvány egyesülethez is, annak ellenére, hogy cseppet sem vagyok homoszexuális. De helyeslem, hogy legyen egyesületük.
Mit gondol, reményteli a jövő?
Mi ez a f*szság? Menj és fújjad bele magad a Szamosba, ha úgy gondolod, hogy nem. Így nem érdemes, mert ha megenged azt a választ, hogy nem, akkor rögtön értelmetlenné válik. Az kérdés, hogy reményteli-e egy ilyen Érted egyesület. Az kérdés, hogy reményteli-e egy ilyen előadást szervezni. Az kérdés, hogy reményteli-e, hogy te megkapod x vagy y pasit. Ez mind értelmes kérdés, az nem, hogy a jövő reményteli-e.
Ön szerint mi napjaink legnagyobb társadalmi problémája?
Nincs olyan, hogy legnagyobb. Mindenkinek más, és ez a jó, mert így minden problémának akad lelkes gazdája. Ha mindenki ugyanazt tartaná a legnagyobb problémának, az nagy baj lenne, akkor egy csomó fontos probléma elhanyagolódna.
Előadásaim jó részét, úgy mint ezt, gratis tartom, amit két okból tehetek meg. Egyrészt azért, mert a multik elég jól beáraztak, tehát belefér. Nem gonosz multikról van szó, ők a saját társadalmi felelősségvállalásuk részének tekintik azt, hogy engem úgy fizessenek, hogy nyugodtan elmehessek időnként ilyen fajta célokat is támogatni. Majdhogynem outsourcing-olták rám ezt a feladatukat. Akkor viszont nekem ne legyen szívügyem. Van olyan egyesület, ahol már többedszer vagyok, de nem ez a fontos.