„Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj ott kezdődik, ha ott is marad."
Benk Szilárd László
5 évvel ezelőtt ezen a napon, június 3-án hunyt el Muhammad Ali olimpiai- és világbajnok ökölvívó, minden idők egyik legkiemelkedőbb sportolója.
A Cassius Marcellus Clay néven született Ali 12 évesen került először kapcsolatba az ökölvívás világával. Mindezt annak köszönhetően, hogy egy olyan rendőrnek mesélte el az ellopott biciklije történetét, aki szabadidejében ökölvívást tanított a gyerekeknek. Amint mesélt neki, a rendőr látta a kis Ali szemében rejlő tüzet, így hát elhívta egy bokszedzésre. Nem kellett sok, hogy rájöjjenek, ez a fiú ritka tehetség. Sorra nevezték be versenyekre, amelyeket mind meg is nyert.
Karrierjének első fénypontjára 1960-ban került sor, amikor is Rómában elhódította a félnehézsúlyú olimpiai bajnoki címet. Ezt követően, ugyanebben az évben lejátszotta első profi meccsét is, a nehézsúlyú Tunny Hunsaker ellen, akit pontozással megvert.
1964-ben vívta meg az első világbajnoki címmérkőzését, ahol az ellenfele az akkoriban legyőzhetetlennek hitt Sonny Linston volt. Linston magabiztos győzelemre és izgalmak nélküli meccsre számított, ám rögtön az elején kiderült, hogy korántsem lesz olyan kiegyensúlyozatlan a mérkőzés. Sőt, Ali, aki rendszeresen verseket is költött meccseiről, azok kimeneteléről, 8 menetet jósolt. Végül csak 7 kellett ahhoz, hogy végérvényesen is padlóra küldje a nehézsúlyú bajnokot.
Ha ez nem keltett volna elég médiafigyelmet, Ali még rátett egy lapáttal és rövidesen ezután csatlakozott az Iszlám Nemzete muzulmán mozgalomhoz, ahol felvette a Muhammad Ali nevet és megtagadta, hogy harcoljon a vietnami háborúban. Ennek eredményeként bevonták a versenyzői engedélyét és megfosztották a bajnoki címétől is. Hosszas várakozás és fellebbezés után, 3 évvel a történtek után tudott csak visszatérni a ringbe.
1971. márciusában kihívta a világbajnokot, Joe Fraizert. New York-i mérkőzésüket az Évszázad Mérkőzésének tituláltak. Mindketten talpon maradtak az utolsó menetig, így pontozással dőlt el a győzelem sorsa. Fraizer nyert, így Ali elszenvedte első profi vereségét.
A század nagy rivalizálása nem zárult le ezzel az egy összecsapással, ugyanis Ali és Fraizer még kétszer csaptak össze egymással, 1974-ben, ugyancsak New York-ban, 1975-ben pedig a Fülöp-szigeteken. Valószínűleg a manilai mérkőzés marad kettejük legemlékezetesebb párharca, ugyanis a 14. menetig mindketten hősiesen küzdöttek, ennek a menetnek a végén viszont Fraizer edzője bedobta a törülközőt, így Alinak ítélték a győzelmet.
Ezt követően Ali még néhány meccset lejátszott, viszont a Fraizerrel vívott utolsó csata során olyan sérüléseket szenvedett el, amelyekből már sosem tudott felépülni, így sosem lett újra a régi. Ezért döntött úgy, hogy az 1981. decemberében, a Berbick-kel szemben elveszített mérkőzése után végleg visszavonul.