Ötödik helyen végzett a magyar férfi kézilabda-válogatott az egyiptomi világbajnokságon, miután a negyeddöntőben, hosszabbítás után vereséget szenvedett Franciaországtól. A magyar válogatott ezzel történetének harmadik legjobb világbajnoki szereplését érte el, az 1986-os ezüstérem és az 1997-es negyedik hely után.
Magyari Mátyás
Az Egyiptomban megrendezett torna az első férfi kézilabda-világbajnokság volt, amelyen 32 csapat vett részt, így a rendezvény lebonyolítása is valamelyest megváltozott. Az elmúlt időszakban – a 2019-es év kivételével – a csoportkört egyből az egyenes kieséses szakasz követte, idén – és az idei világbajnokságra való felkészülés gyanánt 2019-ben is – a csoportkör legjobb csapatai egy középdöntős csoportba jutottak tovább, amelynek első két helyezettje kerülhetett a végjátékba, jelen esetben a negyeddöntőbe.
A Gulyás István vezette magyar válogatott is a negyeddöntőbe jutást tűzte ki célul magának, amely egészen elérhetőnek tűnt, főként a csoportkörök kedvező sorsolása után, ahol ráadásul a mérkőzések is igen kedvező sorrendben követték egymást. A magyar csapatnak a torna első szakaszában a világbajnokságokon egyaránt újonc Zöld-foki Köztársasággal és Uruguay-jal kellett megmérkőznie. Az első igazi erőpróba a csoportkör utolsó, Németország elleni találkozója volt. A középdöntőbe a csoportkör első három helyezettje juthatott tovább, ahol egy másik csoport első három helyezettjével kellett megküzdeniük.
A koronavírus-járvány miatt meccshiányban szenvedő magyar fiúk számára az első két találkozó a játékba rázódást szolgálta. A Zöld-foki Köztársaság egy nagyon atletikus és fizikálisan erős csapatot vonultatott ki a pályára, így őket a vártnál nehezebben, „csak” hét góllal, 34-27-re tudta felülmúlni a magyar együttes. Tény, hogy a legveszélyesebb játékosuk a híres Korona Vírus volt, aki számos csapattársat kiszorított az afrikai együttesből és félő volt, hogy a magyar válogatott néhány tagját is a pálya szélére kényszeríti majd. Szerencsére Gulyás István és stábja még épp időben benevezte a keretbe Test Antalt, becenevén Antit, aki vállalta a játékot azok helyett, akikre Korona úr veszélyes lett volna.
Ettől Korona Vírus annyira dühbe gurult, hogy addig-addig keserítette csapattársai életét, mígnem kevesebben vállalták volna miatta a játékot, mint amennyi az előírtak szerint kötelező lett volna egy mérkőzésen való részvételhez. Ebből kifolyólag a Zöld-foki Köztársaságnak sajnos vissza kellett lépnie a küzdelmektől, így biztossá vált, hogy Németország, Magyarország és Uruguay vehet majd részt a középdöntőben. A viccet félretéve pedig, egy teljes erejében levő szigetországi együttes akár komoly gondokat is okozhatott volna bárkinek a mezőnyben.
A következő találkozón a sokkal szerényebb játékerőt képviselő Uruguay csapatával mérkőzött meg a magyar válogatott. Ezen a párharcon már azok is pályára léptek, akik az előző fordulóban a padról vagy a lelátóról figyelték az eseményeket, hogy ne fertőződjenek meg a koronavírussal. A szakmai stáb mindenkinek megpróbált lehetőséget biztosítani a formába lendülésre. Bár a csapat forgatása miatt a félidőben „csak” nyolc gól volt a különbség a két válogatott között, a Gulyás-legénység a második játékrészben egy-két sebességi fokozattal feljebb kapcsolt és végül 44-18-ra győzte le dél-amerikai ellenfelét.
A németek elleni mérkőzés a csoportkör utolsó fordulójában több szempontból is kulcsfontosságú volt. Egyrészt, mivel egy hasonló kaliberű csapattal találkozott a magyar sereg, a szakmai stáb valós képet kaphatott a játékosok képességeiről és a csapat esélyeiről. Másrészt, a csoportkörből középdöntőbe jutó csapatok egymás elleni eredményeiket magukkal viszik a további szakaszba, így egyáltalán nem volt mellékes a folytatás szempontjából, hogy csak az Uruguay elleni győzelemért járó 2, vagy a németek esetleges legyőzésével begyűjtött 4 ponttal várhatják a fiúk a középdöntőt. Harmadrészt, a csoportkör első helyezettjének a középdöntő első két fordulójában a keresztcsoport harmadik, majd második helyezettjével kellett megküzdenie, így jó esélye volt arra, hogy a legutolsó forduló előtt bebiztosítsa továbbjutását a végjátékba.
Ebben a szellemben lépett pályára a feltüzelt magyar válogatott január 19-én, Gízában, Németország ellen. Szokásával ellentétben igen jól kezdett a csapat, 5-5-ös állás után lépcsőzetesen kidolgozott egy öt gólos előnyt, ám az első félidő végére a németeknek sikerült 15-10-ről 15-14-re felzárkózniuk. A fordulás után a két gárda fej-fej mellett haladt, ám az előnyt rendre a magyar együttes szerezte meg, mígnem, a végjátékhoz közeledve, 23-22 után a német válogatott 23-24-re módosította a mérkőzés állását. Őrült hajrá következett. A germánok 25-26-ra még vezettek, ám a magyar fiúk, Máthé Dominik és Bánhidi Bence vezérletével egyenlíteni, majd fordítani tudtak. 27-26, az előny megvolt, de a mérkőzés még nem ért véget. A németek kétszer is egyenlítettek, sőt, a magyar válogatott emberhátrányba is került Ancsin Gábor kiállítása miatt. 28-28-nál, kevesebb, mint egy perccel a vége előtt azonban a Gulyás-ifjaknál volt a labda. A magyar stáb időt kért, a megbeszélt figurát azonban levédekezték a németek. Ekkor Lékai Mátéhoz került a játékszer, aki utolsó erejével körbefutotta ellenfelét és hatalmas lendülettel a kapuba durrantott. 29-28, hatalmas győzelem. A magyar válogatott százszázalékos teljesítménnyel jutott a középdöntőbe!
A magyar válogatott öröme a németek elleni győzelem után
A torna második szakaszában a három továbbjutó csapatnak, Magyarországnak, Németországnak és Uruguay-nak Spanyolországgal, Lengyelországgal és Brazíliával kellett megvívnia. Magyarország ugye 4 pontot vihetett magával az előző fordulóból, Németország Uruguay legyőzésével 2-t, a dél-amerikaiak pedig egyet sem. Spanyolország a lengyelek elleni győzelemmel és a brazilok elleni döntetlennel három pontot gyűjtött össze az előző fordulóban, Lengyelország azonban legyőzte Brazíliát, így a szlávok két ponttal érkeztek a középdöntőre, Brazíliának pedig meg kellett elégednie a spanyolok ellen (egyébként a várakozások ellenére) szerzett 1 ponttal. Mindez azt is jelentette, hogy a magyarok a középdöntős csoport éléről várhatták a folytatást.
Bár úgy Brazília, mint Lengyelország Uruguay-nál sokkal komolyabb játékerőt képvisel, mindkét válogatott elleni találkozót esélyesként várhatta a magyar nemzeti csapat. A papírforma mindkét mérkőzésen érvényesült is, a magyar válogatott hihetetlen magabiztosságról tanúbizonyságot téve, a találkozók első néhány percétől eltekintve végig vezetve múlta felül ellenfeleit, Brazíliát 29-23-ra, Lengyelországot 30-26-ra. A két győzelem nem csak azt szolgálta, hogy a magyar válogatott tagjai minél jobban összeszokjanak egymással a pályán, hanem egyben azt is jelentette, hogy az utolsó, Spanyolország elleni mérkőzés eredményétől függetlenül Magyarország a negyeddöntő résztvevője lesz, így eléri a kitűzött célját. A kézilabda-válogatott egyébként 1986 óta nem kezdett ilyen jól, ötből öt mérkőzést megnyerve egy világbajnokságon, akkor ugye éremmel is tértek haza a tornáról.
Győzelem a lengyelek ellen, megvan a negyeddöntő!
A negyeddöntő elérésével a lelkesedés nem lankadt, sőt! A fiúk és az edzői stáb egyre éhesebb lett a sikerre, a folytatásra való rápihenés érdekében pedig úgy döntöttek, hogy a spanyolok elleni, csoportelsőségről döntő mérkőzésen az addig legtöbb időt pályán töltő játékosok, Mikler Roland, Lékai Máté, Bánhidi Bence vagy Sipos Adrián nem fognak játszani (utóbbi azért a meccskeretben ott volt, vészhelyzet esetére). A csoportelsőség tétje igazából az volt, hogy a legjobb nyolc csapat között Franciaország vagy Norvégia lesz Magyarország ellenfele. Nos, Franciaország lett, hiszen a spanyolok 36-28-ra elpüfölték a tartalékos, kevésbé összeszokott játékosok alkotta, sokat hibázó magyar csapatot. A franciák a mérkőzés előtt azt hajtogatták, hogy azért nem játszottak a magyarok legjobbjai, hogy elkerüljék Norvégiát a negyeddöntőben. Hát a fenét! Mégis ki akarna a világsztárokkal telepakolt Franciaországgal mérkőzni a négybe jutásért?
Mindenesetre a szerdai negyeddöntőben eleinte úgy tűnt, hogy Lékaiék pihentetése meghozta a kívánt hatást. A magyar válogatott fergetegesen kezdett, tíz perc után 7-1-re vezetett. Bevallom, sosem láttam így kézilabdázni a magyar csapatot, mint ebben az első tíz percben. És ekkor, bár nagyon erős csapat a francia, és sejtettem, hogy az idő múlásával egyre közelebb zárkóznak majd, azt hittem, hogy innen nekik sincs visszaút. A felzárkózás azonban idő előtt megtörtént. 9-3-nál még hat góllal vezetett a magyar nemzeti csapat, ám egy közel 10 perces magyar gólcsend után, a huszadik perc környékén már 9-8 állt a tabellán. Szerencsére pont ekkor sikerült kikecmeregniük a fiúknak a gödörből, a franciák nemhogy egyenlíteni nem tudtak, hanem egy kissé ismét leszakadtak. Félidei állás: 14-12 Magyarország javára.
A magyar együttesnek a második játékrész első tíz percében nagyjából sikerült tartania ezt a két gólos különbséget, aztán egy újabb hullámvölgy következett és a franciák megfordították a mérkőzést. A találkozó ezután szinuszgörbe-szerűen alakult, a francia válogatott többször is elhúzott két góllal, a magyarok nagy nehezen visszakapaszkodtak, de ahogy kiegyenlítettek, pillanatok alatt újra két gól volt a különbség a franciák javára. Aztán mikor hárommal is sikerült elmenniük, úgy tűnt, hogy itt a vége. De nem volt! A magyar csapat kinyitotta a védekezését, Pedro Rodríguez zavarta jó magasan a francia támadásokat, amelyekből 30-27 után nem született újabb gól. Született viszont két csodálatos magyar labdaszerzés, amelyek után Bóka Bendegúz pattintotta be gyorsan a 27. és 28. gólt, majd két Mikler-védés, amelyek következtében előbb Máthé Dominik volt átlövésből eredményes, majd Bánhidi Bence egyenlített. A franciáknak 20 másodperce maradt, de jó volt a magyar védekezés, nem talált be senki. 30-30! Jöhetett a hosszabbítás!
A ráadás első perceiben úgy tűnt, hogy sikerül átmenteni az utolsó percek lendületét és elhúzni a franciáktól. A gallok kihagytak egy hetest, amelyet követően Bodó Richárd zúdított egy hatalmas gólt, így újra a magyaroknál volt az előny. Sajnos nem sokáig, hiszen rögtön egyenlítettek és fordítottak a franciák. A meglovagolt hullámhegy Máthé Dominik kihagyott hetesével a végéhez ért. A hosszabbítás első félidejében még csak egygólos hátrányban volt a magyar válogatott, de a második játékrészben már nem tudta megszorongatni a franciákat, többször eladták a labdát, vagy épp a kapufa segítette ki több ízben is a kékeket. Végül három góllal, 35-32-re nyertek a franciák.
A negyeddöntőbeli vereség ellenére rendkívül bíztató volt a magyar csapat szereplése a tornán: a rendes játékidőben csak azoktól a spanyoloktól szenvedett vereséget, akik ellen a tartalékok léptek pályára; három gólos hátrányból felállva hosszabbításra kényszerítette a franciákat a legjobb nyolc között; magabiztosan győzte le Lengyelországot és Brazíliát és egy lélektanilag is nagyon fontos győzelmet aratott Németország fölött. Az itt gyűjtött tapasztalatok birtokában nagy reményekkel vághat neki a magyar keret a 2022-ben sorra kerülő, részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra való felkészülésnek. Bár az európai kontinensviadal gyakran magasabb nívójú, mint egy világbajnokság, reális cél lehet a férfi Európa-bajnokságok történetében elért eddigi legmagasabb magyar helyezés, a hatodik hely megszerzése vagy felülmúlása is. Amint a Franciaország elleni mérkőzés lefújását követően Lékai Máté nyilatkozott: „Ennek a csapatnak arca, taktikája, elképzelése van!”, így már-már mondhatni Európa és a világ legjobb csapatai közé tartozik. Zárásként ismerkedjünk meg azokkal a játékosokkal, akikre ez a világbajnoki ötödik helyezett magyar csapat épül és akiknek a 2022-es kontinenstornán egy hatalmas eredmény eléréséért szurkolhatunk!
Mikler Roland
A magyar válogatott csapatkapitánya, első számú hálóőre és a maga 36 évével legidősebb játékosa. Évek óta meghatározó tagja a magyar keretnek, hiszen folyamatosan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt. Ez a mostani világbajnokságon sem volt másképp. A kapuját eltaláló lövések 30%-át hárította, sokszor kiszolgáltatott helyzetben védett parádésan. A brazilok és a lengyelek ellen szinte minden szélről érkező lövést megfogott, a franciák elleni első félidőben pedig úgy védett, mint egy földönkívüli. Cseréi a világbajnokságon Székely Márton és Borbély Ádám.
Sipos Adrián
A védelem oszlopa, a tapasztaltabb játékosok közé tartozik. Nagyon nagy szerepe van a magyar válogatott védelmének stabilizálásában, összefogásában. Bánhidi Bencével védekezésben egy nagyon nehezen áthatolható falat alkotnak. Bár a Zöld-foki Köztársaság ellen háromszor is kiállították két percre, így kipontozódott, a hátralevő meccseken összesen kellett ennyiszer kiállnia, igaz ebből kétszer a negyeddöntőben. Támadásban csak alkalomadtán jut szerep neki: a világbajnokságon három lövése volt. Mindháromból gól született!
Bánhidi Bence
Egyes szakmai vélemények szerint a világ legkomplexebb, legjobb beállója. Úgy támadásban, mint védekezésben fontos feladata van a csapatban és mindkettőt világklasszis módon hajtja végre. A franciák elleni negyeddöntőben 6 gólt szerzett és lett a mérkőzés legjobbja, a németek elleni sikerből 8 góllal vette ki a részét. A labdák úgy ragadnak a kezéhez, mintha mágnes lenne rajta. És még mindig csak 25 éves! A cseréje ezen a világbajnokságon a piszkosul fiatal Rosta Miklós, aki nagyon szépen megoldotta feladatát, amikor Bánhidinek pihenőidőre volt szüksége.
Szita Zoltán
A fontos meccseken balátlövő poszton ő volt a kezdőcsapat tagja, de nagyjából ugyanannyi időt töltött a pályán, mint cseréje, Bodó Richárd. Úgy Szitának, mint Bodónak félelmetes keze van, ha elkapják a fonalat, óriási gólokkal szokták örvendeztetni a magyar szurkolókat. Szita mindössze 22 éves, nagyon ígéretes jövő áll előtte. A negyeddöntőben a második félidei felzárkózás során szerzett fontos gólokat. Védjegye az ún. elnézős passz, amikor úgy juttatja el csapattársához a labdát, hogy közben tekintetét másra szegezi.
Bóka Bendegúz
A magyar válogatott első számú balszélsője még mindig egészen fiatalnak mondható a maga 27 évével. A világbajnokságon a fontosabb meccseken ő kezdett, de Stefan Sunajko személyében kiváló helyettese volt. Az idei tornán a magyar csapat játéka nem a szélsőkre összpontosult, így sokszor helyzetig sem juthatott el a mérkőzéseken, hiszen nem kapott labdát csapattársaitól. Legfontosabb tulajdonsága azonban, hogy amikor helyzetbe kerül, szinte mindig gólt szerez belőle. A franciák elleni felzárkózás egyik kulcsszereplője volt, 5 gólt szerzett a mérkőzésen.
Máthé Dominik
A még mindig csak 21 éves jobbátlövő már erre a világbajnokságra is a magyar válogatott egyik vezéregyéniségévé nőtte ki magát. A norvég bajnokságban pallérozódó Máthé az elmúlt egy évben elegendő tapasztalatot gyűjtött ahhoz, hogy a kulcsfontosságú pillanatokban az ő lövéseire támaszkodhasson a csapat. Átlövései félelmetes erejűek és a heteseket is igen magas hatékonysággal értékesíti. Egyiptomban például csak egyet hibázott, igaz, pont a franciák ellen. Amikor pihent, a tapasztalt Ancsin Gábor játszott helyette, akinek szintén bombaerős a keze.
Hornyák Péter
Bár a világbajnokságon talán inkább a tapasztalt Pedro Rodríguez számított első számú jobbszélsőnek, akinek a franciák elleni nyitott védekezésben is kulcsszerepe volt, Hornyák teljesítménye sokkal kiegyensúlyozottabb volt. Bókához hasonlóan Hornyák is igen nagy hatékonysággal értékesíti a ritkán kialakuló helyzeteit és igen gyakran szerez labdákat is. Bár a franciák ellen bejött a sok helyzetet elhibázó Pedro helyett, nem kapott labdát, így gólokkal nem tudott hozzájárulni a magyar válogatott teljesítményéhez.
Lékai Máté
A magyar válogatott tapasztalt, 32 éves irányítójának nagyon fontos szerep jut a sikerek kiharcolásában. Amellett, hogy nagy hatékonysággal találja meg a beállót, nagyon gyorslábú játékos, így könnyen a védői mögé tud kerülni, amint a németek elleni mérkőzés utolsó pillanataiban is láthattuk. Ugyanakkor elképesztően jól lő talpról, az így eleresztett labdáinak gyorsasága a TGV-vonatok sebességével vetekszik. Cseréje ezen a világbajnokságon Győri Mátyás volt, aki inkább a papíron könnyebb ellenfelekkel szemben kapott lehetőséget, amit 4-5 góllal meg is hálált.
A világbajnokság magyar keretének tagja volt még: a formán kívül lévő, tapasztalt Balogh Zsolt, illetve Nagy Bence, Petar Topic és Hanusz Egon is.
Minden cikkben megjelent kép a Magyar Kézilabda Szövetség hivatalos weboldaláról származik.