Ezt a munkát nekünk magunknak kell elvégeznünk: civilizáltan beszéljünk másokkal, és próbáljuk rávenni ismerőseinket is erre. De ez még nem elég! Az egyik legkézenfekvőbb dolog: nem szabadna tolerálni azokat az internetes kommentárokat, amelyek mocskolódnak vagy civilizálatlan hangnemben íródtak. Bármilyen értelmes dolgot el lehet mondani mocskolódás nélkül is: ha valaki nem tud másképp, mint trágáran beszélni, annak valószínűleg nem is kellene megszólalnia.
Markó Balázs
Szólásszabadság nem létezhet hosszú távon egy olyan környezetben, ahol elfogadott viselkedési mód a civilizálatlanság és a trágárság. Többek közt ezért veszélyeztetik újabban a szabad közbeszédet mindenütt a világon a politikai szélsőségek, amelyek szívesen nyúlnak a nyilvános, gátlástalan mocskolódás eszközéhez. Hazánkban talán ennél is gyakrabban látni közszereplőket, kommentelőket, politikusokat, akik hihetetlenül gorombán beszélnek és vádaskodnak. Ennek a jelenségnek véget kell vetni.
Mielőtt továbbmennénk: mit jelent a civilizálatlan közbeszéd? Véleményem szerint minden olyan megnyilvánulást, amelyben trágárul, személyeskedve, modortalan hangnemben beszél az egyik fél. Mondok egy példát: az, hogy „Az elnök biztosan nem mond igazat, egyáltalán nem úgy áll a helyzet, ahogy leírta” egy kiegyensúlyozott vélemény. Az, hogy „Ez a bunkó nem mond igazat”, vagy „Az elnök egy mocskos hazug”, vagy „Ez a bunkó hazug”, vagy „Az elnök biztosan nem mond igazat, dögölne meg”, mind civilizálatlan kommentárok. Persze ezzel igazából nem mondtam újat.
Először is: miért nem fér meg a szólásszabadság és a civilizálatlanság egymás mellett? Azért, mert a személyeskedő és trágár beszédmód értelmetlenné tesz bármilyen vitát. Abban a pillanatban, hogy vitapartnerem elkezd sértegetni, mocskolódni, a vitának vége: ha tovább folytatódik, mindenki veszít. Minél több vita fajul személyeskedéssé, annál kevesebb haszna van a vitatkozásnak – így a nyílt közbeszédnek, tehát a szólásszabadságnak is. A vitáknak az a célja, hogy lényegi, elvi, vagy gyakorlati kérdéseket vigyen dűlőre, nem az, hogy kiderüljön, ki tud virtuózabban sértegetni. Ez ördögi köröket is eredményezhet: minél több közszereplő kezd káromkodni és tiszteletlenül beszélni vitapartnereivel, annál nehezebb lesz érvényesülnie egy józan, művelt embernek. Ma már valóban kezd ide jutni a helyzet nálunk: egyre ritkábbak a kulturált, gerinces politikusok, tévébemondók és más közszereplők.
Ez a gondolat természetesen nem most fogalmazódott meg először. Gondoljunk a világ bármelyik nagy, erős nemzetére: a trágárság sehol sem elfogadható. A nagy nyugati televíziókban elképzelhetetlen, hogy valaki civilizálatlanul viselkedjen vagy személyeskedjen, legyen szó a forróvérű franciákról vagy a prűd németekről: minden vita meglepően kiegyensúlyozott. Az angol és az amerikai parlamentben híresen kemény viták szoktak folyni, az angol alsóház vitáinak ráadásul szerves része a csipkelődés, a gyors, éles replikák: de semmiféle tiszteletlenség nem megengedett. Bármilyen kis, akár ártatlan, személyeskedő megjegyzés azzal büntetendő, hogy a házelnök kidobja a felszólalót. Ennek híres példája volt, hogy pár éve a nyolcvanéves Dennis Skinnert, legendás munkáspárti képviselőt, kiutasította az ülésteremből a házelnök, amiért az a miniszterelnököt „dodgy Dave-nek”, azaz „agyafúrt Dávidnak” nevezte felszólalásában. Ők bezzeg tudnak különbséget tenni civilizálatlanság és éles kritika között!
De ne gondoljuk, hogy ez csak nyugaton van így. Az oroszok ugyanennyire intoleránsak a gorombasággal szemben. A kínaiaknál fel sem merül a kérdés, hogy valaki személyeskedhetne, a japánoknál pedig a beszélgetőtárs iránt tanúsított tisztelet egyenesen az egyik legalapvetőbb íratlan szabály! Itt az ideje annak, hogy mi is tanuljunk valamit a világ legsikeresebb nemzeteitől.
Természetesen az a legfontosabb kérdés, hogy mi a konkrét teendő. Elsősorban fontos leszögezni, hogy államilag nem szabad betiltani a trágárságot, mert abból semmi jó nem származik, ha a kormány eldönti, mi szép és mi nem. Ezt a munkát nekünk magunknak kell elvégeznünk: civilizáltan beszéljünk másokkal, és próbáljuk rávenni ismerőseinket is erre. De ez még nem elég! Az egyik legkézenfekvőbb dolog: nem szabadna tolerálni azokat az internetes kommentárokat, amelyek mocskolódnak vagy civilizálatlan hangnemben íródtak. Bármilyen értelmes dolgot el lehet mondani mocskolódás nélkül is: ha valaki nem tud másképp, mint trágáran beszélni, annak valószínűleg nem is kellene megszólalnia. Ez már egy hatalmas lépés lenne a tiszta közbeszéd irányába. És ne gondoljuk azt, hogy ez egy elképzelhetetlenül radikális döntés lenne: az FT, a Guardian, a BBC – de a Russia Today-t vagy a Xinhua News Agency-t is mondhatnám, ha valaki Keletre tekintene példaképként – oldalain sehol sem találhatunk olyan kommentárokat, amilyeneket egyesek megengednek maguknak Románia vagy Magyarország legnagyobb híroldalain.
Mondanom se kell, hogy azok, akik híroldalakért felelnek, kötelesek vigyázni arra, hogy milyen hangnemű tartalmakat tesznek közzé, milyen típusú közbeszédet normalizálnak. Ezzel a problémával nem szabad könnyelműsködni: ha ma mocskolódunk, nemsokára azt vehetjük észre, hogy a szólásszabadság teljes mértékben értelmét veszti – és átkozhatjuk majd magunkat.