Gondolom, sokak számára ismerős lehet a hygge vagy a lykke dán életfelfogás. Természetesen a finnek se maradnak el, hiszen náluk a sisu (ejtsd: szi-szu) egy olyan gondolkodásmód, amely a megpróbáltatásokat könnyen elviselő, szívós határozottságot feltételez, és amely megtaníthat arra, hogy hogyan lehet a kihívásokat lehetőséggé formálni, vagy azt, hogy hogyan kell akkor is továbbharcolni, amikor már mindenki más feladta. Katja Pantzar a Sisu és én – Hogyan találtam meg önmagam? című könyvében tömören megfogalmazott, biztató szavai löketet adhatnak a monoton mindennapok túléléséhez.
Mihály Kriszta-Kinga
Bevallom őszintén, hogy hiába néztem utána a könyvnek, teljesen meglepődtem, amikor igazából egy személyiségfejlesztő könyv kezdett kibontakozni a történetből - egy fiktív történetre számítottam. Ennek ellenére kellemes meglepetés volt.
Katja Pantzar egy finn író, szerkesztő és újságíró, aki torontói felszínes, depressziós és szorongós élete után Finnországban kezdett új életet, és megismerkedett a sisuval, ami egy ősi finn koncepció - története az 1500-as évekig nyúl vissza. A jelenségről már számos tanulmány is készül, azonban ez a kötet sokkal közvetlenebb és fogyaszthatóbb hangnemben íródott. A könyv tíz fejezete pedig bemutatja, hogyan fedezte fel a szerző ezt az érdekes életszemléletet különféle módszerekkel. Többek közt a téli úszás jótékony hatásait, a szaunát, az erdei séta jótéteményeit, az északi racionális fogyás módját taglalja. Emellett kiemeli az állandó biciklizést, az örökös mozgást, de például a minimalista, minőségi és fenntartható életstílust is.
A fejezetek egyszerű felépítésűek, de hasonlóak. Pantzar mindegyik témájában tudományos statisztikákkal és interjú alanyokkal dolgozik, hogy minél hitelesebb és objektív információval szolgáljon, néha pedig saját megemlékezéseiből és saját tapasztalatait felidézve próbálja megragadni és bemutatni a sisu jelenséget.
Az író saját meghatározása szerint „a sisu egy bátor életfelfogás, amely örömmel fogadja a kisebb-nagyobb kihívásokat; a sisu kitartás a nehéz időkben, nyitottság az új dolgokra, a kísérletezésre és a határaink feszegetésére – legyenek azok fizikaiak, mentálisak vagy érzelmiek –, a gyakorlatias megoldások és az előrejutás lehetőségének keresésre, szívósságunk és rugalmasságunk fejlesztése.„
Így pedig végül is kiderül, hogy nem feltétlenül kell Finnországban élni vagy utazni, ahhoz hogy a sisu ’elkapjon’, hanem bárhol ki lehet fejleszteni ezt a szívósságot, és bátrabban nekiveselkedni a szürke és mostanában különösen nehéz mindennapokhoz.