Szabó Katalin, a zágoni tornászcsillag

1984, torna

Románia, a játékok lejártával, az éremtáblázat második helyével dicsekedhetett, a dobogó harmadik helyére szorítva a Német Szövetségi Köztársaságot. Mondanom sem kell, a maga négy aranyérmével (ez a teljesítmény csupán három másik tornásznőnek sikerült a történelem során), Szabó Katalinnak hatalmas szerepe volt Románia dicsőségének kivívásában.

Horváth-Kovács Mátyás


Los Angeles, 1984, torna


Molnár Endre és Lőrincz Márton után ideje egy női sportolót is bemutatnunk. Ő négy olimpiai aranyérmével Erdély legeredményesebb magyar sportolójának számít. Nem másról van szó, mint Szabó Katalinról, aki az 1984-es olimpiai játékokon Los Angelesben érte el ezt a hihetetlen eredményt.


Az a bizonyos ’84-es olimpia több okból kifolyólag is különleges volt, hiszen Magyarország nem képviseltette magát az ötkarikás játékokon, de még a Magyar Rádió és a Magyar Televízió is csak korlátozottan számolhatott be a játékokról, élő közvetítések nem is voltak egyáltalán. Ennek az oka politikai jellegű, hiszen ezt az olimpiát a szocialista tömbbe tartozó, illetve velük szoros gazdasági kapcsolatban lévő országok bojkottálták, köztük Magyarország is. Mindezt azért, mert a Szovjetunió így kívánt válaszolni az 1980-as moszkvai olimpiai bojkottra, amikor ugyanis az Egyesült Államok vezetésével további, több mint 50 állam nem kívánt versenyzőt küldeni a szovjetek által rendezett eseményre. Románia és Jugoszlávia nem bojkottált, így részt vett az olimpián. A politikai viszályok ellenére 140 nemzet, megközelítőleg hétezer versenyzője küzdött meg a 221 olimpiai bajnoki címért. Románia, a játékok lejártával, az éremtáblázat második helyével dicsekedhetett, a dobogó harmadik helyére szorítva a Német Szövetségi Köztársaságot. Mondanom sem kell, a maga négy aranyérmével (ez a teljesítmény csupán három másik tornásznőnek sikerült a történelem során), Szabó Katalinnak hatalmas szerepe volt Románia dicsőségének kivívásában.


Kati 1968. január 22-én született a székelyföldi Zágonban, ahol hat éves koráig nevelkedett. Érdekességként meg lehet említeni, hogy az óvoda ahova kisgyermekként járt, ma már az ő nevét viseli. A Zágontól való elválást követően a Bákó megyei ónfalvi, majd pedig a Hunyad megyei dévai tornaiskolába került, ahol saját vallomása szerint a tornászlányoknak „nagyon kemény“ életük volt. A napi 8-10 órás edzésprogram mellett a szünidőkben sem szabadott hazamenniük, el voltak zárva a világ elől, csupán a munka és a teljesítmény számított. A keménység viszont meghozta a gyümölcsét, hiszen Kati 1983-ban és 1984-ben tizenhétszer mutatott be hibátlan, tíz pontot érő gyakorlatot különböző nemzetközi versenyeken. 1987-ben váratlanul visszavonult és a Bukaresti Egyetem Sport és Testnevelés karán kezdett el tanulni. Miután megszerezte oklevelét, Déván edzősködött. 1991-ben összeházasodott jelenlegi férjével, Tamás Krisztiánnal, akivel (és két fiúgyermekükkel) Franciaországban élnek a mai napig. Kati minden évben a nyarat Zágonban tölti, nagyon szeret itthon, Székelyföldön lenni, hiszen élete során nem sokat tartózkodhatott szülőföldjén.


Érdekességképpen annyit még hozzátennék, hogy a román sportvilág nagyon kevésszer emlegeti a romániai színekben tevékeny sportolónőt, mintha csak Nadia Comăneci árnyéka lenne. Hogy miért történik mindez, saját elmondása szerint, őmaga sem érti, viszont így is sikerült megkapnia a román sport legmagasabb kitüntetését, a Sport Érdemrend I. fokozatát.


2018-ban jelent meg Csinta Samu: Az ötödik szer - Szabó Kati életei című könyve, amelyet a zágoni büszkeség tiszteletére írt a Krónika volt főszerkesztője. Mindenkinek ajánlom, aki kíváncsi arra, hogy milyen élete volt egy székelyföldi tornászlánynak a román sportvilág berkeiben.

Főtámogató:

© 2020 Éter - Érted.