Érvágással, de reménykedve

„...a realitás azt tükrözi, hogy a magyar csapat nem sok eséllyel állhat ki a három futballóriás ellen, azonban tekintve azt a tényezőt, hogy a papírforma mennyi esetben borul a modern futballban, pontszerzésben és tisztességes helytállásban mindenképpen lehet reménykedni. Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy a hazai pálya és a szurkolók jelenléte mekkora erővel bírhat egy ilyen hosszan tartó, zártkapus meccsekben bővelkedő időszakot követően."

Hamar Márk-Roland


A kijutást jelentő gól után (Kép forrása: Origo)


Mint bizonyára ismert, a magyar labdarúgó válogatott a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság után ismét kivívta a részvételi jogot a nemzetközi futball egyik legrangosabb eseményére, a bár egy évvel elhalasztott, de nevében még mindig az eredeti időpontra utaló EURO 2020-ra.


A norvég kommentátor által népszerűvé vált „álomsorsolás” felkiáltással, most viszont aligha élt bármelyik ellenfelük is, elvégre ugyan a magyar csapat közel sem bír topcsapatok súlyával, mindhárom csoporttársuknak a lehető legnehezebb úton kell kivívnia az egyenes kieséses szakaszba jutást. A sokak által halálcsoportnak titulált négyesben, a magyarok mellett, a legutóbbi három (európai csapatok részvételével megrendezett) nemzetközi labdarúgótorna győztese várja a megmérettetést. S bár az akár végső győzelemre is nagy esélyes világbajnoki címvédő franciák jó formában érkeztek, az EB-címvédésről álmodó portugálokat, vagy a világbajnoki blama után egy ottani színvonalon tisztességes búcsúra törekvő Löw németeit nekik sem lesz könnyű feladat megelőzni.


Marco Rossi, a magyarok szövetségi kapitánya a tornán résztvevő labdarúgók névsorát már hetekkel ezelőtt bejelentette, amely végül nagy meglepetésekkel nem szolgált, két sérülés miatt mégsem jelenthető ki, hogy a legerősebb magyar keret vág neki a részben hazai rendezésű EB-nek. Ennek ellenére az sem mondható el, hogy az egy éves halasztás merőben sokat ártott volna a válogatottnak.


Kapusposzton a megszokotthoz képest nem történt változás, Gulácsi Péter elsőszámúsága megkérdőjelezhetetlen, mellette a BL-csoportkört játszó ferencvárosi Dibusz Dénes, és a szintén zöld-fehéreknél focizó – egyesek meglepetésére 5 év után a nemzeti keretbe visszatérő – Bogdán Ádám kapott helyet. Utóbbi helye a válogatottban azért is bizonyult jó döntésnek Marco Rossi részéről, mert bár a bő keretben helyett kapó Tóth Balázs fiatal kora miatt nagy eséllyel lehet a jövő válogatottjának hálóőre, az Európa-bajnokság szempontjából döntő lehet Bogdán rutinja, amellyel segítheti társait, ugyanakkor egy nagyon kis valószínűségű helyzet esetén, amennyiben a harmadik számú kapusnak kell pályára lépnie, sokkal nagyobb biztonságot nyújthat egy 21-szeres válogatott, Premier League-tapasztalattal rendelkező játékos, mint egy nemzetközi rutinnal egyáltalán nem bíró újonc.


A mezőnyjátékosokat tekintve, a nemzeti együttest érvágásként érte Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt sérülés miatti elvesztése, akik személyében ráadásul ugyanannak a posztnak a két legjobb képviselőjéről beszélünk, de nem szabad elfelejteni, hogy egy évvel korábban a csapat talán legjelentősebb és legkevésbé pótolható embere, Willi Orbán játéka lett volna kérdéses, amennyiben kijutottunk volna. Így azonban Orbán sikeres szezonnal a háta mögött (a Bundesliga ezüstérmes RB Leipzig szurkolói az év játékosának választották) irányíthatja a magyar védelmet, amelyre legyünk őszinték, mindhárom mérkőzésen nagy feladat hárul. Újabb pozitívum a tavalyi évhez képest a posztjáról kirobbanthatatlan 23 éves Szalai Attila felszínre törése, aki a Fenerbahce színeiben is meghatározó játékossá vált.


A keret többi tagjáról is mind elmondható az a nem elhanyagolható tényező, hogy játékban voltak az elmúlt szezonban, egyesek pedig a lehető legjobbkor jöttek formába. Utóbbiak közé tartozik Sallai Roland, akire a Freiburg játékosaként hárul az a feladat, hogy a csapat olykor beszürkült játékába kreativitást vigyen, a nagy valószínűséggel majd sokat használt kontrajátékot pedig sikeresen fejezze be. Ugyancsak a halasztás nyertese az MTK szélsője, Varga Roland is, aki bár az utóbbi évek egyik meghatározó NB I-es játékosa, a 2016-os EB-n nem vett részt, most azonban a Ferencvárostól való eligazolása után magára talált, s ezzel kiküzdötte magának a kerettagságot. Szoboszlai és Kalmár hiányában pedig ez kifejezetten előnyös is lehet, miután pontrúgásokból különösen veszélyes tud lenni.


A csapatkapitány, Szalai Ádám esetében talán beszélhetünk a többiekéhez képest nagyobb játék- és gólhiányról, azonban, ha megnézzük, hogy hogyan alakult a mainzi spíler idei szezonja, azt kell mondanunk, hogy kihozta belőle a maximumot. Bár tavaly szeptemberben még arról olvashattunk, hogy klubedzője nem számol vele, később pedig ki is tette az első számú csapatból (aminek következtében – a személyiségéről nagyon árulkodó módon – csapattársai tüntetni kezdtek), a szezon végére – egy edzőváltást követően – 18 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, ebből 8 alkalommal kezdőként.


Mindezek ellenére a realitás azt tükrözi, hogy a magyar csapat nem sok eséllyel állhat ki a három futballóriás ellen, azonban tekintve azt a tényezőt, hogy a papírforma mennyi esetben borul a modern futballban, pontszerzésben és tisztességes helytállásban mindenképpen lehet reménykedni. Ugyanakkor fontos megjegyezni azt is, hogy a hazai pálya és a szurkolók jelenléte mekkora erővel bírhat egy ilyen hosszan tartó, zártkapus meccsekben bővelkedő időszakot követően. Így nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy mi nem veszíthetünk semmit, féljenek a többiek!