A Kintsugi egy japán kerámiajavítási technika, ahol a széttörött cserépdarabokat aranyozott lakkal toldják össze, melynek eredményeként aranyozott vonalak lepik el rendezetlenül az edényt. A technika elve az, hogy a sérüléseket nem elrejteni kell, hanem elfogadni, mert a hibák tesznek egyedivé, széppé.
A Kintsugi a Vabi-szabi szemlélethez hasonlít, ami a japán esztétikát és a japán világnézetet képviseli, amely az elfogadásban, a mulandóságban és a tökéletlenségben mutatkozik. Ezt az esztétikát néha úgy magyarázzák, mint a szépség, ami tökéletlen, mulandó és hiányos. A fogalom a buddhizmus a létezés három jellemzője nevű tanításából származik, amely az állandótlanság, az éntelenség és a szenvedés.
A Kintsugi elfogadja a hibásat vagy a tökéletlent. A japán esztétika a tárgy (objektum) használatának értékét hordozza. Mondhatjuk, hogy ez egy észszerű magyarázat arra, hogy miért tartunk meg egy tárgyat még azután is, hogy eltört, valamint igazolja magát a kintsugit, kiemelve a töréseket és javításokat eseményként a tárgy életében, ahelyett hogy az elveszítené funkcióját amikor megsérül, illetve eltörik.
Ezeket az elveket kisebb túlzással úgy is lehet értelmezni, mint egy távol-keleti Carpe diem életérzést (élj a jelenben), mivel a boldogságot és a szépet nem a jövőben keresi, hanem a jelenben, a pillanatban, a mulandóságban.
