Változatosságukkal, merészségükkel és folyamatos fejlődésképességükkel a Pink Floyd a 20. század egyik legbefolyásosabb progresszív rock-együttesévé vált. Így, jobb később, mint soha jelmondattal, azok, akik legalább egy kicsit is érdeklődnek a régi és poros, de mégis élenjáró zenei ritmusok után, hallgassák meg őket! De ha már-már éteri, és sejteket megmozgató művészeti alkotásban részesednének, akkor főleg a nyolcadik lemezüket, a The Dark Side of The Moon-t kell kézhez venni vagy legalábbis egy zenestream oldalon meghallgatni.
Mihály Kriszta
(forrás: popsiker.com)
Az albumot 1973-ban adta ki a Harvest Records. Az együttest az őket érő folyamatos nyomás és volt zenésztársuk, Syd Barrett mentális problémái inspirálták a lemez megírásában. Az album egy, a pályafutásukat meghatározó művészi teljesítmény volt, amely a sok albumeladás mellett, a legjobbak közé emelte őket a lemezen kreált világnak és a meghatározóan erős szövegeknek köszönhetően.
A tíz dalból álló koncepcióalbumuk (egy adott gondolat, érzelem, hangulat, filozófiai elképzelés vagy fikciós eseménysorozat zenei albumon történő feldolgozását jelenti) az első alkotásuk, amelyben olyan őszinte és valódi témákkal foglalkozik, mint például a gazdaság (Money), fegyveres konfliktus (Us and Them), elmebaj (Brain Damage), eltékozolt élet (Time), és a halál (The Great Gig in the Sky). Roger Waters volt a lemez egyedüli dalszövegírója. Az album neve több változáson is átment: először a Dark Side of the Moon volt az esélyes, de mivel a Medicine Head nevű együttesnek már volt egy ilyen nevű albuma, kénytelenek voltak az Eclipse nevet használni. Szerencséjükre, a másik zenekar dalai nem értek el túl nagy sikert, így végül maradhatott az eredeti opció. A zenei lemez producere Alan Parsons volt, különleges és mégis egyszerű lemezborítóját pedig Hipgnosis és George Hardie tervezte meg.
Waters-nek az album felvevése közben az az ötlete támadt, hogy a stúdió ottani, zeneiparban dolgozó fiataljait megkérje, válaszoljanak néhány szokatlanabb kérdésre. A felvett válaszok a Brain Damage, Speak to Me, Money stb. dalokban hangzanak el. A leghíresebb a következők, szabad fordításban: „Nem félek attól, hogy meghalok. Bármikor megteszi: nem bánom. Miért kell megijednem a haláltól? Nincs miért - valamikor el kell menned" és az album zárószava „Nincs sötét oldala a Holdnak. Tulajdonképpen minden sötét”.
Az album egy teljes, folytonos dal. A lemez két oldalán található számok az emberi élet különböző szakaszát tükrözik, ami egy szívdobbanással kezdődik és azzal is fejeződik be, feltárva az emberi tapasztalat természetét és (Waters szerint) az empátiát is. A Speak to Me és a Breathe egyszerre hangsúlyozzák az élet hétköznapi és hiábavaló elemeit, és az élet fontosságát mutatja be a Don’t Be Afraid to Care dal. Ezután a helyszín egy repülőtér lesz, ahol a szintetizátor által vezérelt On the Run szám felidézi a modern utazásokkal járó stresszt és szorongást (a dal Wright repüléstől való félelmét fejezi ki). A Time azt vizsgálja, hogy az idő múlása hogyan tudja irányítani az ember életét, és azokat figyelmezteti, akik továbbra is a hétköznapi szempontokra összpontosítanak. Ezt követi a magányba való visszavonulás a Breath (Reprise) dalban. A lemez első oldala Wright és Clare Torry háttérénekes lelkes halálmetaforájával zárul, a The Great Gig in the Sky-jal.
Pink Floyd 1973-ban az Earl's Court Arénában a The DarkSide of the Moon turnéján (forrás: wikiwand.com)
A pénztárgépek és aprópénzek hangjával kezdődik a második oldal a Money számmal, ami a mohóságot és a fogyasztói társadalmat gúnyolja. Ez a dal lett a legsikeresebb az albumról. Az Us and Them a depressziósok elszigetelődésével és a személyes kapcsolatok leírásával foglalkozik. Az Any Color You Like az emberi társadalomban lévő választás hiányáról szól. A Brain Damage egy olyan mentális betegséget vizsgál, amely a hírnévből és a sikerből adódik. Az album az Eclipse-szel zárul, amely a változékonyság és az egység fogalmát támogatja, miközben arra kényszeríti a hallgatót, hogy ismerje fel az emberiség közös vonásait.
A lemezen olyan különleges hangokat lehet hallani, mint például a metronóm ismétlődő hangja a Speak to Me dalban. A Money szám hanghatásait úgy hozták létre, hogy Waters felvételeket készített csörömpölő érmékről, a papírtépésről, a csengő pénztárgépről és a kasszagépről. Időnként az album szónikus kísérletezésének mértéke megkövetelte, hogy a mérnökök és a zenekar egyszerre működtesse a keverőpult fadereit, hogy bonyolultan összeállított dalokat keverhessenek össze.
A The Dark Side of the Moon mellett a Pink Floyd összes többi albuma és dala mélyrehatóan őszinte, legyen szó magáról a zenéről vagy a dalszövegekről. Megismételhetetlen, utánozhatatlan és valódi, illetve őszinte érzéseket válthat ki az emberből.
Forrás: rollingstones.com, wikipedia.org