A csillagászok körében, majd később a közösségi médiában is nagy port kavart a júliusi, szabad szemmel látható, üstökös. Annak ellenére, hogy az időjárás egyáltalán nem könnyíti meg az üstökös égbolton való keresését, érdemes résen lenni, mert évtizedek óta nem volt részünk olyan látványban, mint ezen a nyáron.
Simon-Zsók Anett
Üstökös a felhők közt (szerző felvétele)
Annak, aki nyomon követi a csillagászattal foglalkozó híroldalakat, nem újdonság, hogy júliusban ritka égi jelenséget figyelhetünk meg a horziont közelében. Tavasszal két szépreményű üstökös is szétesett, mire láthattuk volna, most viszont a C/2020 F3 (NEOWISE) jelű üstökös fényszennyezéstől mentes terülteten akár szabad szemmel is megfigyelhető.
A csillagos égbolt leglátványosabb jelenségei közé tartoznak a szabad szemmel is látható üstökösök. (Nem összetévesztendő az égbolton pár másodpercig felvillanó jelenségekkel. A meteor, népiesen hullócsillag, az a fényjelenség, amelyet az űrben keringő kisebb kövek, porszemek keltenek a Föld légkörébe belépve, miközben, a nagy sebesség miatti súrlódástól felizzva, ionizálják azt.) Visszatérve az üstökösökre, a fényes, alakjukat és helyüket napról napra változtató égitestek eredete sokáig rejtélynek bizonyult. Ma már tudjuk, hogy az üstökösök a Naprendszer távoli vidékeiről, a bolygókon túlról érkeznek hozzánk. Magjuk mindössze néhány km átmérőjű, amely jeget és port tartalmaz. Ez a jég, a Nap felé közeledve, az óriásbolygók térségében a napsugárzás hatására szublimálni kezd. A felszabaduló gáz és a kiszabaduló porszemcsék hatalmas, több százezer km átmérőjű, ám rendkívül ritka felhőt képeznek a mag körül, ezt nevezzük kómának. Ebből alakul ki a csóva, amely a napszél hatására mindig a Nappal ellentétes irányba mutat, hossza pedig elérheti a 100 millió km-t.
Hajnali üstökös (szerző felvétele)
A C/2020 F3 (NEOWISE) üstököst a NASA által üzemeltetett WISE (Wide Field Infrared Survey Explorer) infravörös égboltfelmérő űrtávcsövének meghosszabbított programja, a NEOWISE (Near-Earth Object WISE) földközeli objektumok felderítésének keretében fedezték fel 2020. március 27-én. A felfedezésekor az üstökös még a déli égbolton, a Puppis (Hajófar) csillagképben látszódott, de később átvándorolt az északi égboltra, és a július 3-i napközelsége után már az északi félteke megfigyelői számára látványos csóvás égi vándorként ragyog. A NEOWISE üstökös a felfedezésekor 2,09 csillagászati egységre (CSE), közel 310 millió kilométerre volt a Naptól. A látványos objektumot a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén dolgozó űrhajósok is megörökítették.
NEOWISE az űrből (forrás: NASA)
Az északi félteke égboltján hasonló szépségű üstökös valóban régen volt. A mostanihoz hasonló látványt az 1997-es Hale-Bopp-üstökös nyújtott, amely Erdély területéről is szépen megfigyelhető volt. A NEOWISE üstökös látványa a horizont felett egy határozott fénypontból, valamint az abból kiinduló, halvány csóvából áll. Az észlelést megkönnyíti, ha a kométát egy kisebb látcsővel (binokulárral) keressük. Akik már látták, azok számára már nem szükséges hajnalban kelni vagy hajnalig ébren maradni. A csóvás vándor az alkonyati égen is látható, már napnyugta után néhány órával is. Fontos azonban megemlíteni, hogy az üstökös fényessége folyamatosan csökken és augusztus elejére a szabadszemes láthatósága is megszűnik.
NEOWISE üstökös a hajnali égen (szerző felvétele)
Július 23-án 0,692 CSE-re (kb. 105 millió kilométerre) lesz pályájának a Földhöz legközelebbi pontjában. Július 20-25-e könyékén 15-20 fok magasan lesz megfigyelhető (a horizonttól mérve kinyújtott karral kb. 1-2 ököl magasan), de csak mesterséges fénnyel nem szennyezett területről. Már akármilyen kis látcső is igen sokat tud javítani a kométa észlelhetőségén. A sikeres megfigyeléshez pedig jó rálátás szükséges az északnyugati égboltra.
(fotó: Munzlinger Attila)
A képen a felső csóva a gázcsóva, vagy ioncsóva, amelyet a Nap erős sugárzása által ionizált gázok alkotnak. Az ionizált gázokat is a napszél sodorja magával, létrehozva a Nappal ellentétes irányba mutató gázcsóvát. A sárgás szétterülő csóva pedig a porcsóva. Az üstökösmag méretének meghatározását a NASA JPL (Sugárhajtómű Laboratórium) kutatói végezték el a NEOWISE infravörös-űrtávcső, valamint a látható fény tartományát megfigyelő földi teleszkópok adatainak felhasználásával. A NEOWISE üstökös magja felszínét durva, sötét poros-jeges anyag borítja, ami a Naprendszer kialakulásának idejéből való. A megfigyelésekből a kutatók úgy becsülik, hogy az üstökös magjának átmérője mintegy 5 kilométer.
Térkép a megfigyeléshez (forrás: Sky&Telescope)
A NEOWISE július első harmadában csak a hajnali égbolton volt látható az Auriga (Szekeres) csillagképben. A hónap közepétől kezdve viszont az esti égen figyelhető meg a Ursa Major (Nagy Medve) csillagképben. Júliusban könnyen megtalálható a Nagy Medve részét képező Göncölszekértől déli irányban, a ,,medve lábánál”. A hónap végéig fokozatosan csökken a fényessége. Derült időben eleinte még szabad szemmel is észrevehető lehet azok számára, akik pontosan tudják, hogy hol keressék. Augusztustól a Coma Berenices (Bereniké Haja), majd a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképekben lehet felkeresni, binokulárral vagy kis távcsővel még jól megfigyelhető lesz sötét égbolton.
Források: