Markó Balázs cikke
A fenti grafikon nagyon könnyen átlátható, nincs igazán sok izgalmas részlete – egyszerűen csak egy folyamatos csökkenést mutat. Látványos és rémisztően gyors csökkenést, hiszen a romániai parlamenti választások részvételi arányát ábrázolja, ami 86,19%-ról 33,3%-ra esett 1990 és 2020 között – ez egy elképesztő, szinte 53 százalékpontos zuhanás.
Annak ellenére, hogy egyszerű, a grafikon legalább három kérdést mégis felvet: egyrészt, mi okozta az állampolgárok demokráciába vetett bizalmának összeomlását? Másrészt, mit lehet tenni ellene? Végül pedig, konkrét, aktuálpolitikai szempontból: megnyerheti-e az AUR a következő parlamenti választást?
Az első kérdést árnyalni kellene: vajon tényleg a bizalom összeomlásáról van szó? Ha jól megnézzük a grafikont, észrevehetjük, hogy a leggyorsabb csökkenés 2004 és 2008 között történt, amikor a részvétel 58,5%-ról 39,2%-ra esett. Ez Traian Băsescu első mandátumával esik egybe, ő pedig mindent megtett annak érdekében – az adatok szerint sikeresen –, hogy lejárassa az elnöki hatalom ellensúlyát, a törvényhozást. Ezzel szemben az elnöki pozíciót igyekezett megerősíteni, mind a gyakorlatban, mind a közvélekedésben, és ez tükröződik is abban, hogy az elnökválasztásokon még mindig viszonylag elfogadható a részvétel (utoljára, 2019-ben szinte 55% volt). Így aztán lehetséges, hogy mindez az elnöki hatalom nagyságával kapcsolatos tévhitnek is köszönhető.
Ugyanakkor a valódi politikai hatalom még mindig a parlamenté, és nem magyarázhatjuk csak egy tévhittel azt, hogy a szavazásra jogosult állampolgároknak csupán a harmada él szavazati jogával. A demokráciába vetett hit valóban esett, és ennek rengeteg oka van. Én csak kettőt emelnék ki ezek közül. Az egyik a valódi alternatívák hiánya. Az adórendszer, az oktatási rendszer, a szociális programok, az egészségügyi rendszer alapjában véve már régóta ugyanúgy működnek – rosszul. A kísérletek sokszor balul sikerültek, és hamar véget is vetettek nekik (így például a 2000-2004-es progresszív adóztatásnak).
A másik ok, hogy a politikai folyamatok lassúak, így a haladás nagyrészt a piacokra van bízva. A romániai gazdasági növekedés valóban dicséretesen gyors volt az utóbbi években. Ugyanakkor ez a növekedés nem egyenlően oszlik el az állampolgárok között, és ennek következtében a gazdasági és társadalmi lehetőségek eloszlása is egyenlőtlenebbé válik. Mindez pedig társadalmi konfliktushoz és kiábrándultsághoz vezet.
Mit lehetne tenni ez ellen, hogyan lehetne a demokráciába vetett bizalmat helyrehozni? Ez nyilván az „egymillió dollárt érő kérdés”. A minőségi és mélyremenő gazdasági és politikai elemzés természetesen sokat segítene a politikai pártok programjának kialakításában és végrehajtásában – véleményem szerint az ehhez szükséges szakemberi réteg hiányzik, de ezt nem lehet nagyon egyszerűen megoldani. Sokat segítene az is, ha több tehetséges embert ösztönözhetnénk politikai pálya vállalására: ez növelhetné a politikai elit minőségét és a politikai versenyt is – de addig, amíg a politikát a többség annyira megveti, mint jelenleg, ezen is nehéz változtatni.
Egy lépést látok könnyen megvalósíthatónak, és ez a progresszív adózás bevezetése, ami amúgy is beszédtéma már a sajtóban. Egészen pontosan a minimálbér adózásának az eltörléséről beszélek (tehát a minimálbérig egyetlen lejt sem terhelne adó) – ez segítene a még mindig létező és elkeserítő mélyszegénység eltüntetésében és a munkanélküliség csökkentésében. Amennyiben a költségvetésben keletkezett hiány nem tömhető be a magasabb jövedelmek extra adózásával (ami eléggé valószínű az adócsalás és adóelkerülés amúgy is lenyűgöző mértéke miatt, ráadásul nem is biztos, hogy gazdaságilag hasznos lenne), növelni lehetne a (tág értelemben vett) adóalapot – például a szénadó bevezetésével, ami amúgy is szükséges a globális felmelegedés megállítása érdekében. Ez jövedelmet irányítana át a szennyező tőke és energia felől a munkaerő és a „zöld” tőke meg energia felé – két legyet egy csapásra.
Könnyen megtörténhet, hogy a következő választások előtt a politikai pártok nem érzékelik a demokráciába vetett hit sorvadásának mértékét, és az általa okozott politikai válság súlyosságát. Felvázolok egy gondolatkísérletet. Mára már közismert tény, hogy a szélsőjobboldali pártok a demagógia, a hazugságok, a jól irányított propaganda segítségével sok kiábrándult szavazót képesek megfogni. Romániában ilyen szempontból az AUR jelentheti a legnagyobb veszélyt: a párttagok sovén és xenofób megnyilvánulásai, a holokauszt tagadása, az orosz állami propaganda terjesztése és az erőszakos megfélemlítő akciók veszélyt jelenthetnek az országra – amennyiben a párt megerősödik. Mennyire lehetséges ez? A 2020-as választásokon az AUR a szavazatok valamivel több, mint 9%-át szerezte meg – tehát a szavazópolgárok 3%-a szavazott rájuk (a 33%-os részvétel miatt). Amennyiben a PSD, PNL és a többi versenytársuk szavazói közül 20% átszavaz az AUR-ra, elég lenne az eddig nem szavazóknak kb. 22%-át elvinniük az urnákhoz. Ez utóbbi esetben tehát a szavazópolgárok 24%-nak szavazatával abszolút többséget szereznének. És ahhoz, hogy egyedül alakíthassanak kormányt, nincs szükségük a szavazatok abszolút többségére a győztesek bónusza miatt, tehát valójában ennél kevesebb is elég – ahhoz pedig, hogy ők legyenek a legnagyobb párt a parlamentben, még annál is jóval kevesebb kell. Mindez pedig a rettentően alacsony részvétel, a választásokkal szembeni nagyarányú érdektelenség miatt. A jelenlegi közvélemény-kutatások jóslata szerint az AUR a szavazatok közel 20%-át szerezheti meg a következő választásokon, de az is közismert tény, hogy a közvélemény-kutatások sokszor alábecsülik a szélsőjobboldali pártok támogatottságát (ahogy azt a törökországi választások is bizonyították) – tehát igen, az AUR könnyen megnyerheti a következő választásokat, ha sikerül elég kiábrándult szavazót megszólítania. A következményeket pedig nincs értelme taglalni.
Nem számolgatni kell, hanem cselekedni. A politikai kríziseket a gyökerüknél kell megoldani, a demokráciába vetett bizalmat úgy lehet visszaszerezni, hogy jó okot adunk a bizalomra. Ha nem sikerül, Románia előbb-utóbb egy végzetes válság áldozatává válhat.