“Lassan ott tartunk, hogy Szászfenes Kolozs megye második legnépesebb települése lesz.”
Magyari Mátyás
Kolozsvár virágzik. Egyre több fiatal család költözik a városba. Dübörög az egyetemi oktatás. A frissen kiképzett és olcsó munkaerő számos céget vonz a Kis-Szamos partjára. Nagy iramban terjeszkednek a régi és jönnek létre az új lakónegyedek. A repülőtér forgalma soha nem látott magasságokban szárnyal. Csupa pozitívum – elsőre legalábbis.
Ha viszont megállunk egy gondolat erejéig (vagy ha épp Kolozsvárott élünk és nap, mint nap érzékeljük) és mérlegelni kezdünk, talán átsuhan az agyunkon, hogy a fiatal családok a sokkal előnyösebb lakásárak miatt a város szuburbán területeit preferálják, az egyetemistáknak szintén szüksége van otthonra, a vállalatok többnyire nem központi zónában létesítik kirendeltségüket, a lakónegyedek terjeszkedése az egyébként sem sűrűn előforduló zöldövezetek rovására mehet, a reptér által nyújtott szolgáltatásokat igénybevevők pedig ezrével robognak át akár saját gépjárművükkel, akár tömegközlekedéssel a városon.
Mit jelent ez? A külvárosokban élők jelentős hányada halad át a fő utcákon reggelente és délutánonként, amint épp a belvárosban vagy a város másik pontján található munkahelyére igyekszik. A közlekedés ilyenkor megbénul, értelemszerűen a közszállítást is beleértve. A gépjárművek számának növekedésével arányosan nő a kibocsátott szennyezőanyagok mennyisége, amit a zöld területek (melyeknek nagyrésze egyébként is a városperiférián helyezkedik el) egyre csökkenő aránya nem tud kompenzálni. A tömegközlekedést is rengetegen veszik igénybe. A lakónegyedekben a tömbházak már-már egymásra épülnek. Ezek ellenére hivatalosan a város lakossága mégis csak kismértékben nő, egyrészt a be nem jelentett egyetemisták, másrészt a papíron környező községekben élő, de facto a mindennapjaikat szinte teljes egészében Kolozsváron elütő lakosság miatt.
E dinamika pozitív és negatív hatásairól ütköztették nézőpontjaikat a résztvevők a 2019. december 12-én sorra kerülő Affér vitaesten, amelyet a szervezők a Hova tovább, Kolozsvár? névvel fémjeleztek. A címben megfogalmazott kérdést, bár az teljes mértékben nem került megválaszolásra, rengeteg szemszögből sikerült megközelíteni.
A feleknek különböző kijelentések mellett kellett állást foglalniuk: „20 év múlva Kolozsvár Európa legélhetőbb városai között lesz számon tartva”, „Előnyös Kolozsvár számára, hogy évről-évre növekszik az itt tanuló egyetemisták száma.”, „Kolozsvár számára hasznosak a kiemelkedően magas ingatlanárak.”, „Rövid távon fontosabb új lakónegyedek megépítése, mint egy zöldebb város kialakítása.”, „A lakosság növekedése alapfeltétele a város fenntartható fejlődésének.” Az adott állításokkal egyet lehetett érteni (pro-csoport), lehetett ellenük érvelni (contra-csoport), de minden pontnál semlegesek is maradhattak a jelenlévők. Minden esetben a pro- és a contra-csoport képviselői terítékre helyezték meglátásaikat, érveiket, amelyik tábornak pedig több résztvevőt sikerült egy-egy kijelentésnél át-, illetve elhódítania a szembenálló- vagy a semleges csoportból ezek által, megnyerte a vitának azon fordulóját.
A vita során Kolozsvárt olyan városokkal állították párhuzamba, mint Zürich vagy Bécs, kiemelve azt, hogy a növekedés mérséklése korántsem lesz olyan könnyű feladat, mint ahogy azt ezen városok lemenedzselték. Néhányan kiemelték a városvezetés számos pozitív intézkedését, amelyek jó irányba mozdíthatják a várost. A résztvevők zöme nagy potenciált látott az itt tanuló diákokban, akik jó eséllyel fognak majd a város gazdasági fejlődéséhez hozzájárulni, tekintettel arra, hogy a tömegével idevándorló vállalatok nagy igényt tartanak a friss munkaerőre. Az ingatlanárak kapcsán is nagy volt az egyetértés, a legtöbben nem tartották hasznosnak a horribilis összegű lakásárakat a város szempontjából. A másik oldalról azonban intő megjegyzések érkeztek: a lakásárak növekedése éppen kordában tartja a túlzott növekedést. Tény, hogy ez a külvárosokat terheli. Tán a legmegosztottabb az utolsó kérdésben volt a társaság. Itt is hangzottak el olyan városok példa gyanánt, amelyek kisebb számú lakossággal is elérték a fenntartható fejlődést. A fogalom egyébként több aspektusában vizsgálandó. Annak ellenére, hogy leginkább gazdasági vonatkozásban esett róla szó az este folyamán, például az ökológiai szempontokra is tekintettel kell lenni, ha ezt tárgyaljuk. Végül rendkívül hatékony érveléssel az eleinte kisebb contra-csoportnak sikerült több embert meggyőznie arról, hogy a növekedés nem minden esetben feltételezi a fejlődést.
Az est fordulópontja a legvégén következett. A vitában kilétét a szervezők kérésére fel nem fedve vett részt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának terület- és városfejlesztéssel is foglalkozó adjunktusa, dr. Máthé Csongor, aki háttérismeretéből adódó, megalapozott érveivel képes volt egyengetni és többször a helyes irányba terelni a beszélgetést. A résztvevők meglepve fogadták, amikor a szervezők felkérték, hogy értékelje az estét és fogalmazzon meg egy konklúziót.
A meghívott összefoglalta a Kolozsváron jelenleg fennálló helyzetet. Számadatokkal támasztotta alá, hogy a gépjárműforgalom milyen mértékben nő: a csökkenő parkolóhelyek számával egyetemben drasztikusan emelkedik a személygépjárművek száma. Kiemelte, hogy a várossal közvetlen szomszédságban lévő községek népessége rohamosan növekszik, Szászfenes lassan Kolozs megye második legnagyobb településévé növi ki magát, Kisbács tizenöt ezer, Apahida hat ezer lakossal büszkélkedhet. Megjegyezte, hogy a városközpont közlekedési szempontból való tehermentesítésére egyedül az olyan kötöttpályás közlekedés a megoldás, amelyen kizárólag az adott jármű közlekedik. Ezt kétféleképpen is meg lehet valósítani. Az egyik a várost nyugat-kelet irányban átszelő metróvonal létrehozása, amelyről már konkrétan szó esett a városvezetésben és amely a város peremein a felszínen, a városközpontban pedig a föld alatt közlekedne, a másik pedig a Chicago-ban például jól bevált közutak fölött futó vasút, amelynek azonban megkérdőjelezhető az esztétikai értéke.
– A helyzet nem kezelhetetlen, zárta le monológját Máthé Csongor, de természetesen kellő odafigyelést igényel. Hozzátette, hogy ahhoz, hogy megfelelően lehessen értékelni a város növekedéséből adódó problémákat, egy területfejlesztésben jártas személy mellett, közgazdászok, szociológusok, urbanisták, mérnökök véleményére is szükség van többek között.
Az, hogy sikerül-e a városvezetésnek helytállni ebben a rendkívüli próbában, a jövő zenéje. Az azonban nagy segítség lehet, ha a lakosság él a vitaesthez hasonló lehetőségekkel és kinyilvánítja véleményét. Ezáltal könnyen eljuthatnak az illetékes személyek fülébe is a változást testközelből és a lehető legtöbb szemszögből megtapasztaló városlakók álláspontjai.