Patriotizmus. Vagy hazafiság, ha úgy tetszik. Mintha már semmit sem jelentene és itt nem akarom számonkérni az emigráló ifjúságot, az emberségtől mentes politikusokat vagy az ország nevét leírni képtelen analfabétákat, akik azonban mély büszkeséggel, tisztelettel és áhítattal beszélnek a keleti országokról.
Dudas David
Nem, nem erről van szó. Egyszerűen annyira kiüresedett már ez a fogalom: patriotizmus. Nagyon
szépen hangzik és, ha szóba hozzák, akkor a legnagyobb örömmel nyomja ki mellét
bármelyik állam polgára. Én mondjuk nem. Vagyis, nem tudom miért és melyik
országért.
Egy rövid kitérő rám. Romániában élek, román állampolgár vagyok és a nyelvet is
beszélem, ám nem olyan jól, mint a magyart. Ez mindig összezavart. Otthon
magyarul beszélünk, de én románul végeztem az iskolát. A román nyelvet az
iskolában tanultam meg, és román nyelven érettségiztem. Tudok románul érvelni,
kritikát megfogalmazni és a könyveim 90%-a román nyelvű. De valahogy képtelen
vagyok megjegyezni a kanál és a villa román fordítását. A román lexikális
tudásomból kimaradt a vulgáris részleg. A magyarban viszont megvan. Ennek
ellenére papíron nem tudok magyarul. Ugyanakkor a magyar politikában is
járatosabb vagyok. Megpróbálkoztam megérteni a román politikát, de egyszerűen
nem tudtam hova tenni a szégyenérzetem. Mellesleg annyira mocskos az egész,
hogy már rettegek román cikkeket olvasni - még a végén megint sírva fakadok. A
magyar politika - bár az is mocskos - letisztultabb. Konkrétan látszik, hogy mi történik
és könnyebb elemezni is. Mintha ott már látnék nyomokban logikát és stratégiát.
Komoly stratégiát, és bár nem halad túl jó irányba, legalább nem reménytelen.
Szóval a nyelvem és a politikai beavatottságom prizmáján nézve a patriotizmusom
piros, fehér és zöld. Mondjuk engem még mindig jobban vonzanak a skandináv
országok.
Így aztán lehetek-e még patrióta? Először szerettem volna megnézni hogyan
patrióták a körülöttem lévők. Azt vettem észre, hogy mindenki undorodik az
országától. A politikusokat megvetik, a népet megvetik, az életüket megvetik és a
földekkel sem elégedettek. DE!, ha egy szomszédos országgal kell összehasonlítani,
akkor már az életüket adnák az hazáért. Honnan ez a lopott hazafiság? A filmekből.
Ez csak mantra. A hazafiság halott. Csak a büszkeségünk üti fel a fejét mikor egy
nem román rosszat mond Romániára. Olyan ez, mint a „nigga” szó használata - csak
a feketék használhatják. Ugyanígy, mi, románok bevalljuk egymásnak, hogy
mennyire is utáljuk a hazát, de ha egy külföldi van a közelben, akkor meghalnánk
érte. Egyértelmű, hogy nagyon kevesek mernék kijelenteni hangosan külföldön, hogy
románok. De itthon büszkék maradunk. Nem akarok ilyen patrióta lenni.
Ha megnézzük, hogy a népesség hány százaléka ment el szavazni 2020-ban
(31,84%), azt hiszem végleg kijelenthetjük, hogy a patrióta már veszélyeztetett faj.
Úgy gondolom, hogy ez a 31,84% túlnyomó része csakis politikai érdekekből
szavazott, ami azt jelenti, hogy vagy odaígérte a szavazatát mondjuk két liter olajért
és öt kg lisztért, vagy pedig a szavazásnál az egyetlen szempont a párt volt és nem
pedig az ország. De hogy is lehetne, ha már a pártoknak sem az ország a cél?
Valahogy a román politikából nekem csak annyi jött át, hogy ez is meg az is korrupt.
Az én szememben a kampányok csak az ujjal mutogatásról szólnak, hogy ki mit nem
csinált vagy épp csinált. Még csak hazug ígéreteket is keresni kell. Valahogy nem az
történik, hogy X ezt ígéri, ezért kér szavazatokat; Y azt ígéri, ezért kell rá szavazni
és Z pedig megint mást ígér. Nem. Valahogy azt érzem, hogy a román politika arról
szól, hogy X és Y korrupt meg lop, ezért majd Z-re szavazunk. De lássuk be, ez kell
a népnek. Sokkal könnyebb az elnök új Facebook-profilképe alatt azt megvitatni,
hogy hogyan is haljon meg, ilyen olyan rákban, mint politikai ideológiákról vitatkozni.
Végül, itt sem látok valódi patriotizmust.
Én szeretnék patrióta lenni, de mégis hogyan és miért? A mentsváram a történelem.
Az egyetlen dolog, ami még hazafiságot tud ébreszteni bennem. Most már tudom,
hogy miért. Kérdés: hogyan? Én a politikában látom a megoldást, de rettegek tőle.
Már a gondolat is szorongást eredményez. Én nem szeretném bemocskolni magam
a román politikával, de nem szeretnék gyáván elmenekülni sem egy jobb országba
és jobb életet élni. Gyáván? Gyávaság hátrahagyni azokat, akik Facebook-
kommentekben káromkodnak és szitkokat szórnak. Gyávaság hátrahagyni őket a
mocsokba. De ha ők nem patrióták, legyek én az értük? Egyáltalán van-e súlya a
hazafiságnak, ha már a patriotizmus halott, kiüresedett? Patriótának lenni annyi,
mint harcolni a nem patriótákért?