Sziklás tengerpart – a mostoha kistestvér

Az abrázió, ha használhatunk rá ilyen hasonlatokat, a természet erői között egy igencsak kreatív művész, amely nemcsak kiterjedt felszínformát, hanem kisebb, különleges formákat is létrehoz.

Kicsi Anna és Lukács Bálint


1. ábra. Abráziós kapu Ciprus partjainál (fotó: Kicsi Anna-Réka, 2021)


Kedvelt nyaralási helyszínek közé tartoznak a tengerpartok, melyekről talán mindenkinek megvannak a szokásos elképzelései: homok, napernyők, szelíd, barátságos tengervíz. Ilyen környezetben az ember kellemesen ellazul és teljesen természetesnek veszi a tenger jelenlétét. Azonban azt már kevesen gondolják, hogy nem minden tengerpart ily békés. Bolygónkon rengeteg ún. magas partszakasszal találkozhatunk, melyeknek elengedhetetlen tartozékai a sokszor égig érő sziklafalak, az állandó és erőteljes hullámzás, amihez egy hátborzongató morajlás társul, mely mintha az égből jönne. A ma bemutatott jelenség a hullámzás felszínformáló tevékenysége, az abrázió, melynek hatalmas erejét hajlamosak vagyunk elfelejteni.


Az egyik tényező, ami meghatározza ennek a különleges folyamatnak a jelenlétét, az a partszakasz milyensége. Ugyanis, hogyha a szárazföld egyfajta átmenettel belesimul a tengerbe, akkor annak áramlása lelassul és egy lankás, homokos tengerpart jön létre. Ilyeneket többnyire alföldek, dombságok tengerrel való találkozásánál figyelhetünk meg. Azonban, hogyha a szárazföld domborzata markánsabb, például egy hegység vagy fennsík esetében, akkor ez a hullámzásra hatást gyakorol és megnövekedik annak felszínformáló ereje.

2. ábra. A fennsík és a tenger találkozása Írországban (fotó: Kicsi Anna-Réka, 2019)


Az abrázió létrejöttében viszont nemcsak ez a tényező játszik fontos szerepet, hanem a tengerfenék felülete is. Ha ezen a felületen nagyobb sziklák vagy egyenetlenségek vannak, akkor a part menti hullámzás erősebb lesz, mivel a part felé áramló víz súrlódik ezzel a felülettel s így körkörös áramlása folytán növekszik a hullámzás mértéke.


3. ábra. Abráziós tornyok és a Dél-Olasz tengerpart (fotó: Kicsi Anna-Réka, 2019)


Most, hogy tudjuk az abrázió jelenlétének a miértjét, nézzük meg, mit is eredményez ez a jelenség. Az abrázió, ha használhatunk rá ilyen hasonlatokat, a természet erői között egy igencsak kreatív művész, amely nemcsak kiterjedt felszínformát, hanem kisebb, különleges formákat is létrehoz. Itt vannak például az ún. abráziós fülkék (2. ábra), melyek akkor jönnek létre, amikor a hullámzás egy adott pontban éri a sziklafalat, így kis fülkét váj bele. Ha ezek a fülkék tovább fejlődnek és nem omlanak be, akkor belőlük lesznek a sötét abráziós barlangok. Ezekbe igencsak veszélyes bemenni, mivel a barlang bizonyos részeit időszakosan elöntheti a tenger.


4. ábra. Aphrodité-sziklája, Ciprus déli partvidékén (fotó: Kicsi Anna-Réka, 2021)


Egy másik érdekes forma, ami már kevésbé gyakori – éppen ezért előfordulását kiemelt figyelem övezi és gyakori szereplője lett az Instagramos tömegfotóknak és a Windows-háttérképeknek – az abráziós kapu. Ez a szemrevaló és múlandó formáció a hullámzás oldalirányú ostromakor jön létre, amikor két fülke egyesül (1. ábra). Ezzel viszont korántsem ér véget eme forma élete, ugyanis a kapu folyamatosan tágul a monoton hullámzás hatására, mígnem a felette lévő abráziós híd be nem szakad az alatta tajtékzó tengerbe. Erre láthattunk egy közelmúltbeli példát Málta partjainál, az Azúr ablak összeomlásakor. Egy ilyen esemény képes megváltoztatni egy egész partszakasz hangulatát, amely előbb egy mesterien megformált precíz szoborparkra, utóbb meg egy ágyúdörgéstől zengő, szétporladt várromra emlékeztet.


5. ábra. Faraglioni sziklák Capri szigetén (fotó: Kicsi Anna-Réka, 2019)


A híd tenger felőli lába azonban megmarad. Keskeny felülete segítségével, melyet a romboló hullámok nyaldosnak, ügyesen elvezet mindenféle ellene irányuló erőt, így még nagyon sok ideig képes dacolni a tenger hódításával. Ezeket a makacs formákat, amelyek sok esetben a nyílt tengerből emelkednek ki, abráziós tornyoknak hívják (3. és 7. ábra). A Capri szigetén található abráziós tornyok különös biológiai jelenségnek adnak otthont, hisz a Faraglioni sziklák az egyedüli előfordulási helyei egy endemikus gyíkfajnak, a Lacerta coerulea faraglionensis-nek (5. ábra).


6. ábra. Bulgária, Kaliakra fok (fotó: Kacsó Péter, 2021)


A hullámzás szabta tengerpartok sokszínűsége többek között az ókori népek fantáziáját is megmozgatta. Eredetileg Ciprus szigetén jelent meg Astarté – mint a szerelem és a női báj istennőjének – kultusza. Astarté a föníciaiak segítségével jutott el az ókori Hellászba, ahol, mint Aphrodité vált ismertté. A legenda szerint az istennőt a tenger habjai szülték, majd, amikor kilépett egy partmenti, hullámformálta sziklaoromra (4. ábra), nyomában kizöldült a kietlen, sziklás tengerpart. Alakja az egész ókori világban elterjedt, Babilóniában Modelet, Szíriában Aserá, Asszíriában Istár néven ismerték, és ezeken a helyeken is szorosan beépült a helyi kultúrába, tradíciókba. Azt nem tudjuk, hogy miért csatolták pont a szerelem istennőjének alakját egy partmenti, abráziós sziklához, de arról viszont megbizonyosodhatunk, hogy a hullámzás formálta partfelszín képe Aphrodité segítségével ivódott bele történelmünkbe.


7. ábra. Moher sziklák Írország partjainál (fotó: Kicsi Anna-Réka, 2019)