Keresztes Lajos, a sóvidéki Herkules

1924-1928, birkózás

Nem sokkal az északi kalandok után az 1924-es párizsi olimpián ezüstérmet szerzett, amelyet csalódásként élt meg. El is határozta, hogy 4 év múlva nem fog „vesztesen” hazatérni a világversenyről. Álma valóra vált, hiszen rendíthetetlenségének hála sikerült 1928-ban Amszterdamban fellépnie a dobogó legfelső fokára.

Horváth-Kovács Mátyás


Alsósófalva egy másfél ezer lelket számláló település Hargita megyében, Szovátától 10 kilométerre. Ebben a faluban látta meg a napvilágot 1900. április 30-án Keresztes Lajos, az első székelyföldi olimpiai bajnok.


Története regénybe illő: 6 éves korában elvesztette édesapját, így édesanyja egyedül nevelte őt, és további 8 testvérét. Lajosnak nagyon nehéz gyermekkora volt, családjával a mindennapi megélhetésért küzdöttek, ám szívósságának, kitartásának, tanulékonyságának és munkabírásának hála mindig állta a sarat, diadalmaskodott az élet számtalan akadálya felett.


Fiatal korában a hentes szakmát választotta, hiszen tanulásra nem volt lehetősége. Marosvásárhelyen sajátította el a hentes- és mészárosszakma csínyját-bínyját, ám nem sokkal később a munka nehézsége miatt egészségügyi problémái adódtak, idegileg kikészítette a kemény mesterség. Ezek után orvoshoz fordult, ahol csupán annyit tanácsoltak neki, hogy ,,birkózzék minél többet”. 17 éves korában, jobb megélhetés reményében kiköltözött Budapestre, és nem feledve orvosai szavát, beállt birkózónak a Húsos Sport Club-ba.


Hatalmas erejének és elszántságának hála pár hónap alatt súlycsoportjában a magyar mezőny legjobbja lett. Akkoriban birkózásban a ranglista élén az északi országok álltak, így tapasztalatszerzés gyanánt egy évre Finnországba költözött, hogy a sportág nagymenőitől tudjon ellesni egy pár jó fogást.


Nem sokkal az északi kalandok után az 1924-es párizsi olimpián ezüstérmet szerzett, amelyet csalódásként élt meg. El is határozta, hogy 4 év múlva nem fog „vesztesen” hazatérni a világversenyről. Álma valóra vált, hiszen rendíthetetlenségének hála sikerült 1928-ban Amszterdamban fellépnie a dobogó legfelső fokára. Nem volt egyszerű feladata, mivel a döntő előtti éjjel rettenetes, éles fájadolmra ébredt meg bajnokunk, jobb karját emelni sem tudta. Ijedtében elsírta magát és számtalan atofánt és aszpirint vett be, hogy fájdalma tompuljon. Reggel senkinek sem merte elmondani, hogy mi történt az éjszaka, nem akarta elrontani a jó hangulatot. Végül mikor pályára lépett, minden fájdalmát sikerült elfelejtenie és hihetetlen teljesítménnyel legyőzte német ellenfelét.


Keresztes Lajosnak az 1932-es olimpiai játékokra már nem sikerült kijutnia, így munkakeresővé vált. Annyit hozzá kell még tennem, hogy amíg az amszterdami olimpiai játékokra készült vagyonát jószívűsége miatt elveszítette, pedig azelőtt három hentesüzlet büszke birtokosa volt. A 1929-es házasságát követően a Társadalombiztosítási Intézetben vállalt munkát, s dolgozott, mint irodafőnök 1946-ig, amikor edzői felkérést kapott a Vasas részéről. Vissza is tért a magyar birkózóvilágba, ahol olyan komoly felfedezettjei és saját nevelésű birkózói voltak, mint Kozma István háromszoros világ-, kétszeres olimpiai bajnok sportoló. Ezért is büszkék lehetünk Lajosra, hiszen nem sok olyan olimpiai bajnok erdélyi sportolónk van, akinek a neveltje is olimpiai aranyérem birtokosa lett.


Cikkem végére egy bónusz-információval készültem, méghozzá azzal az érdekességgel, hogy sportolónkat, látványos izomzata miatt felkérték a Tarzan-filmek főszerepének eljátszására, ám ő ezt a lehetőséget visszautasította. A szerepet végül a bánsági születésű Johnny Weissmuller (eredetileg Weissmüller János) kapta meg, akinek édesapja napszámos volt, és a jobb élet reményében Amerikába vándorolt ki.

Főtámogató:

© 2020 Éter - Érted.