Mitől félsz, ha nem vagy bűnös?

"Előszeretettel olvastam Orwellnek az 1984 című könyvét amelyben folyamatos félelemben élnek a polgárok, hiszen bárki besúgó lehet, minden le van hallgatva. Már-már az ember gondolatai is. A disztópikus történet viszont nem is áll olyan távol tőlünk. Különösebb felhajtás nélkül okostelefonjaink lehallgatókészülékké válhatnak. Bizonyos értelmezés szerint már azok is."

Olcsvári Péter


A két techóriás egy ideje büszkén bejelentette az úgynevezett contact-tracing technológiájukat, amely nemsokára lehetővé fogja tenni az új típusú koronavírussal fertőzött személyekkel érintkezők kiszűrését. Ennek köszönhetően a hatóságok sokkal gyorsabban lekövethetik a potenciálisan megfertőzött személyeket, időben megfékezhetik a továbbterjedést. Látva az országunkban kitört pánikot a megyei közegészségügyi igazgatóságokban, máris hasznosnak, életmentőnek tekinthetjük a hatóságok kezébe kerülő új technológiát.


A járvány elején nem volt szükség vesztegzárra, hiszen a kis esetszám miatt nem volt különösen nehéz minden eset kontaktjait felkeresni, karanténba, vagy házi elkülönítésbe helyezni őket, így megfékezve a terjedést. Ez a stratégia működik, (tekintsünk el egy gondolat erejéig a teljesen tünetmentes esetektől) hiszen egy idő után az összes potenciálisan fertőzött személyt eliszigetelnek a külvilágtól, akikről pár napon belül kiderül hogy igazán fertőzöttek-e vagy sem.

Sajnos az elmúlt két hónap a bizonyítéka annak, hogy nem sikerült teljesíteni ezt a feladatot, több beteg esetében is lehetetlen volt lekövetni az általa megfertőzhetett személyeket, elszabadult a vírus, elkerülhetetlen volt az országos vesztegzár.


Azt is tudjuk már, hogy a világ nem fenntartható homeoffice-ból, cateringből és netflixből, egy jól meghatározott időpontban szabadjára kell engedni a gazdaságot. Azt a gazdaságot, amelynek egy szeglete most megoldást kínál a fennálló problémára. A járvány messze nem ért véget, különböző szektorok újraindításával egyre nagyobb kihívást jelent a hatóságok számára kordában tartani a fertőzést.


A Google-Apple páros, (a Google az általa fejlesztett Android operációs rendszeren keresztül, Apple pedig az iOS-szel) különböző helyzetmeghatározó eszközök (GPS, bluetooth, stb.) segítségével képes lesz a megyei közegészségügyi igazgatóság kérésére listázni a fertőzött személlyel érintkezőket.


Az előző mondat nem hamis, mégsem fedi az igazságot.


Újrafogalmazom: Az okostelefonok több mint 99%-án futó operációs rendszerek képesek lesznek az állam kérésére átadni személyek helybeli tartózkodásáról szóló adatokat, beleértve azt is, kikkel kerültek közeli kapcsolatba. Biztosan szeretnénk ezt?


Aki ennek ellentmond, az egyből víruspártiként lesz elkönyvelve, hiszen a politikában a hasonlatra alapuló bilaterális egyszerűsítések régóta bevált és előszeretettel használt, többé-kevésbé hibás érvelési fegyverek. Ezzel önmagában nincs probléma, hiszen senki sem várhatja el a teljes társadalomtól, hogy politikai elemzővé váljon és Arisztotelészhez visszavezethető fundamentális politikai filozófia jelében értelmezze a közéletet, hiszen a legtöbb ember számára, természetesen pár alapvető kérdésre, ami legjobban befolyásolja, szűkül az érvelése, mikor voksol. Egyeseket az adókulcsok változtatása érdekel, másokat a jóléti állam erőssége, vannak akik a politikus személyében bíznak, sokan egy jobb életszínvonal ígéretének hódolnak be.


Az ilyesfajta technológia bevezetése körül szerintem érdemes komoly társadalmi vitát folytatni, nem elég ennyire egyszerűsített polarizálással letudni.


Nem egy példát láthattunk arra, ahogy egy államhatóság megszegi saját törvényeit a nemzet biztonsága érdekében, és hozzáteszem, nem egy példát láttunk arra, ahogy egy állam nemzetbiztonsági fenyegetettségként tekint olyan ügyekre amik messze nem az ország integritásáról szólnak.


„De az államnak szüksége van arra, hogy olykor mindent megtegyen az ország, vagy a népe védelméért” állíthatja az az állampolgár, aki még emlékszik a caracali gyilkosságokra. Ha a rendőrség rendelkezésére állt volna hasonló technológia, amely egyből beméri a hívás pontos helyszínét, akkor egy fiatal lány ma is élne, talán nem kellett volna végigszenvednie azt a normális ember számára felfoghatatlan horrort, aminek későbbi gyilkosa kitette. Maradjunk az esetnél. A heves viták közepedte sokszor elfelejtjük, hogy ez a technológia ugyanazon rendőrök kezében lett volna, akik whatsappon küldtek információkat a helyi maffia vezetőnek a nyomozásról annak reményében, hogy ők talán többet tudnak a dologról. Azoknak a hatóságoknak a kezében, amelyek tüntetőket vertek, mivel a hatalmon levő párt megelégelte az őket kritizáló tömeget.

Sok rendőrös filmet, sorozatot látva, bevallom, én is a detektívvel tartottam, még akkor is, ha törvényt szegett a bűnöző elfogása érdekében. Nemzetbiztonsági kérdésekben sokszor nem tiszta, hol kell az illegalitás vonalát meghúzni. Büszkén figyeljük a Homeland című sorozatban ahogy a főhős, aki amerikai titkosügynök, életét kockáztatja, szembemegy feletteseivel, a törvénnyel, mindent megtesz az ország védelméért.


A gond az, hogy a világ kevésbé jóhiszemű személyekkel van tele. Hol húzzuk meg a vonalat? Ismerjük a mondást, miszerint az alkoholista az, aki nálam egy pohárral többet iszik.

Egyetérthetünk abban, hogy ha a gyilkos gyerekeket tart fogva, a kapuját ötven „mascat”, húsz rendőr, tizenöt csendőr, ha kell a katonaság törje ki.


De a technológia más. Információkat lehet úgy tárolni, titkosítani, küldeni, hogy lehetetlen legyen bárki számára azokat elolvasni, értelmezni. De ha az állam számára bizonyos információk lekérését maga az operációs rendszer teszi lehetővé, az egy olyan kiskapu bevezetését feltételezi, amit nem csak az állam vehet igénybe, és nem csak jóhiszeműen használhat majd ki egy megfelelő szaktudással rendelkező illető.


A rendőrség által betört ajtónak számos nyoma van, ötven „mascat”, húsz rendőr, tizenöt csendőr, katonaság bevetésének visszhangja, súlya van. Ha valaki illegitim módon használ hasonló erőforrásokat, súlyos következmények várnak rá.


Ezzel ellentétben egy pár megás nyápic kis file, ami egy CD-n is elfér, és talán pár kattintásra van, nem jár ugyanakkora felelősséggel. Talán sosem jön rá senki, hogy egy átlagos szombaton, az éjjeli váltás milyen információkat ad át olyan személyeknek, akik ki tudja mire használhatják majd ezt fel…

Előszeretettel olvastam Orwellnek az 1984 című könyvét amelyben folyamatos félelemben élnek a polgárok, hiszen bárki besúgó lehet, minden le van hallgatva. Már-már az ember gondolatai is. A disztópikus történet viszont nem is áll olyan távol tőlünk. Különösebb felhajtás nélkül okostelefonjaink lehallgatókészülékké válhatnak. Bizonyos értelmezés szerint már azok is. Mondjunk csak ki a telefonunk mellet egy márkanevet párszor. Lassan már meg sem lepődünk, azon, hogy kis idő múlva a facebook vagy google reklámok között feltűnik az említett termék.


Kínában egy pár éve kezdik bevezetni a social credit system-et, egy országszintű pontozási rendszert. Az emberek viselkedését folyamatosan elemezve kaphat, de veszíthet is az egyén pontokat, bűncselekmények mellett akkor is, ha a párt vagy a kommunizmus ellen beszél. A kis pontszám bizonyos jogok elvesztését vonja maga után, míg ha valakinek magas az értékelése, mintapolgárnak számít. Bár arra ösztönzi az embereket, hogy jobb állampolgárok legyenek, kevesebb bűncselekményt követnek el a lakosok, nem szemetelnek, segítenek az idősebbeken, nehéz eltekinteni attól, hogy milyen áron.


Egy korrupt rendszerben jó állampolgárnak lenni nem egyenlő jó embernek lenni. Kínában kamerák, az ember telefonja, és besúgók által szolgáltatott információk alapján pontoznak. Besúgók. Ismerős?

Hiba csak annak fényében érvelni egy veszélyes eszköz bevezetése mellett, hogy szükség van rá, hiszen annyi jót lehet vele tenni, anélkül, hogy megvizsgálnánk, milyen rosszra képes.


Kizárólag az emberekben van moralitás. A világba, a rendszerekbe nem kódolható bele. Míg az ember saját moralitását és céljait szem előtt tartva hoz döntéseket, egy kereslet-kínálaton és szabályokon alapuló rendszertől nem várhatja ez senki sem, hogy morális legyen, és a benne „játszó” aktorok a „jót” tartsák szem előtt. Főleg nem, ha politikai érdekek is bele vannak kódolva a helyzetbe.

Következtetésképpen, mitől kéne bárkinek is félnie, ha nem bűnös? Attól, hogy aki bűnössége felett ítélkezik, korrupt. Attól, hogy minél több olyan eszközt adunk az állam kezébe amely által ellenőrizheti polgárait, majd az így szerzett információkra hivatkozva büntetheti őket, annál valószínűbb, hogy ezeket az eszközöket saját érdeke elérésére is fel fogja használni. Annál könnyebb egy vezetőnek hatalmon maradnia, annál könnyebb büntetni nem csak a bűnösöket, hanem azokat, akik megkérdőjelezik hatalmát.


Nincs mitől félnie annak, aki nem bűnös. De talán csak egy tökéletes jogállamban.

Főtámogató:

© 2020 Éter - Érted.