Taizé egy község Franciaországban, Burgundia régióban. Hozzá közel eső nagyobb települések Chalon-sur-Saône, Mâcon és Cluny. Egy festői tájon elterülő falu, amelyet charolais marhák, kecskék, szeder, és a természet minden kincsét feldolgozó farmok vesznek körül. Azonban mindamellett, hogy a táj maga vonzó az ember számára, talán még varázslatosabb a település azon része, amely temérdek fiatalt, családot, időst fogad vendégségbe, kit egy hétre, kit akár hosszabb időre. De mi is ez a hely és hogyan is képes egy közel 200 fős település egyszerre akár 3000 ember fogadására, elszállásolására és étkeztetésére?
Molnár Boróka cikke
A taizéi közösség története 1940-re nyúlik vissza, amikor Roger testvér, a taizéi közösség első vezetője, 25 éves korában úgy határozott, hogy Svájcból az édesanyja származási országába, Franciaországba költözik. Taizében egy szerény kölcsönnek köszönhetően melléképületekkel együtt megvásárolt egy házat, amely évek óta lakatlan volt, és ahol II. világháborús menekülteket, többek között zsidókat fogadott. 1942-ben kitudódott ez a dolog, így Roger testvér a háború végéig Genfben élt, és ott kezdett közös életet első testvéreivel. Taizébe 1944-ben térhettek vissza. 1949 húsvétján már heten voltak, akik közösen köteleződtek el a közösség mellett, egyszerűséget és cölibátust fogadva. 1952-53 telén Roger megírta a közös együttélésük alapköveit. Mára már több mint 100 testvér él a közösségben.
Milyen szemléletet képviselnek a testvérek?
A közösségről tudni kell, hogy semmilyen felekezethez nem tartozik, ezt a legjobban az igazolja, hogy a világ minden szegletéből érkező testvérek közös lelkületben osztoznak. Amikor valaki e közösség tagja lesz, egy gyűrűt húz az ujjára, amely jelképezi, hogy Isten hitvesévé válik, így cölibátust is fogad és teljes mértékben megválik volt felekezetének élő szokásaitól. Talán a taizéi közösség szemléletében pont az a megkapó, hogy a materialitásra szinte semmi hangsúlyt nem fektet, helyette a transzcendenssel való kapcsolódásra fókuszál, és az e kapcsolat által létrejövő ítélkezésmentességet, egymás feltétel nélküli elfogadását és szeretetét helyezi a középpontba. Ki kell emelni azt is, hogy ez a fajta szemlélet nem csap át a problémamentesség naiv hitegetésébe, hanem gördülékeny konfliktuskezelésre sarkall az élő és aktív kommunikáció által. Tiszteletreméltó az, amit ez a kicsit több mint száz ember évről évre, egyszerűséggel és alázattal lekoordinál és megpróbál átadni.
Miből is tartja fent magát a taizéi közösség?
A taizéi közösség lényegében önfenntartó. Kijelentik magukról, hogy nem adományokból és nem másnak a pénzén élik az életüket Franciaországban, sőt, a vagyonöröklésről is lemondanak. Saját munkájukból keresik a napi betevőt: főként kerámiakészítéssel foglalkoznak. Minden darab, legyen az akár tányér, váza, gyertyatartó, kehely, kávéscsésze, pohár vagy bármilyen más használati tárgy, kézzel készül és egyéni festéssel rendelkezik.
Emellett tűzzománcmedálokat, kitűzőket is készítenek. Aki náluk megfordul, az általában rendelkezik egy galamb alakú medállal, ami a közösség emblémája. Mindemellett a testvérek között akadnak olyanok is, akik előszeretettel írnak, festenek, rajzolnak, így a könyvek és festmények sem hiányoznak a kiállítótérből, ahol ezek megvásárolhatóak. Keksz, a kertben termesztett teafű, fűszerek és még társasjáték is helyet kap a polcokon.
Taizének határozottan a legjobb része, hogy bárki meglátogathatja ezt a közösséget, és részese lehet ennek az élménynek egy hétig, de, mint önkéntes, akár hosszabb ideig is, ugyanis rendszeresen fogadnak embereket a világ minden tájáról. A legtöbben nyáron érkeznek a kis franciaországi településre.
Hogyan is néz ki egy heted, ha Taizébe látogatsz?
A reggelek imával kezdődnek egy hatalmas templomban, amit azonban nem egy tipikus templomnak kell elképzelni, ugyanis egész területét szőnyeg borítja, így a legtöbben a földön ülnek ima közben. Nincsenek freskói, sem rozettái, hanem egy egyszerűbb és funkcionalitásában jelentős, fedett és esőtől védett térről van szó. A napindító ima után kerül sor a reggelire, ami mindig kenyérből, vajból, csokoládéból és kakaóból vagy teából áll. A reggelit bibliaóra vagy tábori önkéntes munka követi, annak függvényében, hogy milyen munkát vállal az ember. Különféle feladatok közül lehet válogatni, mint például mosogatás, szemétszedés, kertészkedés, animátorkodás, templom- vagy mosdótakarítás és minden más, a tábor gördülékeny működéséhez szükséges munka. A bibliaóra után, ami egy rövid bibliai részből és egy testvér elmélkedéséből áll, a résztvevők életkor szerint kialakított kiscsoportokban beszélgetnek. Talán ezeken a kiscsoportos beszélgetéseken, amelyek valójában különböző nemzetiségű, egykorú fiatalok eszmecseréi, ismerkedik az ember a legtöbbet és éli meg a „Taizé-élmény” egy részét. Ezek után kerül sor a déli imára, ami után közvetlenül az ebéd következik. Az étkezések lebonyolítása pár ezer ember számára nem a legegyszerűbb, azonban jól kidolgozott módszer van erre Taizében, ugyanis több egymás melletti sorban önkéntesek osztogatják az ételt, melynek alapkellékei a barna tálca, a kanál, a kék tányér és a piros bögre.
Délután is zajlanak bibliaórák, azok számára, akik délelőtt önkéntes munkát végeztek, azonban vannak workshopok is különböző témákban, sőt filmvetítés is. A délutáni szabad órákat el lehet tölteni egy csendes kertnek nevezett dús növényzetű domboldalban, amely a tábor része, vagy a tábortól 5-10 percnyire fekvő farmnál, melynek termelői boltjában lehet a legfinomabb sörbetet kapni. Az este a vacsorával kezdődik, ami után egy esti ima következik. Az ima után egy Oyaknak nevezett helyen gyűlnek össze az emberek, ahol a táborhelyszín boltja található, és talán ilyenkor van a legnagyobb tömeg a nap során, ugyanis az Oyak minden este hangos a különböző hangszerek kíséretében együtt éneklő emberektől, jókedvű beszélgetésektől és a hangosan kacagós játékoktól. Sokan, akik első alkalommal vannak Taizében, csak a hét vége felé tudják meg, hogy a templom egész éjjel nyitva van és az esti ima végeztével nem áll le a taizés dalok éneklése, hanem akár hajnalig is eltart, hiszen sokan ide térnek be az Oyak bezárta után lecsendesedni alvás előtt. A napi rutin ritkán tér el a megszokottól, egy ilyen momentum a szombat esti ima, ami kihagyhatatlan azok számára, akik Taizébe látogatnak. Ez az ima egyfajta megkoronázása a hétnek, igen látványos, mivel minden személy a templom bejáratánál kap egy gyertyát és az ima adott pontján egy lángból indulva mindenki gyertyájának kanóca felizzik.
A napok egyszerűsége teret enged az igazán mély beszélgetéseknek és az elcsendesedésnek is. Ha valaki nagymértékben kiveszi a részét a tábor életéből, akkor úgy érzékelheti az időt, hogy lassan telik, így jelen tud lenni a legtöbb pillanatban, viszont utólag visszagondolva az ember minduntalan visszavágyik valamiért, ilyenkor az ott töltött idő igencsak rövidnek tűnik.
Mivel térsz haza Taizéből?
Úgy gondolom Taizé megtanít hálásnak lenni, mert ott megállsz egy hétre és megpróbálod értékelni mindazt, amiben vagy, és mindazt, ami körülvesz. Megmutat rengeteg arcot, amelyek közül, ha szerencsés vagy, jó pár ismerős kerül ki a hét végére. Reményt ad az emberi jóságról és az egyszerűségben leledző szépségekről és örömökről.