“Rájöttem arra, hogy nekem mindenem megvan, nekik pedig semmi.”
Olcsvári Péter
Interjú Rusz Benjáminnal, avagy az idei csendes angyalkával, aki a decemberi hónap folyamán számos hátrányos helyzetű gyermeknek tette egy picit jobbá a karácsonyt. Egy egyszerű gondolatból induló akció jelentős méretet öltött. Az egyszemélyes kezdeményezés egy egyszerű felhívással kezdődött.
“Szóval idén lehetőségek szerint szeretnék felkeresni olyan gyerekeket akik talán kórházban töltik a karácsonyt… vagy épp az utcán. A másik hely, ahova menni szeretnék az a családtípusú gyermekotthonok lennének.
Ahhoz, hogy Angyalka lehessek, szükségem van arra, hogy Te is az legyél velem együtt.” A felhívás teljes szövege elérhető itt.
Több tucat hozzászólás érkezett, olyan személyektől, akik felajánlották segítségüket. Egy Facebook-csoportba szerveződtek az “Angyalkák”. Pár nap alatt meg is alakult a csapat, ki többel, ki kevesebbel, amennyivel tudott, hozzájárult.
Körülbelül 100 különféle csomag érkezett, illetve pénzadomány is, amire élelmiszert vásároltak.
Számos hasonló kezdeményezés létezik, magánszemélyek, szervezetek, szinte napi szinten láthat hasonlót az átlagember, viszont engem Rusz Benjámin Karácsonyítása nyűgözött le, hiszen ez nem a külsőségekről szólt. Az érintetteken kívül kevesen tudtak róla. És ez így van jól.
Mindannyian szívmelengetően olvastuk a november 26-i kiírásodat. Említetted, hogy egy bizonyos ideig volt lehetőséged egyedül lenni. Milyen gondolatok futottak át az agyadon mikor kigondoltad a tervet, mi késztetett arra, hogy “Angyalka” légy?
Nem mondhatom késztetésnek ezt az egészet, de talán egy picit az is. Arra gondoltam, hogy milyen lehet azoknak a gyerekeknek akik kórházban töltik a karácsonyt, vagy esetleg szülő nélkül egy árvaházban, vagy épp az utcán. Ezekkel a gondolatokkal elindulva szerettem volna adni egy kis jót, szeretettel megfűszerezve.
Számítottál ennyi támogatóra? Mennyire volt nehéz megszervezni a nagyon különböző adományokat?
Hát egyáltalán nem számítottam ennyi adományra ilyen sok különböző helyről. Nagyon könnyen és egyszerűen indult, aztán volt néhány nehézség, de a végére minden nagyon szuperül alakult. A szüleim segítségével minden adományt külön válogattunk, korosztály szerint szelektáltuk a ruhákat, a vásárolt élelmiszer csomagokba édesség és egy kis plüss is bekerült. Nagyon sok ruha érkezett aminek nagyon örültünk de szerintem legjobban a gyerekek örültek.
Mesélj el, kérlek, egy számodra kedves pillanatot az egész akcióból!
Az egész akcióból a legkedvesebb része az 24-én történt amikor elmentünk meleg ételt osztogatni. Kaptunk az emberek részéről hideget is, meleget is. De számomra az egész napot megváltoztatta. Egy olyan családra találtunk, akik egy régi kazánházban laknak haton. A legkisebb gyerek nem több mint 5 hónapos. Ablakok, meleg nélkül alszanak, egy falat ételért fülig érő szájjal adtak hálát. Rájöttem arra, hogy nekem mindenem megvan, nekik pedig semmi. Sírunk mindenért, hogy ez nincs meg az nincs… pedig megvan mindenünk. Van aki annak az ételnek örvendene amit mi kidobunk.
Mit tehetnek azok, akik az akciódnak hála eldöntötték, hogy segíteni szeretnének a rászorulókon? Hova fordulhatnak adományaikkal?
Szeretném folytatni az akciót. Év közben is akár, egész évben kisebb-nagyobb adományokkal segítünk embereken. Aki szeretne még segíteni az hozzám fordulhat bármikor, akár tanácsért is, hogy hova a legfontosabb adományokat eljuttatni. Egész évben legyünk angyalkák.
A Főtéren minden szép, ott a vásár, a sok boldog fiatal párocska, a kedves idősek, az ujjongó gyerekek, szeretet van mindenhol. Együtt a család. Sokunknak erről szól ez az ünnep, egy rózsaszín felhőbe költözünk, és tudatosan nem nézünk körül, hiszen ebben az időszakban, minden a szépről és a jóról kell, hogy szóljon.
Cikkemet annak érdekében írom, hogy hívjam fel a figyelmet arra, hogy az ilyen kérdésekben nem megosztással, hanem tettekkel lehet segíteni, és ne csak karácsonykor legyünk jók, hanem egész évben.