Románia, a gyenge állam. Avagy a sosem csendesülő nyilatkozatvihar.

Olcsvári Péter


Romániában vihar van, és nem a szó szerinti időjárásra gondolok. Nem a megszokott őszi esőzés figyelhető meg, hanem a csúnya, véget nem érő fekete felhők ütközése. Különböző elektromos töltöttségű pontok kisülnek. A villámlás elkerülhetetlen, viszont ez nem a megszokott, határozott, földbecsapó égi jelenség, hanem különböző felhők közti

viadal.


Az utóbbi hetekben észlelt fellángolás miatt a hatóságok különböző megszorításokkal próbálják kordában tartani a járványt. Egyes területeken elrendelik a maszkhordást, a rendezvények létszámát korlátozzák, a

megtartható rendezvények is komoly intézkedéseknek kell eleget tegyenek. Újból kollektív erőfeszítésünkre van szükség, hiszen az átlagember „belefáradt” a koronavírusba. Nem lenne szabad megpihennünk ebben a harcban.


A napokban, Szent Piroska ünnepe alkalmából óriási tömeg jelent meg Jászvásáron. Hiába közölték a hatóságok, hogy kizárólag helyi lakosok léphetnek be az ünnepségre, több százan, természetesen távolságtartás nélkül, illetve hiányos maszkhordással jelentek meg a kegyhelyen, skandálva, tüntetve. Nem sokkal később a hatóságok meggondolták magukat, beengedték a várakozó tömeget, mindenki vígan csókolhatta és érinthette az ereklyét.

Másnap: Nyilatkozatvihar. Raed Arafat, a járvány elleni védekezés egyik „zászlóhajója” felháborodva tűnődött, ki engedhette meg, hogy a hívek mégis bemehessenek. Marcel Vela, belügyminiszter, a kijárási tilalom, illetve megszorító intézkedések bejelentője, megmagyarázta, hogy „operatív” döntést kellett a csendőröknek hozniuk. Bármit is jelentsen ez. Az ortodox egyház szóvívője hamar elhatárolódott a tüntetőktől, mondván, az agitátorok nem is hívek voltak.


Románia területén jelenleg 930 tanintézményben zajlik online oktatás. Ez a szám várhatóan nőni fog. A járvány első fellángolása miatt március közepe körül zárták be először az iskolákat, azzal az ígérettel, hogy mindenkinek esélye lesz tanulni a nehéz körülmények ellenére is. Kiderült, hogy számos olyan településen is online „folyik” az oktatás, ahol még internet sincs.

Azóta számos olyan nyilatkozattal találkozni, amelyben a Tanügyminisztérium büszkén bejelenti: újabb ötven millió eurót különítettek el táblagép vásárlásra. Jóváhagyták a közbeszerzési procedúrát. És sok más semmitmondó, lassan politikai szakzsargonnak nevezhető kijelentést hallani a nyilatkozatviharban. Senki, egy mondat erejéig sem beszélt arról, hány diáknak van szüksége ilyen eszközre. Hány diák kapott. Hány diák nem tud csatlakozni az internethez. Csak alokálunk” dezbatálunk”rekomandálunk”.


Klaus Iohannis tavasszal szócsöve volt a választások elhalasztásának. Kimondta, nem szabad az emberek életével játszani. Igaz, az elején mindannyian sokkal jobban féltünk a járványtól, hiszen ismeretlen volt, nem tudtuk mivel nézünk szembe. Mostmár tudjuk, hogy maszkhordással, távolságtartással és kézmosással megfelelően védekezhetünk a megbetegedés ellen. Ennek jegyében szeptember végén meg is tartották a helyhatósági választásokat, mivel konszenzus alakult ki a pártok között a kérdésről. Bár sokan félelemből nem mentek el szavazni, az átlagemberrel rezonált az az üzenet, hogy szavazni nem sokkal veszélyesebb egy hétköznapi bevásárlásnál.

A decemberi voksolást illetően viszont áll a bál. A járvány fellángolására hivatkozva a szociáldemokraták hangot adtak aggodalmuknak, miszerint ekkora napi esetszám mellett embertelenség szavazni hívni a népet. Olyannyira nekimentek a témának, hogy kijelentették: Egy nap alatt többen haltak meg koronavírusban, mint a Colectiv-tragédiában (ami egy erősen bírált kijelentésnek bizonyult, hiszen a közhangulat mai napig Victor Pontat, akkori szociáldemokrata miniszterelnököt és Cristian Popescu Piedonet, az úgyszintén három rózsás párt színeiben megválasztott körzeti polgármestert okolja).


Míg a jobboldal, beleértve az RMDSZ-t, a decemberi dátumot támogatja, a baloldali pártok az elhalasztást akarják. Érthető módon, hiszen a közvéleménykutatások szerint jóval gyengébb eredményt érnének el, mint négy évvel ezelőtt, így az időhúzást választanák. A liberális kormány rendelete alapján marad a december. Hiába engedte meg az Alkotmánybíróság a parlamentnek, hogy döntsön a választások dátumáról, a labda mégis Iohannisnál van, aki eldöntheti, kihirdeti-e majd az új dátumot meghatározó törvényt.


Álljunk meg egy pillanatra. Mire megy ki a játék? Tavasszal, mikor a teljes politikum amellett állt, hogy a veszély elkerülése érdekében halasztani kell a választásokat, mind egyetértettünk. Szeptember 27-én, mikor minden politikus azt mondta, nem veszélyes szavazni, mi is elfogadtuk, egyetértettünk, hogy egy maszk meg kis kézfertőtlenítő segítségével teljes biztonságban gyakorolhatjuk alapvető állampolgári jogunkat. Most viszont, mikor a téma éles politikai vita tárgyát képezi, jogosan kérdőjelezzük meg a végső döntés legitimitását.

A szavazás veszélyessége már csak a politikai retorika része, csupán felszíni rétegét képezi tét teljességének. Kire fognak többen szavazni most, s ki tud még pár százalékpontot kicsikarni egy pár hónapos időhúzással? Nyilatkozatvihar, amely csak dörög és villámlik, az eső viszont máshol zuhog.


Ez a motívum a felsoroltak mellett sok más helyen is felbukkan. Amilyen a nép, olyan a vezetése, mondják sokan. Mégis számtalan példát sorolhatunk fel Európa szerte, országok, melyek hozzánk hasonlóan, alig harminc éve nevezhetik magukat demokráciának, de lepipálnak minket.


Két kérdéssel szeretném zárni rövid írásomat, mindenki döntse el, melyiket szeretné feltenni magának:

Kinek érdeke, hogy Románia ilyen gyenge állam legyen?

Mit tehetünk, hogy csendesítsük a nyilatkozatvihart?


Fotó: Serar Szabolcs

Főtámogató:

© 2020 Éter - Érted.