A hátrahagyottak képes arra, hogy a néző a legmélyebb fájdalommal tudja átérezni azt a kétségbeesést, amelyet a karakterek gyakran éreznek, mert egyértelmű, hogy ez a sorozat nem az összeborulásról és vidám, önfeledt pillanatokról szól.
Tamás Róbert
A hátrahagyottak (The leftovers) egy 2014-től 2017-ig futó HBO-s sorozat, amelyért a kultikussá vált Lost készítője, Damon Lindelof felelt. Az első részben egy évfordulóra való készülődést követhetünk nyomon, harmadik éve, hogy a Föld lakosságának két százaléka egyik pillanatról a másikra eltűnt, mindenféle magyarázat vagy jel nélkül. Senki sem tudja, hogy mi történt velük és később sem derül ki, a sorozat cselekménye erre épül, de nem erről szól, hanem a veszteségekről és a gyászról, amellyel a karaktereknek meg kell birkózniuk. Nincsenek magyarázatok, sem megoldások, több millió ember egyik percről a másikra eltűnik (pontosabban a testük és az, amit épp viseltek, de személyes tárgyaik, földi nyomaik megmaradnak), a karakterek pedig szembesülnek egy olyan szituációval, ami a halálnál is húsbavágóbb fájdalmat okoz, hiszen olyankor legalább egy testtől búcsút lehet venni, itt azonban ilyesmire sincs lehetőség.
Ahogy sejteni lehet, minden karakter másképp dolgozza fel a történteket. A főszereplő, Kevin (Justin Theroux) rendőr egy amerikai kisvárosban, a családja szerencsésnek mondható, hiszen a szűk körből senki sem távozott el. Ennek ellenére az élete mégis kisiklik, amikor felesége, Laurie (Amy Brenneman) a történtek után csatlakozik a Bűnös maradék nevezetű szektához, melynek feltett szándéka emlékeztetni az embereket, hogy ami megtörtént, nem hiába történt, és akik nem távoztak el, azok nem érdemelték azt meg. A szekta tagjai nem szólalnak meg, fehér ruhában sétálgatnak a városban és folyton dohányoznak.
Egy másik kiemelt karakter Nora (Carrie Con), akinek eltávozott a férje és két gyereke is, és aki a történtek után az önkormányzatnál kezd dolgozni, napjai nagy részében olyan családokat látogat meg, amelyeknél valamelyik családtag eltávozott és így nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Nora így próbál megbékélni a tragédiájával, mivel láthatja, hogy nem csak ő vesztette el majdnem a teljes családját. Azért csak majdnem a teljes családját, mert a bátyja, Matt (Christopher Eccleston), aki lelkészként tevékenykedik, nem távozott el, azonban a végzetes napon történtek következményeként szeretett neje vegetatív állapotba került, így nem csak lelkészként kell helytállnia egy kritikus időszakban, de élete is válságba került, miközben próbálja a történteket Isten tervei és jócselekedetei közé beilleszteni. A három évadot megélt sorozat első évadja Tom Perotta regényén alapszik, a második és harmadik évadot már közösen írják Lindelof-fal, ami nagyon megdobja a sorozat amúgy is magas kezdeti színvonalát.
Az első évadban azt láthatjuk, hogy miként próbálnak túljutni a karakterek a történteken, miközben Kevin, Nora és Matt életén kívül nyomon követjük más karakterek életét is, köztük egy istenjelöltét, aki szerint az Ő fia lesz majd az igazi megváltó és hoz megbékélést a világra. A másodikban is ezekkel a karakterekkel találkozhatunk, a helyszín az egyetlen olyan város Amerikában, ahonnan senki sem távozott el, a neve Miracle. Számomra a harmadik évad az igazi etalonja a sorozatnak, amikor Kevin eljut Ausztráliába és olyan biblikus megéléseket tapasztal, amelyek arra engednek következtetni, hogy elkövetkezendőben van egy újabb nagy árvíz, amelyet csak ő tudna megállítani, mint a kiválasztott. A rövid történetismertetés következménye lehet az, hogy nem annak gondolnánk a sorozatot, ami, viszont az elsődleges cselekmény csak megágyaz annak, amiről a sorozat igazán szól, a veszteségeink feldolgozásáról, és ezekről így, egy világjárvány közepén mindenkinek vannak gondolatai, rosszabb esetben megélései.
Számomra a sorozattörténelem egyik legkiemelkedőbb darabja, amelynek főcímét a legjobbnak tartom, amit valaha láttam (https://www.youtube.com/watch?v=fRyirVgs1yc&ab_channel=DanielKarwala), a sorozat zenéjéért pedig Max Richter felelt, aki csodálatos munkát végzett. A hátrahagyottak képes arra, hogy a néző a legmélyebb fájdalommal tudja átérezni azt a kétségbeesést, amelyet a karakterek gyakran éreznek, mert egyértelmű, hogy ez a sorozat nem az összeborulásról és vidám, önfeledt pillanatokról szól. De esélyt adva neki, megmutatja mit jelent a fájdalom és megtanítja, hogy a gyászban nem vagyunk egyedül.
Előzetes az első évadhoz: