"Egy módszertant megkérdőjelezni veszélyes anekdotikus bizonyítékokat használva, mert végső soron az intézmény összes cselekedetét kérdőjel alá vonja egy hasonló indíttatás. Képmutatás, pont mint szidni a rendőröket, ha megbüntetnek köztéren ivásért, de elvárni, hogy megvédjenek, ha kirabolnának. Vagy siránkozni, hogy sok a lecke, de felháborodni azon, hogy nem készít fel megfelelően az iskola."
Olcsvári Péter
Társadalmunk egy jelentős része (magamat is beleértve) nemrég egy rendőr bácsit rakott nagyon kreatívan és egyedien a profilképére, amint büntetést ír. Gondolom a humorossága miatt, kissé nevetve saját nyomorúságunkon, hogy bármikor megbüntethetnek. MEGBÜNTETHETNEK, nagybetűvel írom, mert a kijárási tilalom megszegése miatt 2000 lejtől felfele terjedő bírságot szabhatnak ki ránk. Bár a büntetés pontos mennyiségéről helyben dönt a rendőr, így a szubjektivitás is nagy szerepet játszhat, ha jól értelmezem, a legkisebb büntetés akkor jár, ha helytelenül töltötte ki valaki a nyilatkozatot. Áucs. Sok rendőri túlkapásról, büntetéskvótákról olvashattunk nemrég, illetve arról is, hogy az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes lenne a rendelet, ami ekkorára növelte anno a büntetéseket.
Sokan háborús helyzetként titulálták az elmúlt másfél hónapot, majdnemhogy társadalmi konszenzus alakult ki afelől, hogy „az ország” (legyen az kormány, parlament, elnök, stb., attól függően, hogy a képviseleti demokrácia alapelveit kevésbé ismerő személyek mit tekintenek a legfelsőbb hatalomnak) meg kell oldja a helyzetet, bármilyen, a rendelkezésére álló módszerrel.
És megoldotta. Legalábbis egy szegletét.
Nem tartom kizártnak, hogy zárt ajtók mögött tudták, hogy alkotmányellenes lesz a rendelet, de mérlegelve, hogy a büntetések drasztikus megnövekedése miatt kevesebben merik majd megszegni a kijárási tilalmat, egy nettó pozitívum, az Alkotmánybíróság majd úgyis későn fog jelentkezni, részletkérdés lesz ezt utólag rendezni.
Alkotmányellenes volt, vagy sem, nem számít, nyertünk! Több száz ember életét mentettük meg!
Zárójelben: a kormány nagyszámú jogászgárdája segítségével mennyire lett volna nehéz egy olyan formát összeállítani, amely nem akadt volna meg az igazságszolgáltatás legfelsőbb lépcsőfokán? Korrekt volt amit csináltak? Morális? Jogos? Ezek mind különböző kérdések és különböző válaszokat rejtenek, de egyik sem fedi teljesen a szituációt.
És lássunk csodát, pár nappal a „szent” május 15. előtt jött a döntés, derült ki, hogy hiba volt a rendszerben. Miniszterelnökünk gyorsan nyilatkozatokba kezdett, elnökünk is nekiment az Alkotmánybíróságnak, mindketten azt színlelve, hogy rosszat akartak az alkotmánybírák az országnak. Pedig csak a dolgukat tették, megállapították, hogy alkotmányellenes egy bizonyos rendelet. Merem ezt mondani, mivel a jelen törvénykezések szerint jogilag nem megkérdőjelezhető az Alkotmánybíróság döntése. „By definition” az számít alkotmányellenesnek, amit az Alkotmánybíróság annak titulál.
Kérdés az, hogy elfogadjuk-e azt, hogy folyamatosan támadják az Alkotmánybíróságot moralitási kérdésekkel és megbízunk-e abban, hogy Orban a népnek csak jót akart, hiszen ez jól sült most el. De mi lesz legközelebb? Mikor már a szavazópolgár századjára hallja, hogy az Alkotmánybíróság el van politizálva, nem az alkotmányt védi, korrupt és nem etikus, akkor egy idő után elhiszi, legyen ez a vád igaz vagy hamis, nem az a lényeg. Politikai aktorként tekintenek rá, és odajutunk, hogy a közvélemény dönti el, mi alkotmányos és mi alkotmányellenes. A közvéleményen keresztül pedig azokra a politikusokra gondolok, akik elindítják az ilyen lavinákat, lásd Iohannis kijelentéseit, miszerint az autonómia statútum, vagy közigazgatási törvény, vagy igazából magyar nyelvhasználat, vagy nem is számít, hogy pontosan mi, de alkotmányellenes.
Mi történik akkor, amikor már nem számit, hogy mi alkotmányellenes és mi nem, hiszen Orban alkotmányellenes büntetésnövelése életeket mentett? Tegyünk hozzá még két hasonló példát, és a következő rendeletet, a kormány megbuktatásán kívül, nem lesz ami megállítsa. Legyen a kérdéses rendelet hasznos, produktív, szükséges, vagy akár jogállamiságot megkérdőjelező, veszélyes, politikai haszonhúzás céljából megírt, vagy egyszerűen rossz.
Kétoldalú penge. Egy módszertant megkérdőjelezni veszélyes anekdotikus bizonyítékokat használva, mert végső soron az intézmény összes cselekedetét kérdőjel alá vonja egy hasonló indíttatás. Képmutatás, pont mint szidni a rendőröket, ha megbüntetnek köztéren ivásért, de elvárni, hogy megvédjenek, ha kirabolnának. Vagy siránkozni, hogy sok a lecke, de felháborodni azon, hogy nem készít fel megfelelően az iskola.
Legyenek ezek csak példák, amiket viccesnek találunk, de valahogy mélyen aggaszt engem a demokratikus rendszer ilyen szintű megkérdőjelezése, egyben gyengítése.