James Dean a Time Square-n, 1955, Dennis Stock
Egy esős napon New Yorkban James Dean dideregve szív egy cigarettát, és abban a pillanatban ő a világ legvagányabb embere. Egy magányos hős kimagaslik egy homályba fúló rideg városból, aki gondtalanul mosolyog a nagyvilág képébe annak abszurditásán, mert őt nem lehet legyűrni. 1955-ben a Rebel Without a Cause-ban (Haragban a Világgal) játszott főszerepet, akkoriban az egyik legnagyobb feltörekvő filmsztárként és a tinédzser kiábrándultság kulturális ikonjaként tartották számon. A lázadás, amit képviselt, univerzális és örök. Pár héttel a fénykép elkészítése után, tragikus módon életét vesztette egy autóbalesetben.
Mégis minden, amit leírtam róla, szinte felesleges volt, mert ez az egy pillanatkép többet mond el róla. Dennis Stock elkapta azt a másodpercet, amikor James Dean figyelme épp elvándorolt, és egy olyan ikonikus képet készített, ami évtizedekig lógott lázadó kamaszok falán. Ja, vagyis, hogy nem…
Ezen a képen Dennis Stock napokig dolgozott, aznap több tucat képet készített róla New Yorkban, hogy megtalálja azt a James Dean portrét, ami a legkifejezőbb. E fotó elkészítése után továbbiakat is készített, mert nem gondolta túl jól sikerültnek. Ezt egy pár nap vöröslámpás előhívás követte és aztán jöhetett a photoshop, vagy retusálás, ahogy akkoriban hívták.
A jobboldali, a retusálás előtti, piszkozat képen tisztán látszik, hogy a kép sokkal egyöntetűbb volt, komor és szürkés. Dennis Stock jegyzeteit láthatjuk, ahol megjelöli, hogy mit és milyen technikával kell kivilágosítani, vagy elsötétíteni, esetleg a kontrasztot növelni. A több színű ceruzavonásból az is látszik, hogy nem az első revíziónál tartanak.
A végső képen James Dean jobban kiemelkedik a képből, feketén, erős kontraszttal magaslik ki a háttérből. Rajta kívül csak a rácskerítés maradt fekete, amelyben a börtön szimbolikáját ezáltal könnyű felfedezni, amint ő be van zárva a nagyvilágba. Összecsapott értelmezésként azt is mondhatjuk, hogy James Deannek a feketesége is a lázadó szellemét emeli ki a szürke, de fehérre mosott háttérből, ami szembe megy a fekete-fehér, jó-rossz hagyományos értelmezésével.
Aki csak digitális fotográfián és Instagramon nőtt fel, valószínűleg nem is sejti, hogy a régi képeken mennyi „photoshopolás”, azaz retusálás volt végrehajtva, hogy úgy nézzen ki, ahogy. Egyesek szerint ez csalás, mert a világot torzítják és a művészek saját akaratukhoz igazítják. A művészeteknek viszont sosem volt feladatuk a realizmus és korhűség. Még a fényképészetnek sem. És hogy egy másik híres fényképészt, Ansel Adamsot idézzek: „You don’t take a photograph, you make it”, azaz „Egy jó képet nem fényképezel, hanem elkészítesz”.
Várady Csongor Huba