Ezen a héten osztották ki a 2020-as Nobel-díjakat. Rövid összefoglaló olvasható az idei év díjazottjairól.
Október 5-én a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat osztották ki a hepatitis C-vírus felfedezéséért. A megosztott díjat három kutató, Harvey J. Alter, Michael Houghton és Charles M. Rice kapta meg. A felfedezés hozzájárult a májrákot és májzsugorodást okozó vírus visszaszorításához. Köszönhetően felfedezésüknek, nagy érzékenységű vértesztekkel visszaszorították a hepatitis C-vírus vérátömlesztéssel történő terjedését.
Harvey J. Alter az 1970-es években olyan hepatitiszes betegeket tanulmányozott, akiket vérátömlesztéssel kezeltek, de az újonnan kidolgozott hepatitis B-vértesztjeik negatívak voltak. Igazolta, hogy vérátömlesztéssel a betegség csimpánzokra terjed, és a kórokozó vírusként viselkedik. Michael Houghton új módszert alkalmazott az újonnan felfedezett vírus izolálására, amely a hepatitis C nevet kapta. Charles M. Rice pedig bizonyította, hogy a vírus önmagában okozhatja a hepatitiszre jellemző tüneteket.
Október 6-án a fizikai Nobel-díjat szintén három kutatónak ítélték oda: az egyik felét az angol Roger Penrose-nak, aki bebizonyította, hogy az általános relativitáselmélet direkt következménye a fekete lyukak létezése; a másik felét pedig megosztva a német Reinhard Genzel és az amerikai Andrea Ghez kapta, akik egy szupermasszív (nagyon nagy tömegű) kompakt objektumot, minden bizonnyal egy fekete lyukat, fedeztek fel a Tejútrendszer közepén.
Tíz évvel Albert Einstein halála után (aki nem hitt a fekete lyukak létezésében), Roger Penrose matematikailag bizonyította a fekete lyukak létezését az általános relativitáselméletből levont következtetésként. A fekete lyukak belsejében olyan szingularitások vannak, amelyekben általunk ismert természeti törvények megszűnnek létezni. Felfedezése a legfontosabb hozzájárulás az általános relativitáselmélethez Einstein óta.
Reinhard Genzel és Andrea Ghez kutatócsoportjai a 90-es évektől figyeltek a Tejútrendszer közepén egy Sagittarius A* nevezetű objektumot. A két kutatócsoport egymástól függetlenül, de egymással megegyezve azonosította ezt a nagyon nehéz, láthatatlan objektumot galaxisunk magjában, amely maga felé húzza a körülötte levő csillagokat, nagy sebességű keringésre késztetve azokat.
Szerdán a kémiai Nobel-díjazottak neveit hozták nyilvánosságra. A szintén megosztott díjat első alkalommal két nő, Emmanuelle Charpentier és Jennifer A. Doudna kapta a CRISPR/Cas9 génszerkesztési eljárás kifejlesztéért. A módszerre „genetikai ollóként” utalnak, amellyel állatok, növények és mikroorganizmusok DNS-e megváltoztatható. 2012-es kifejlesztése óta általánosan elterjedt eljárássá vált, hatása az orvostudományban, a biokémiában is érezhető. Emmanuelle Charpentier az emberre ártalmas Streptococcus pyogenes baktériumot tanulmányozta, amikor véletlenül felfedezte a tracrRNS enzim molekulát, amely a baktérium immunrendszerének része, és a vírusokat DNS-ük „elvágásával” semmisíti meg. 2011-ben reprodukálták a baktérium „genetikai ollóit”, majd Jennifer Doudna biokémikussal közreműködve leegyszerűsítették a szerkezetét, hogy könnyebben alkalmazhatóvá váljon. Azonban természetes formájukban ezek az enzimek csak vírusok DNS-ét ismerik fel. Ha megfelelően szabályozzák, az enzim egy RNS-vezető segítségével a DNS-molekuláját az általuk meghatározott helyen vágja el.
Az egyes gének szerepének megértésével a kutatók évek óta küzdenek, a genetikai szerkesztés pedig egyszerűen megválaszolja ezeket a kérdéseket. Ha ugyanis elvágnak egy gént, annak sejthetővé válik valódi szerepe. Jelenleg a CRISPR-technikát felhasználják élő sejtekben, gének be- és kikapcsolására szerkesztés nélkül, új DNS-szekvenciák beépítésére, egyik, vagy mindkét DNS-szál szerkesztésére, és jelenleg koronavírus-tesztekben is. Charpentier és Doudna díjazása azért is különleges, mert a tudományos Nobel-díjakat általában évekkel, akár évtizedekkel a felfedezést követően szokták odaítélni a felfedezőknek (mint az orvosi díj esetében). Viszont ebben a tíz évben a technika annyira kinőtte magát, hogy már saját szakágat teremtett, és hatása a tudományos világra megkérdőjelezhetetlen.
Csütörtökön, október 8-án az irodalmi Nobel-díjat a magyar származású, amerikai Louise Glück költőnőnek ítélték oda „összetéveszthetetlen költői hangjáért, mely zord szépségével egyetemessé teszi az egyéni létezést”. A kortárs amerikai irodalom egyik legkiemelkedőbb költőjének tartják. Első kötetét 1968-ban jelentette meg, amely kedvező kritikát kapott. Gyermekkora és a családi élet visszatérő tematikák, amelyek jelentkeznek költeményeiben. Sokszor klasszikus motívumokból és az egyetemes mítoszokból merítkezik, Dido, Eurüdiké és Perszephoné (az elhagyottak és elárultak) sokszor a lírai én hangjai munkáiban.
A békedíjat idén egy egyesület, a World Food Programme (WFP), Világélelmezési Program kapta az éhség elleni küzdelméért, a háborús övezetekben uralkodó körülmények javításáért, és az éhség háborús fegyverként való felhasználásának megakadályozásáért. A WFP 1968 óta működik az ENSZ és a FAO közös projektjeként. A világ legnagyobb humanitárius szervezete, amely 2019-ben 88 országban több mint 100 millió embernek segített a megélhetésben. A koronavírussal együtt megnőtt az éhezés áldozatainak száma is. Jemenben, Nigériában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Dél-Szudánban a hadviselés és a járvány hatására egyre több ember került éhhalál közeli állapotba. A Világélelmezési Program a helyzet ellenére képes volt fokozni az erőfeszítésein, mivel „az élelem a legjobb oltás a káosz ellen”.
Október 12-én, hétfőn Paul R. Milgromnak és Robert B. Wilsonnak ítélték oda a Svéd Nemzeti Bank Közgazdasági Nobel-emlékdíját az „árverések mechanizmusának elméleti és gyakorlati kutatásában” végzett munkájukért. Mindketten a Stanford Egyetem kutatói.
Robert B. Wilson a játékelmélet szakértője, részt vett árverések tervezésében, és versenyképes licitálási stratégiák kidolgozásában. Foglalkozott a béralkuk, sztrájkok és egyezkedő tárgyalások elméletével. Kifejlesztette az aukcióelmélet alapjait, bevezette az úgynevezett „közös érték” (common value) fogalmát.
Paul R. Milgrom az árverések, az ösztönzési elméletek, a gazdaságtörténet és a játékelmélet szakterületén tevékenykedik, de leginkább az árképzési stratégiák területén folytatott munkássága miatt ismert. Doktori disszertációját Robert B. Wilson keze alatt írta, és egy általánosabb aukcióelmélet kifejlesztéséhez járult hozzá. Az „egyéni érték” (private value) fogalma fűződik a nevéhez. Milgrom fontos szerepet játszott az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kommunikációs Bizottsága számára kidolgozott aukciós tervezésben Robert Wilsonnal közösen. Tanácsadóként részt vett a Google tőzsdei bevezetéssel egybekötött részvénykibocsátásában, a Yahoo hirdetési piacterének megtervezésében. 2004-es könyve, amely az aukcióelmélet gyakorlatba ültetéséről szól ( „Putting Auction Theory to Work”), nagy sikert aratott vezető közgazdászok körében.
Források:
Kiss Etelka