RomaNorma

Az online térben újraindult Érted Talks második adásában a sokak által érzékenynek talált roma téma kapcsán B. Szabó Zsolt beszélgetett el Kiss Tamás szociológus, kisebbségkutatóval, illetve András Lóránddal, a Hargita Megyei Mélyszegénység Munkacsoport koordinátorával. Az Érted közösségi szervezet adásában olyan témákat érintettek, mint a mélyszegénység, a szegregáció vagy az oktatás. Céljuk pedig az volt, hogy ezáltal közelebb kerüljünk a valósághoz, átlássunk az adatok és mítoszok ködén és betekinthessünk a helyzet mögött rejtőző indokokba, motivációkba.

Pilbáth Kincső


Sajnos napjainkban a roma téma eléggé érzékennyé vált, és az emberek nem igazán beszélnek róla, vagy ha igen, azt gyűlölködve teszik. Nem beszélnek róla, mert a politikai korrektség egyfajta korlátokat szab, így legtöbben inkább igyekeznek minimalizálni megjegyzéseiket. Ha azonban mégis beszédre szánják magukat, azt a közösségi médián keresztül teszik, ahol inkább gyűlöletbeszéd születik, hiszen a képernyő előtt a korlátok lebomlanak.

De hogyan kellene beszélni erről a közösségről? Az első, és legfontosabb talán az, hogy a roma kérdésre nem egy problémaként, de nem is egy jelenségként kell tekinteni. András Lóránd szavaival élve „ha azt mondjuk, hogy van a roma kérdés, az egy olyan fikció, egy olyan rózsaszín lufi, ami nem megfogható. Egyrészt rétegződések vannak, másrészt pedig emberekről beszélünk, akik közösségekben élnek, akik ugyanolyan problémákkal néznek szembe, mint mások. Itt sokkal inkább egy gazdasági és kulturális kérdésről kell beszélni.”


Felmerült az a kérdés is, hogy a közösség tagjai vajon problémaként élik-e meg a helyzetüket, és ha esetleg igen, ezen akarnak-e változtatni. Sokszor többségi szempontból úgy tekintenek a kisebbségekre, mint akik passzív módon befogadnak valami fajta politikát, és nem számolnak azzal, hogy maguk a kisebbségek is aktorok. A romák tekintetében, Kiss Tamás tapasztalatai szerint az érintettek véleményei sokszínűek, településenként változnak, tekintettel arra, hogy milyen intézmények működnek az adott településen. Elmondta, a roma közösségeken belül nagyon aktívak például a neoprotestáns kisegyházak, amelyek elmossák az etnikai különbségeket, ezáltal kialakulnak új közösségek, akik egy újfajta ideológiát követve már nem cigányok és magyarok lesznek, hanem mind egy felekezet tagjai. Ha léteznek tehát ilyen egységesítő intézmények, az együttélés elviselhetőbbé válik, azonban az is nagyon fontos, hogy közösségi szabályrendek alakuljanak ki, amelyeknek mindkét csoportnak meg kell felelnie. András Lóránd hozzáfűzte, ha a roma kérdéssel elkezd bárki foglalkozni, mindenekelőtt a legfontosabb a miértek megértése, és a perspektíva arra való irányítása, hogy az adott történéseknek mi lehet az oka.


Az egyenlőségre törekedni


A roma közösségek elterjedése nem újszerű, hiszen ezen kisebbségek évszázadokkal ezelőtt is tevékenykedtek. Akkoriban a székely falvakban egy konfliktusmentes együttélési modell létezett, amely alá- és fölérendeltségre alapult. Kiss Tamás szerint azonban az egyenlőtlenség előfeltevése az emberi jogok korában már nem egy fenntartható állapot. De nem tartható fent strukturálisan sem, ugyanis a fegyelmezési technikák – például mezőgazdasági munka kiszabása a kisebbségnek – is felbomlottak. Ma inkább egyenlőségre alapuló együttélési modellek szükségesek. András Lóránd kifejezte, ha csak a rendszerváltást nézzük, történt egy nagy liberalizáció, ezzel az ütemmel pedig az a közösség, akinek eleve nem voltak lehetőségei, nem tudott felzárkózni, és beleegyezését adta abba, hogy ő egy alárendelt minőségben az együttélési szabályokat betartja. Mára azonban ez nem mindenki esetében maradt meg, a lehetőségek tára is bővült, ugyanakkor történt egy tudatosodási folyamat is, amely során az egyén saját maga dönti el, hogy ő mit is szeretne csinálni, anélkül, hogy más alárendeltje lenne.


Sokszínűség a kultúrában


Mint minden népcsoportnak, természetesen a romáknak is vannak szokásai, motívumai. A Románia különböző térségeiben élő romák közössége azonban nem kezelhető egységes egészként - tisztázta András Lóránd - sokkal inkább a sokszínűségét kellene előtérbe helyezni, ennek a pozitív oldalait kihangsúlyozva. Így mondhatjuk azt, hogy a roma kultúra bemutatása is nehézzé válik, hiszen ezerféle szimbólumot tudnánk felsorolni, amelyek különböző csoportokat képviselnek. Például a bánffyhunyadi cigánypaloták funkciója, hogy a múlt rendszerben szeméttelepek mellett élő roma családok mobilitási pályáját bemutassa. Azt is érdemes azonban megemlíteni, hogy a roma közösségek többségének nincsenek ilyen határszimbólumai, mi több, ők azonosulni próbálnak a többség normáival.


Mélyszegénység


Mindamellett, hogy megemlítünk egy-két ilyen szimbólumot, beszélni kell arról is, hogy az ezeket képviselők többsége - de nemcsak - mélyszegénységben él, amely nincs kellőképpen kezelve. Megoldásként világszerte több ország, kormány is kidolgozott különféle stratégiákat, a lehetőségekhez mérten kell megnézni azt, hogy mikor milyen stratégiát alkalmazunk, hiszen nem mindegyik adaptálható. A szegénység okai a már említett rendszerváltás előtti időkből származnak.


A megyeszékhelyek, illetve bizonyos municípiumok a kommunizmus egésze alatt zárt városként működtek a romák számára - fejtette ki Kiss Tamás - ez adja a kulcsát annak, hogy most miért koncentrálódnak a perifériális régiókba, ahová annak idején beengedték őket. A makropolitikák, makrogazdsági folyamatok tehát - bár nem etnikusak - de etnicizálják a szegénységet.


Tudatosítás és oktatás


De mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez a kis közösség felzárkózhasson? András Lóránd szerint a tudatosítás folyamatának legfontosabb része az érzékenyítés, ehhez meg kell lennie egy közösségi akaratnak. Vagyis a miértek megválaszolását kell előtérbe helyezni, ahol mindkét fél megérti, hogy a másik miért viselkedik, cselekszik úgy, ahogy.


Azt kijelenthetjük, hogy az oktatás alapvető emberi jog, az értelmes társadalmi fellépés alapfeltétele. Ha azonban kutatni kezdünk, és megkérdezzük az érintetteket, nem az derül ki, hogy az oktatás egy reális életstratégia lenne, ugyanis a legtöbb sikeres roma nobilitási pályája nem az oktatáshoz kötődik. Ez természetesen nemcsak a romák oktatási kínálatának problémája. Ha az oktatás szerepét növelni akarjuk, az kétirányú folyamat kell, hogy legyen, az oktatási rendszer is át kell alakuljon.


Hétköznapi valóság


Az eddig érintett témák mellett nagyon fontos beszélni a közösség hétköznapi életéről, annak működéséről is. András Lóránd szerint - aki nap mint nap kapcsolatba kerül a közösség tagjaival - nagyon fontos a család funkcionális szerepe. Vagyis a családok nem azért jönnek létre, mert ez az elfogadott, ugyanis ott érezni lehet azt a szeretetet, ami kialakul. Hozzátette, bárki, aki úgy érzi, hogy az élete rossz sorban van, az menjen ki egy ilyen telepre, ahol szembesülhet egy másfajta realitással.


Csíksomlyói tűzeset


Az eddig felmerült, általános roma kérdések napjainkban még aktuálisabbá váltak, hiszen még a köztudatban él a január 7-i csíksomlyói tűzeset. A romániai tűzesetek közül talán ez az, amely utólag változásokhoz vezethet. András Lóránd elmondta, ez rávilágított egy olyan kényelmetlen kérdésre, amellyel évek óta senki nem akar foglalkozni, felhívta a figyelmet arra, hogy lehet másként is. Ugyanis saját maga tapasztalta azt a nagy erejű szolidaritást, amely a tűzesetet követő napokban jelen volt: az eset után órákkal mindenkit biztonságba helyeztek, elláttak élelemmel. Az arénában jelenleg 126 személy húzza meg magát - tudtuk meg András Lórándtól - akikben egy közös van: a bizonytalanság, hiszen nem tudják, mit hoz majd a holnap.


Minderre igyekeznek minél előbb megoldást találni, szociálismunkások, pszichológusok, szociálpedagógusok közvetítésével elindult egy konzultáció az állami szféra, a károsult közösség és a többségi közösség között, és egy közös kompromisszumos helyzet kidolgozásán ügyködnek: mindenki elmondhatja a maga véleményét és szakértői iránymutatással születnek meg - a maguk jellegét illetően tulajdonképpen politikai - döntések. András Lóránd hozzátette, ez egy hatalmas lehetőség, ugyanakkor felelősség is.


Közhelyek


A beszélgetés végén a meghívottak olyan romákhoz kapcsolódó megállapításokat, közhelyeket elemeztek, amelyek mindennapjaink részeként terjednek.


Az első idézetek Horváth-Kovács Szilárd, Amiről nem beszélünk, pedig kellene: Székelyföld romatelepei (https://itthon.transindex.ro/?cikk=28547) című cikkéből származnak:


  • Azzal a mondattal, miszerint „az érintettek nincsenek tisztában a jogaikkal, és a nekik járó szolgáltatásokkal. Olyasmiről van szó, ami alanyi jogon illeti meg őket: oktatás, egészségügyi alapszolgáltatások, és így tovább” mindkét meghívott egyetértett. Kiss Tamás szerint itt arról van szó tulajdonképpen, hogy milyen mértékben tudja a közösség tagjait egy emberi jogi diskurzus áthatni. András Lóránd hozzátette, az, hogy a roma közösség tagjai nincsenek tisztában a jogaikkal nem általános, hiszen a romániai társadalom nagy többsége nincsen tisztában sem a jogaival, sem a kötelezettségeivel.

  • Több embertől is hallhattuk a következő mondat igazságalapját: „...összefüggés van az iskolázottság és a gyerekek létszáma között: minél kevesebb iskoláztatáshoz fér hozzá valaki, annál több gyereke lesz.” Bár vannak olyan esetek, amikor a gyerekek létszáma anyagi biztonságot jelent, ez az esetek minimális százaléka – hívta fel a figyelmet András Lóránd. Hozzátette, a tapasztalatok többsége azt mutatja, hogy ez nem minden esetben van így.

  • Azzal is mindenki egyetértett, hogy „a nyilvános közbeszédben ez a téma nem jelenik meg a maga bonyolultságában, a maga realitásában[...] Az jelenik meg, hogy betörés volt, s az a kérdés, hogy cigányok voltak, és ezzel kész, téma lezárva.”

  • „Az etnikai kasztrendszerben a romák számára nem igazán adott az identitásválasztás lehetősége.” Kiss Tamás egyetértve a mondattal kifejtette, hogy az alá-fölérendeltségi viszonyban nem feltétlen azért maradt fent a cigányság egy csoportként, mert a csoportszolidaritást újra akarnák termelni, hanem egyszerűen azért, mert a többség romaként tekint rájuk. Ha egy roma személy ki akar törni ebből a státuszból, amelyre a többség pejoratívan tekint, kétszer, akár háromszor nagyobb erőfeszítésébe fog kerülni – tette hozzá András Lóránd.


A következő cikk, amely elemzésre került, Kiss Tamástól származik és az Iszonyatosan nagy konfliktus-potenciál van benne címet viseli. (Horváth-Kovács Szilárd cikke 2020. november 13., https://itthon.transindex.ro/?cikk=28724)

  • „Az erdélyi magyarok erőteljesebben idegenellenesek, mint akár a magyarországi, akár a romániai többség.” András Lóránd szerint a magyarok romák elleni ellenszenve a pszichológiával magyarázható. Mivel ők is kisebbségben élnek, amelyből sok hátrányuk származik, ösztönszerűen ugyanezt a megkülönböztetést adják tovább a náluk kisebb csoportnak. Kiss Tamás hozzátette, ennek köze van a magyarországi migrációs propagandának is, amelybe az erdélyi magyarok is intenzíven becsatlakoztak.

  • „Romának lenni a hétköznapokban alávetett státuszt és társadalmi stigmát jelent. Bizonyos értelemben ezt a romák is kénytelenek elfogadni, és nagymértékben interiorizálják a többség roma-képét[...] az <<egyenlőtlenség előfeltevését>> az alávetettek is elfogadják, legalábbis a többséggel való találkozási helyzetekben.” Kiss Tamás rámutatott arra, hogy ezt az alávetettek is elfogadják. Ez a kasztrendszer velejárója, a megvetés pedig generációról generációra adódik át. A többségnek azonban meg kellene értenie, hogy ez a fajta kasztrendszer fenntarthatatlan.


A beszélgetés célja tehát nem az volt, hogy bárkit is meggyőzzön valamiről, amit nem akar elfogadni. Csupán annyit kell tenni, hogy megértsük, mi történik ezekben a közösségekben. Ez nyilván nem egyszerű, hiszen ha beleszületünk egy olyan környezetbe, ahol előítéletes mondatokat hallunk, ahol a „ne cigánykodj” kifejezést mindenki érti, nem lesz meglepő, hogy a gyerek is megvetéssel fog nézni a cigányokra. Világos tehát, hogy a legtisztább környezetben is benne van, nem kell a teljes társadalom viselkedésén meglepődni. Magánszemélyként azonban mindenki tehet a változásért.


Ha pedig valaki a csíksomlyói károsultakon szeretne segíteni, azt is szívesen elfogadják. Jelenleg két civil szervezet (Caritas, Máltai szeretetszolgálat) önkéntesei heti rendszerességgel váltják egymást. Nagy segítség lenne, ha szakemberek - pszichológusok, pedagógusok bekapcsolódnának akár napi 8 órára is. Az önkénteseknek (https://caritas-ab.ro/onkentes-segitoket-keresunk-a.../ ) szállást és étkezést biztosít az önkormányzat. Ha pedig valaki nem tud az idejéből adni, a Gyulafehérvári Caritas bankszámlájára utalhat pénzt (https://caritas-ab.ro/hu/segitek/?t=13029), de akár élelem, gyógyszerek, vitaminok is hasznosak lehetnek. Ezzel pedig nemcsak a jelenlegi helyzetet, hanem egy folyamatot segítünk.


Kiss Tamás 1977-ben született Marosvásárhelyen, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Líceumban érettségizett, majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen diplomázott 2000-ben szociológia szakon. Ezt követően a budapesti Századvég Politikai Iskolában politikai szakértő diplomát szerzett 2002-ben, majd 2012-ben a Pécsi Tudományegyetem bölcsészkarán PhD fokozatot. A kisebbségek vizsgálatát övező munkáján túlmenően olyan témákban is végzett kutatásokat, mint Székelyföld turisztikai régiói, a Székelyföldön kívüli magyar oktatás, az erdélyi magyar fiatalok társadalmi helyzete és elvárásai.


András Lóránd 1986-ban született Csíkszeredában. 2010-ben államvizsgázott szociológia szakon, vidékfejlesztés szakirányon. Egy év útkeresést követően a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány munkatársa lett, ahol két kollégájával közösen vezettek egy projektet, amelynek célja a magyar és cigány közösség közötti viszony stabilizálása. 2009 óta, többnyire Udvarhelyszéken, közösségszervezéssel foglalkozik, amely alapvetően rendezvényszervezésben, szakmai tanácsadásban nyilvánul meg, mindez néptáncoktatással egészül ki. 2015-től 2018-ig a Gyulafehérvári Caritasnál dolgozott közösségi facilitátor pozícióban. 2018-tól a Romániai Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozik projektvezetőként, projektmenedzser a Máréfalvi Rozetta Ifjúsági Egyesületnél, valamint a Hargita Megyei Mélyszegénység Munkacsoport koordinátora.