A mai futball egyik problémája az, hogy Messi és Ronaldo személyében a „nagyok” rivalizálása olyan szinten kényeztette el a szurkolókat, hogy mindenki mást, aki esetleg megközelítette, vagy ideig-óráig felülmúlta a teljesítményüket, a közvélemény egyszerűen figyelmen kívül hagyta, arra az egyszerű indokra hivatkozva, hogy „jó, de ezt Messi és Ronaldo évek óta csinálja”.
Hamar Márk-Roland
Bundesliga, 16. forduló: az utóbbi hetekben hullámzó teljesítményt nyújtó Bayern München a magyar válogatott Sallai Rolandot is soraiban tudó Freiburgot fogadja. A címvédő bajorok tabellán elfoglalt első helyezése megint nem áll veszélyben, mert ahányszor felkínálják a lehetőséget ellenfeleiknek az előzésre (érdemes hozzátenni, hogy ez a tavalyihoz viszonyított rossz forma ellenére sem fordul elő gyakran), azok rendszerint nem élnek vele.
Bár a múlt fordulóban a Bayern, azután, hogy az előző nyolc bajnoki mérkőzésen kivétel nélkül a bajorok ellenfele szerzett vezetést (egyébként ezeken a találkozókon a bőrgatyások egyszer sem kaptak ki) előnyhöz jutott, majd meg is duplázta azt, a Borussia Mönchengladbach nemes egyszerűséggel megfordította a meccset. Ez a bajor védelemre nézve, az addig sem rózsás teljesítményük mellett, nem volt túl kecsegtető… Hogy mi állhat az egyébként klasszis védőkből álló hátsóalakzat gépezetének gyenge szereplése mögött? Összetett kérdés, de miután egyelőre a bajorok edzője, Hansi Flick sem talált rá megoldást, inkább nem én leszek az, aki ezt megválaszolja.
A Bayern támadósoráról azonban már teljesen más jut eszébe minden olyan embernek, aki legalább egy mérkőzésüket végignézte. A tavalyi szezonban folyamatosan rekordokat döntögető támadóalakzat idén sem unta meg a gólszerzést, ennek pedig szintén több oka van. Két szóval összefoglalva viszont: Robert Lewandowski…
2020 az egész világ számára különleges és nehézségekkel teli évet hozott. Nem volt ez másként a sportvilágban sem, a sorra elmaradó világversenyek után, szigorú intézkedések bevezetése mellett fejeződött be a legtöbb labdarúgó-bajnokság. Az év végső nyertese pedig egyértelműen a Bayern München és klasszis centere, Lewandowski lett, utóbbira viszont ugyanolyan mértékben ráaggatható az év vesztese jelző is. Hogy miért? Kezdjük az elején…
A legtöbb topcsapat számára érvágás volt az év eleji karanténidőszak, a sporttörténelemben különlegesen ritkaságszámba ment a több hónapnyi kihagyás. Míg a legtöbb munkahelyen a kötelező vakáció, „home-office” sok esetben egy megoldható problémának tekinthető, a profi sportban egy rövidebb kiesés is teljes formahanyatlást jelenthet. Csapatsport esetén pedig a csapat hiánya egyértelműen korábban nem látott nehézségeket okozott.
A történet mára már ismert, a karantén után újrainduló rendezvények közül a Bajnokok Ligája hozta a legtöbb izgalmat, a 2020-ban sorozatban nyolcadik alkalommal német bajnokká váló Bayern München teljesítette a korábban lehetetlennek tűnő küldetést, és 100 százalékos aránnyal, minden meccsét megnyerve hódította el hatodik BL-trófeáját. Mindezt nagy reményekkel tehette, hiszen a nyolcaddöntőbeli Chelsea elleni párharcot már idegenben eldöntötte, még a járvány széles körű elterjedése előtt, a lisszaboni nyolcas döntőre pedig az összes csapat közül a legjobb formában érkezett.
A bajorok a koronavírus-szünet után játszott 13 meccsüket kivétel nélkül megnyerték, ezeken összesen 38 gólt szerezve (meccsenkénti 2,92-es átlag). Viszonyításként, a Bayern által az egymeccses negyeddöntőben 8-2-re legyőzött Barcelona 12 meccsén 9-szer nyert és 26 gólt szerzett. A Barcelona elleni győzelem következtében a Bayern München a torna egyértelmű és egyetlen végső esélyesévé vált, a kérdés inkább csak az volt, hogy kivel néznek szembe a döntőben.
A BL iróniája, hogy az elődöntőbe jutó négy csapat a két „farmernek” csúfolt német és francia bajnokságok[1] képviselői voltak: a Bayern mellett a Lyon, a Lipcse és a Paris Saint-Germain. A döntőben végül, a papírformának megfelelően, a korábban az Atalantának vagy a Timo Wernert elveszítő Lipcsének megálljt kiáltó PSG nézhetett szembe a Bayernnel, és mint tudjuk, hiába a klasszis támadó trió a francia bajnoknál, meg kellett elégedniük a második hellyel. A Bayern a BL-győzelem után tovább folytatta diadalát, a Német- és az Európai Szuperkupát is elhódították, a Borussia Dortmundot és a Sevillát térdre kényszerítve.
De mi is van Lewandowskival? A lengyel csatárnak egy egyéni triplázás is összejött – sem a bajnokságban, sem a Német Kupában, sem a BL-ben nem volt olyan, aki több gólt szerzett volna, mint ő, sőt a Bajnokok Ligájában ő osztotta ki a legtöbb gólpasszt is. Ez pedig sokat jelentő statisztika lehet azok számára, akik a lengyel gólvágót korábban azzal vádolták, hogy sikeressége csak a csapatának köszönhető.
Lewandowski növekvő hatékonysága és kiegyensúlyozottsága az utóbbi években főként annak köszönhető, hogy alkalmazkodott a csapathoz. Ez a leglátványosabban az elmúlt szezonban teljesedett ki, amikoris a korábban csak Messi és Ronaldo által látott mennyiségekben ontotta a gólokat, ráadásul mindezt úgy, hogy a társait is bőségesen kiszolgálta.
Bevezetőm leegyszerűsítő következtetésével lehet, hogy sokan nem értenek egyet, miszerint a Bayern támadószerkezetének fő kulcsa Lewandowski. Ezt könnyen megtehetik, mert manapság mindenre is lehet statisztikát keresni, így azt is könnyen alá lehet támasztani, hogy őt leszámítva is rengeteg gólt szerez a Bayern, és sok esetben nem is Lewandowski szerzi a mindent eldöntő találatót.
A mai futball egyik problémája az, hogy Messi és Ronaldo személyében a „nagyok” rivalizálása olyan szinten kényeztette el a szurkolókat, hogy mindenki mást, aki esetleg megközelítette, vagy ideig-óráig felülmúlta a teljesítményüket, a közvélemény egyszerűen figyelmen kívül hagyta, arra az egyszerű indokra hivatkozva, hogy „jó, de ezt Messi és Ronaldo évek óta csinálja”. És körülbelül így maradt észrevétlen (helyesebben kevésbé értékelt) Robert Lewandowski egészen tavalyig, holott az összes góllövő ranglistán közvetlenül a két óriás mögött foglal helyett, messze megelőzve sok más klasszis támadót. Példának okáért, 2011 és 2020 között Ronaldo 550, Messi 549 gólt szerzett, utánuk Lewandowski következik a maga 417 góljával, megelőzve Ibrahimovićot (340), Suárezt (335), Cavanit (334), vagy éppen Neymart (327).
Ahogyan viszont sok, futballvilágban jelentős személy említi, a statisztika nem minden, sőt végsősoron nem is az számít egy mérkőzés során. De akkor tekintsük pár érvet és okot arra, hogy Lewandowski miért az, akinek egyre többen tartják.
Gólok
Akik a statisztikák megszállottjai és valami oknál fogva nem kedvelik a lengyelt, azoknál ez egy szomorú tényező, mert a Bayern centere tömegével szerzi a gólokat. A BL történetének harmadik legtöbb gólját szerző játékosa, ismét kizárólag a „két nagy” előzi meg. Ezzel az esettel viszont, amint már említettem, a legtöbb ranglistán szembe találhatjuk magunkat.
Kiegyensúlyozottság
Amiben kétséget kizáróan fejlődött az évek során, az ez. Ennek a tényezőnek is köszönhető, hogy 2019 és 2020 gólkirálya ő. Az utóbbi években oda került, ahova csak a történelem legnagyobbjai: egy meccsen valószínűbb, hogy gólt szerez, mint az, hogy nem.
Helyezkedés és alkalmazkodás
Talán ez az a tényező, amivel a végeredmények és visszajátszások lesői sosem számolnak és általában véve észre sem vesznek. Amikor 2014-ben csatlakozott a Bayern Münchenhez, mindenki azzal számolt, hogy Mandžukić, és a korábban távozó Mario Gómez pótlására éppen megfelelő lesz, esetlegesen felülmúlva az ők, egyébként egészen szép teljesítményét is – ezzel majd egy újabb BL-győzelemre vezetve a bajorokat. A spanyol sztáredző, Guardiola, majd Ancelotti és a visszatérő Heynckes alatt viszont sehogy sem állt össze úgy a szekér, hogy az meghozza a végső sikert, Niko Kovač vezetése alatt pedig konkrétan csődöt mondott a német gárda (erről a leginkább az árulkodott, hogy az egyébként minden évben nagy elvárásokat támasztó bajor szurkolók már a Bajnokok Ligája csoportkörében temették az évet). Az edzők bár cserélődtek, egy valaki minden évben megkapta a főkritikát, éspedig azért, mert az úgynevezett „fontos meccseken” nem villogott.
Természetesen Lewandowskiról van szó. Ahhoz nyilván nem kell nagy felvilágosultság, hogy tudjuk, erős ellenfél erős védőivel szemben nehezebb gólt szerezni, pláne úgy, ha egy teljes taktika egy szem csatárra van kihegyezve és az ellenfél fő feladata ezen játékos kiiktatása. Ez sikerült mindhárom spanyol topcsapatnak az évek során, (a Liverpool 2019-ben saját játékát játszva, egyszerűen nem hagyott teret a Bayernnek – ez is húzta meg a vészharangot a német vezetőségnél). Nyilván lehet azon vitatkozni, hogy mennyire volt gyengébb, vagy gyengébb volt-e egyáltalán a müncheni gárda az Atletico Madrid, a Barcelona vagy a Real Madrid ellen (utóbbi esetén különös tekintettel egyes párharcok számos vitatható játékvezetői döntésére), a tényen viszont nem változtat, hogy 2010-es évtized azt jelezte, hogy Lewandowski és a Bayern párosa elbukott Európában, Messi Barcelonája és a Ronaldo Realja ellen. És itt jött Flick egyszerű újratervezése (magyar párhuzammal élve: Dárdai „amink van azzal főzünk” küldetése a válogatottnál volt hasonló), ahol a formán kívüli csapat visszatért eredeti játékához, Thomas Müllert reaktiválta, illetve Lewandowski és a támadósor pedig egy új feladatkört kapott. Hogy mi is ez? Mi sem egyszerűbb ennél: a négy támadó egyszerre szélső és befejezőcsatár. Ugyan mindenkinek megvan a klasszikus pozíciója, de 90 perc alatt ez bármikor változhat – így történik meg az a sokszor különösnek tűnő jelenség, hogy 4-5 játékos is van a támadóharmadban és egyik sem lengyel. Ez pedig meghozta azt az áttörést, amit ma is láthatunk. Lewandowski számára pedig a felszabadultabb és az ellenfelekre nézve kiszámíthatatlanabb játékot.
Kiszolgálás
Az előbb említett megújult szerepkörből következik az, hogy mivel akár Müller, akár Gnabry, Coman, esetleg Goretzka is a 16-oson belülre érkezik egy-egy támadás során, Lewandowski az, aki vagy passzal, vagy tehermentesítéssel segíti a többieket. Utóbbira tökéletes példa a BL-döntő, amikor Thilo Kehrer, a PSG védője a Bayern 9-esét fogta, a szélén érkező Comant teljesen üresen hagyva. A folytatást pedig ismerjük, de aki esetleg nem emlékezne rá, Coman ebből a helyzetből győztes gólt fejelt.
Tizenegyes
Egy egyszerű, de fontos tényező a futballban. Amikor olyan apróságok dönthetnek egy mérkőzés eredményében, mint a fű nedvességi állapota, a büntetőrúgás kiemelten fontos egy csapat eredményességében. Érdekes módon sok helyen nem tértek ki a lengyel különösen nagy hatékonysággal belőtt tizenegyeseire, (a Bundesliga Youtube-csatornája megtette, a Transfermarkt is kitért már rá – a top 50 legtöbb büntetőt értékesítő játékos között ő a leghatékonyabb, sok más helyen viszont meg sem említik valami oknál fogva). 57 sikeresen elvégzett büntetője mellett, karrierje során 5 alkalommal hibázott (91,9 százalékos arány, Ronaldo esetén 83,6, Messi esetén 78,2 ez a szám) ezért nem meglepő, hogy ő a Bayern elsőszámú büntetőlövője 2016 óta. Külön érdekesség, hogy utoljára 2014-ben védte ki kapus a büntetőjét, azután kétszer hibázott még: „egyszer sem” talált kaput. Mindez a 2016-ban elsajátított saját „megállós” lövőmódszernek köszönhető, ahogy az is, hogy az ezután szerzett 43 belőtt büntetőgólból összesen 8 esetben találták el a kapusok az irányt. Utólag tudjuk, hiába.
Összességében véve, minden elfogultságtól mentesen állítható, hogy az utóbbi év nyertese és legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtó játékosa nem más, mint a Bayern centere. A „két nagy”, bár nem életük szezonját játszották, így is a futball teljes mezőnyének tetején maradt továbbra is, de idén leszorította őket a trónról a lengyel gólgyáros. És bár övé lett az UEFA Év játékosa-díj, a FIFA The Best-trófea, egy valami hiányzik a tarsolyából… az Aranylabda. Személyesen viszont úgy gondolom, hogy eddigi karrierjét ismerve senki sem kételkedhet abban, hogy újra harcba fog szállni érte, akár többször is.
A vasárnapi meccset megelőzően két dologra lehetett elég nagy eséllyel fogadni: Lewandowski gólt szerez, és a Freiburg is.
És minő meglepetés, mindkettő teljesült. A Freiburg elleni góljával a lengyel 21-re növelte a bajnoki találatai számát (16 meccsen), és ha csak közel ilyen tempóban folytatja, a szezon végére megdöntheti Gerd Müller 40 gólos Bundesliga-csúcsát, ezzel jó eséllyel pályázva az eddig szintén be nem gyűjtött európai Aranycipőre, amit a 18 csapatos Bundesligából utoljára és egyedüliként éppen Gerd Müller nyert meg az 1971-72-es szezonban (ebben az is közrejátszik, hogy más topbajnokságokban 20-20 csapat szerepel, így a gólgyárosoknak több meccsük van gólokat szerezni). Formáját és munkamorálját tekintve szintén egyre kevésbé valószínűtlen, hogy Müller 365 Bundesliga-gólját felülmúlja, igaz ehhez még pár szezonon keresztül szomorítania kell a Bundesliga-kapusok sorsát, hiszen jelenleg 257 találatnál jár.
A kérdés már csak az, meddig hajszolhatja a Bayern a szerencséjét egyedül a támadósorra és Lewandowskira támaszkodva és hogy a lengyel gólgyáros még milyen célokat tűzött ki maga elé, mert ha így folytatja a 32 éves támadó, a berobbanó fiataloknak várniuk kell még arra, hogy eljöjjön az ő idejük.
[1] Farmer liga: olyan bajnokság, amelyet évről évre ugyanazon klub dominál.