Anglia. 1960-as évek. A II. világháború utáni szegénység. Lázadás és vadulás. Na meg persze az a bizonyos és hírhedt beatkorszak, és vele együtt természetesen a lassan világuralomra törő Beatlemánia. Mindenki gitárt szeretett volna pengetni, vagy masszívan dobolni. Ezekben az érdekes időkben alakult meg a The Liverbirds nevű banda, amely Nagy Britannia első csak lányokból álló együttese volt, és akiket a női Beatles-nek is hívtak.
Mihály Kriszta
Sylvia Saunders, Pamela Birch, Mary McGlory és Valerie Gell (Forrás: getintothis.co.uk)
Valamikor év elején bukkantam rá a The New York Times által készített dokumentumfilmre, amelyben a The Liverbirds két életben maradt tagja mesél arról, hogy hogyan is jött létre az a rock ’n’ roll lányegyüttes, amelyet John Lennon, a The Beatles énekese nemes egyszerűséggel leszólt, mert úgy vélte, hogy lányok nem tudnak gitáron játszani. A rövidfilm a Girls Don’t Play Guitars musical megjelenésének alkalmával készült, amely az együttes sztoriját dolgozza fel:
De kezdjük az elejétől. A 16 éves Mary McGlory (aki apáca szeretett volna lenni) és barátnője 1962-ben elment meghallgatni a The Beatles-t a The Cavern nevű híres beatzenés szórakozóhelyre. Mary el volt varázsolva, és úgy határozott, hogy ő is szeretne egy együttest alapítani, azonban álma csak később teljesülhetett, hiszen sem ő, sem a barátnői nem tudtak egy hangot sem lejátszani, egyetlenegy hangszeren sem. De idővel új emberek kerültek a képbe, új barátságok születtek, és mindenki megtanult hangszeren játszani, sok gyakorlás után. 1963-ban végül megalakult a The Liverbirds, amelyet Mary McGlory (basszusgitár, ének), Pamela Birch (gitár, ének), Valerie Gell (gitár, ének), és Sylvia Saunders (aki kicsi kezei miatt dobokon játszott) alkotott eredetileg. Nevük Liverpool város címeréből származik, amely egy mitikus madarat szimbolizál. Kinézetükkel különböztek más énekesektől, hiszen öltözetük és megjelenésük sem volt szokványos, inkább diszkrét és egyszerű: nadrágba betűrt ingekbe jártak, amelyek egészen a nyakukig volt begombolva, frizurájuk pedig rövid volt, természetesen frufruval. Zenéjük nyers hangzású volt, energikus, ütős brit jazz és blues hanggal megspékelve. Ezekkel a tulajdonságokkal helyet kaptak a The Kinks és a The Rolling Stones előzenekaraként a koncerteken is.
Felkeltették Brian Epstein, a The Beatles menedzserének figyelmét is, de végül az együttes nem szeretett volna vele dolgozni, valamint azt sem, hogy félmeztelenül játszanak Las Vegas-ban. Ennek ellenére, a maguk ritmusában, de felfelé törtek. Anglia után Hamburgba merészkedtek, ahol a Star-Club-ban szerettek volna mindenáron zenélni, pontosabban ott, ahol a The Beatles is learatta már korábban a babérokat.
A The Liverbirds a hamburgi Star-Club plakátján (Forrás: dangerousminds.net)
A The Liverbirds gondtalan életet élt Hamburgban, zenélt, és jól kerestek fellépéseikkel. Híresek lettek egész Európában, de Angliában valahogy alulmaradtak. Hiába voltak úttörőek és igazán népszerűek, folyamatosan szexizmussal szembesültek a lemezipar nagyágyúitól, akik úgy gondolták, hogy általában a szép és fiatal lányok nagyon jók a színpadon, de hang nélkül vagy csak a nézőtéren, sikítozva, tetszetősen felöltözve, és úgy, hogy ne játsszanak jobban egy hangszeren, mint a férfiak. Csakhogy a The Liverbirds teljességében ellentétesen viselkedett. Kiadtak két lemezt, és négy dalt, illetve folyamatosan turnéztak Németországban és Európában.
Ugyan rengeteg sikert elértek, a sors mégis beleszólt a rock ’n’ roll mámorító időszakába: 1967-ben Sylvia Saunders terhes lett, és csak úgy tarthatta meg a babáját, hogyha többet nem koncertezik, a következő évben pedig Valerie Gell volt kénytelen otthagyni az együttest, hogy gondozza férjét, aki balesetet szenvedett és nyaktól lefelé lebénult. Még Japánban is koncerteztek, más tagokkal, de már egyáltalán nem volt ugyanolyan. Így végül úgy határoztak, hogy abbahagyják a zenélést, családot alapítanak és letelepednek.
Pam Birch, aki a zenekar felbomlása után szenvedélybetegségbe süllyedt, 2009-ben halt meg tüdőrákban, Valerie Gell 2016-ban távozott az élők sorából. Sem Saunders, sem McGlory nem bánják tetteiket, vagy azt, hogy olyan korán elhagyták az együttest, hiszen boldogan emlékeznek hosszú házasságaikra, és büszkén mesélnek gyermekeikről és unokáikról. Történetük egyedi és megismételhetetlen, mivel nem volt könnyű a 60-as években úgy zenélni, ahogy ők csinálták. A dokumentumfilmben elmondják, hogy soha nem lettek olyan híresek, mint a The Beatles, de legalább barátokként kezdték, és barátokként is fejezték be. S talán John Lennon is, ha még élne, meg lett volna babonázva tőlük, és rájött volna, hogy igenis, a lányok bizony tudnak gitáron játszani.
Források: